1 - 25 of 23840 results
| Creator | Date Created | Extent | Is Part Of | Title | Identifier | Description | Source | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|
| A JATE Növényélettani és Mikrobiológiai Tanszékének férfi munkatársai | zsoldos_ferenc_03_001 | JATE Növényélettani és Mikrobiológiai Tanszék férfi munkatársai |
|  Description: JATE Növényélettani és Mikrobiológiai Tanszék férfi munkatársai | |
|
|
| Karácsonyi üdvözlet a Baló családtól a Szent-Györgyi házaspárnak | szgya-08-143 | Jóska: Baló József, Ilus: Banga Ilona, Józsika (a fiuk): Baló J. Mátyás. Képeslap az Országház épületével. |  Description: Jóska: Baló József, Ilus: Banga Ilona, Józsika (a fiuk): Baló J. Mátyás. Képeslap az Országház épületével. | ||
|
| A francia Tudományos Akadémia tagja lett Karikó Katalin (2022) | kariko_katalin_dijak_001 | Karikó Katalin a Francia Tudományos Akadémián. A ceremónián megjelent többek között Rovó László, az SZTE rektora, Fendler Judit, az SZTE kancellárja és több vezetője is. |  Description: Karikó Katalin a Francia Tudományos Akadémián. A ceremónián megjelent többek között Rovó László, az SZTE rektora, Fendler Judit, az SZTE kancellárja és több vezetője is. | |||
|
|
| Az egyetem biológiai épületeinek átadása | fodor_geza_web_076 | MF_77 | |||
|
|
|
| Képeslap | shvoy-012-016-003 | "A képen szereplő felirat: ""Nur jetz ka Berufsstörung!""" |
| |
|
|
|
| Képeslap | shvoy-012-020-002 | "A képen szereplő felirat: ""Sein oder Nichtsein!""" |
| |
|
|
|
| Képeslap | shvoy-012-011-004 | "A képen szereplő felirat: ""So a Krieg is' a Graus, Gott sei Dank - er is' aus!""" |
|  Description: "A képen szereplő felirat: ""So a Krieg is' a Graus, Gott sei Dank - er is' aus!""" |
|
|
|
| Képeslap | shvoy-012-022-004 | "A képen szereplő felirat: ""Sturm im Anzug!""" |
| |
|
|
|
| Képeslap | shvoy-012-011-001 | "A képen szereplő felirat: ""Uns werd'n s' b'halten!""" |
| |
|
|
|
| Korcsolyapálya az Ady téren | ady-ter-korcsolya-001 | "A mai Ady (korábban Szukováthy, még előbb Korcsolyázó) tér helyén nagy tó vagy pocsolya volt: Lacuna Cseperke dicta, ahogy a fölirat mondja, azaz a Csöpörkének nevezett tó. Ez valaha kapcsolatban állott a Tiszával : abból az árokból, amely ezt az összeköttetést szolgálta, lett a benne lakó Nagy Ferenc festőről a Nagy festő utca, a mai Partizán utcának ez a szakasza."Péter László: A Hunyadi János sugárút története = A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974-75/1 11-24.pp. |  Description: "A mai Ady (korábban Szukováthy, még előbb Korcsolyázó) tér helyén nagy tó vagy pocsolya volt: Lacuna Cseperke dicta, ahogy a fölirat mondja, azaz a Csöpörkének nevezett tó. Ez valaha kapcsolatban állott a Tiszával : abból az árokból, amely ezt az összeköttetést szolgálta, lett a benne lakó Nagy Ferenc festőről a Nagy festő utca, a mai Partizán utcának ez a szakasza."Péter László: A Hunyadi János sugárút története = A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974-75/1 11-24.pp. [show more] | |
|
|
| Részlet a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának jegyzőkönyvéből : Halász Előd levelező akadémikusi tagságának elutasítása | halasz_elod_akademikus_cim_elutasit | "A szavazatok megoszlása a következő: ... Halász Előd - Igen: 2, Nem: 13, Tartózkodás: 2, Érvénytelen: 2." |
|  Description: "A szavazatok megoszlása a következő: ... Halász Előd - Igen: 2, Nem: 13, Tartózkodás: 2, Érvénytelen: 2." | |
|
|
| Halász Előd emléktáblája a Szeged Szentháromság utca 4. szám alatti ház falán | halasz_emlektabla_01 | "Ebben a házban élt és dolgozott 1945-1984 között Halász Előd (1920-1997) tudós germanista, irodalomtörténész, szegedi egyetemi tanár. Emlékezetül hálás tanítványai." |  Description: "Ebben a házban élt és dolgozott 1945-1984 között Halász Előd (1920-1997) tudós germanista, irodalomtörténész, szegedi egyetemi tanár. Emlékezetül hálás tanítványai." | ||
|
| Korcsolyázó fiatalok a Szukováthy téren | ady-ter-korcsolya-002 | "Egy sokáig magántulajdonban lévő 6x9cm-es üvegnegatívról életre hívott felvétel, amely 1920-ban készült a jégpályán, háttérben az ekkor még teljes pompájában látható vasúti leszámolóhivatallal, ami csak később került az egyetemhez." |
|  Description: "Egy sokáig magántulajdonban lévő 6x9cm-es üvegnegatívról életre hívott felvétel, amely 1920-ban készült a jégpályán, háttérben az ekkor még teljes pompájában látható vasúti leszámolóhivatallal, ami csak később került az egyetemhez." | ||
|
| A Látó című marosvásárhelyi folyóirat estje | szte-mora-033 | "Moderátor: Erdélyi Ágnes. Házigazda: Vörös László (Tiszatáj korábbi főszerkesztője). Az est végén a jelenlévő szerzők egy-egy versüket felolvassák. Elhangzik egy érdekes mondat: ""Amint megérkezik az egyetemi könyvtárba a Látó (folyóirat) – lopják.""" |  Description: "Moderátor: Erdélyi Ágnes. Házigazda: Vörös László (Tiszatáj korábbi főszerkesztője). Az est végén a jelenlévő szerzők egy-egy versüket felolvassák. Elhangzik egy érdekes mondat: ""Amint megérkezik az egyetemi könyvtárba a Látó (folyóirat) – lopják.""" | |||
|
| Politikai arcképcsarnok sorozat. Politkai átalakulás és rendszerváltás Közép- és Kelet-Európában | szte-mora-087 | "Vajda Mihály (filozófus) Politkai átalakulás és rendszerváltás Közép- és Kelet-Európában. ""Nyitó előadása a korszaknak"" " | Description: "Vajda Mihály (filozófus) Politkai átalakulás és rendszerváltás Közép- és Kelet-Európában. ""Nyitó előadása a korszaknak"" " | |||
|
| Benjamin Franklin Medal in Life Science - 2022 | kariko_katalin_dijak_019 | „A világ legjobb és legokosabb elméit” 1824 óta díjazza a Franklin Intézet. A tudományos oktatás és fejlesztés egyik legrégebbi amerikai központja a legmodernebb, az mRNS-alapú vakcinák létrehozását felfedezéseivel megalapozó Karikó Katalint és kutatótársát, Drew Weissmant jutalmazta a 2022-es Benjamin Franklin Éremmel. |  Description: „A világ legjobb és legokosabb elméit” 1824 óta díjazza a Franklin Intézet. A tudományos oktatás és fejlesztés egyik legrégebbi amerikai központja a legmodernebb, az mRNS-alapú vakcinák létrehozását felfedezéseivel megalapozó Karikó Katalint és kutatótársát, Drew Weissmant jutalmazta a 2022-es Benjamin Franklin Éremmel. | |||
|
|
| 1958. október 31-én egynapos látogatásra Szegedre érkezett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter | tudastar-222 | „Kádár elvtárs” a délután folyamán az egyetemre is ellátogatott, ahol – a korabeli sajtó megfogalmazása szerint – „igen szívélyes, baráti légkörben tanácskozott a szegedi értelmiségiekkel”. Az eseményre a szegedi egyetemek központi épületének aulájában került sor. Balról jobbra: Komócsin Zoltán, a KISZ KB első titkára; Antalffy György, a Szegedi Tudományegyetem rektora; Kádár János; Petri Gábor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora; Szirmai István, az MSZMP KB titkára. (Fotó: Liebmann) |  Description: „Kádár elvtárs” a délután folyamán az egyetemre is ellátogatott, ahol – a korabeli sajtó megfogalmazása szerint – „igen szívélyes, baráti légkörben tanácskozott a szegedi értelmiségiekkel”. Az eseményre a szegedi egyetemek központi épületének aulájában került sor. Balról jobbra: Komócsin Zoltán, a KISZ KB első titkára; Antalffy György, a Szegedi Tudományegyetem rektora; Kádár János; Petri Gábor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora; Szirmai István, az MSZMP KB titkára. (Fotó: Liebmann) [show more] | ||
|
|
| „Karikó Katalin útja a Lasker-díjig és tovább” című, a Szegedi Tudományegyetem gondozta tárlat megnyitója az MTA Könyvtár és Információs Központban | kariko_kiallitas_Budapest_2023 | „Karikó Katalin útja a Lasker-díjig és tovább” című, a Szegedi Tudományegyetem gondozta tárlat megnyitóját 2023. június 5-én rendezték Budapesten, az MTA Könyvtár és Információs Központban. A kiállítást megnyitotta Gaálné Kalydy Dóra, az MTA Könyvtár és Információs Központ általános főigazgató-helyettese, aki az esemény kapcsán átadta Karikó Katalinnak a Borsos Miklós által, 1988-ban tervezett MTA KIK-emlékplakettet is. A kiállításon köszöntőbeszédet mondott az SZTE vezetősége részéről Széll Márta stratégiai rektorhelyettes. Ezen a megnyitón vettek részt az SZTE Klebelsberg Kuno Könyvtár munkatársai is: Dr. Kokas Károly, informatikai főigazgató-helyettes, Farkas Katalin könyvtáros, a Karikó Katalin által 2022. december 8-án , az SZTE Klebelsberg Kuno Könyvtárnak ajándékozott tárgyak kurátora valamint Csengődi Erika PR-referens. A kiállítás kurátora Újszászi Ilona, az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság sajtóreferense. A fényképeket Sahin-Tóth István, az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság munkatársa készítette. A kiállítás megnyitása alkalmából Karikó Katalinnal Géczi János művelődéstörténész beszélgetett. |  Description: „Karikó Katalin útja a Lasker-díjig és tovább” című, a Szegedi Tudományegyetem gondozta tárlat megnyitóját 2023. június 5-én rendezték Budapesten, az MTA Könyvtár és Információs Központban. A kiállítást megnyitotta Gaálné Kalydy Dóra, az MTA Könyvtár és Információs Központ általános főigazgató-helyettese, aki az esemény kapcsán átadta Karikó Katalinnak a Borsos Miklós által, 1988-ban tervezett MTA KIK-emlékplakettet is. A kiállításon köszöntőbeszédet mondott az SZTE vezetősége részéről Széll Márta stratégiai rektorhelyettes. Ezen a megnyitón vettek részt az SZTE Klebelsberg Kuno Könyvtár munkatársai is: Dr. Kokas Károly, informatikai főigazgató-helyettes, Farkas Katalin könyvtáros, a Karikó Katalin által 2022. december 8-án , az SZTE Klebelsberg Kuno Könyvtárnak ajándékozott tárgyak kurátora valamint Csengődi Erika PR-referens. A kiállítás kurátora Újszászi Ilona, az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság sajtóreferense. A fényképeket Sahin-Tóth István, az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság munkatársa készítette. A kiállítás megnyitása alkalmából Karikó Katalinnal Géczi János művelődéstörténész beszélgetett. [show more] | ||
|
|
| A kiállítás a központi épület aulájában | tudastar-194 | „Mátyás király könyvtárától a 3000. népkönyvtárig” címmel 1953 márciusában rendezett könyvtárügyi kiállítás. (Fotó: Liebmann) |  Description: „Mátyás király könyvtárától a 3000. népkönyvtárig” címmel 1953 márciusában rendezett könyvtárügyi kiállítás. (Fotó: Liebmann) | ||
|
| Báthory István alapítólevele, melyben 1581. május 12-én Wilnoban kétkarú katolikus egyetem felállításáról intézkedett a jezsuiták 1579-ben létesített kolozsvári kollégiumának keretei között | tudastar-002 | „Nos Stephanus Dei gratia Rex Poloniae, Magnus dux Litvaniæ, Russiæ, Prussiæ, Masoviæ, Samogitiæ, Kyowiæ, Woliniæ, Podlachiæ Livoniasque &c. Dominus, nec non Transilvaniæ Princeps, ad perpetuam rerum, temporumque memoriam, universis, & singulis, quorum interest, & intererit inposterum, harum notitiam habituris, hæc significamus. Duo sunt, in quibus Principis munus potissimum consistit, quorum alterum est, ut cultus divinus, verus, & germanus inter suos retineatur, qui hominis prascipuus statuitur finis ; alterum ut. cuique jus suum reddatur, quod civilis vitae fundamentum judicatur. In utroque ab initio regiminis nostri in Transylvania etiam præstare aliquid conati sumus ; inprimis autem in depellendis erroribus religionis, quibus illa Provincia, divino munere nobis oblata, implicata est, quibus in rebus nulla præstantior ratio se nobis obtulit, quam ut exemplo cæterorum Principum doctos viros, pietate, ac vitæ commendatione insignes in Transylvaniam accerseremus, quorum doctrina, & piis institutis vera pietas in suam antiquam possessionem restitueretur, & sacrarum literarum, atque humanitatis studiis juvenes instructi, alii ad tractandas res sacras, alii ad civilitatis studia aptiores redderentur; quarum quidem rerum causa nostræ gentis homines, longissimas peregrinationes, magno sumptu suscipere sunt coacti: cum neque in Transylvania, neque in ipsa Ungaria, collegia, aut Academiæ ullæ haberentur ; imo sæpe permultis præclaris ingeniis alio ob sumptuum inopiam proficisi non liceret (rebus Hungariæ Turcica potentia aucta vehementer afflictis) hinc intermissis honestis literis inter militares homines scientia destitutos, etiam pietatis studia refrixerunt, & omnis vitæ elegantia sublata est. Quamobrem ut & Deo, & hominibus vixisse, atque adeo de posteritate bene meriti videremur, ex certa scientia, & multa deliberatione nostra, cum Beatissimo in Christo Patre, & Domino, Domino Gregorio Papa decimo tertio Pontifice Maximo, & Illustrissimo Principe Domino Christophoro Bathory de Somlyo Vajvoda regni Transylvaniæ, & Siculorum Comite, Fratre nostro Charissimo, communicato consilio, scriptis præterea ad Venerabilem Patrem Laurentium Magium, Sacræ Theologiæ Doctorem, Provincialem Societatis Jesu per Bohemiam, & Austriam literis, visum est Claudiopoli, alias Kolosvár, Transylvaniæ urbe, in Provincia; limine sita & hominum aditu ex Hungaria, Polonia, aliisque locis frequenti, Collegium Societatis Jesu instituere. Qua de familia Societatis Jesu eo potissimum nomine suscepta nobis est cogitatio, quod testatum jam illa, apud omnes fere populos Christianos fecerit, de suo præclaro, utilique in Ecclesia, & Republica instituto, & munere, quo ex præscripto ordinis sui, tam bonis, humanioribusque literis, & disciplinis omnibus, quam moribus, bonis juventutem imbuere, & erudire, & tam in Ecclesia, quam Scholis, piis ministeriis, studiisque, quibus assiduo ejus Societatis Patres incumbere debent, ingeniorum cultui, ac animarum saluti studere tenentur. Ac ne hujus consilii fructus subditis nostris Transylvanicis, cæterisque vicinis locis diutius deberet, nil nobis prius putavimus, quam ut vel ad ipsum bellum abhinc biennium procincti, & jam Vilna urbe nostra relicta, versus Polociam cum exercitu nostro profecti, Venerabilem olim Patrem Franciscum Sunyerinn, per Regnum nostrum Poloniæ Societatis Jesu Provincialem, in castra nostra evocaremus, & cum eo de mittendis sumptu nostro in Transylvaniam e Societate Jesu, aliquot doctis viris ageremus, quod ipse pro suo studio erga Rempublicam Christianam non modo promovendum suscepit, sed etiam se aliquos ex Societate in Transylvaniam deducturos recepit; quam quidem voluntatem nostram paullo post (dum nos obsessa arce Polocensi, in ea recuperanda a Mosco hoste nostro, magnique Ducatus nostri Litvaniæ laboraremus) deductis duodecim, vel eo amplius, ad docendum interioris doctrinæ, & probitatis Viris, qui in vinea Domini cum fructu operarentur, perfecit, minime longinquitate itineris, multo minus vario discrimine, cui homines interdum peregrinantes sunt obnoxii, deterritus. Quare nos respectu, & causa istius muneris prædictæ Societatis Jesu, quod ex ordinis sui legibus, & institutis, cum literis disciplinisque tradendis, dum pietatis, religionis, ac bonorum morum propagatione ab ea præstari debet, pro nostra in religionem, humaniores literas, & ipsam Provinciam nostram Transilvaniæ, cujus saluti, uti libertati, humanitati, ac ornamentis consulere hac in re voluimus, ex certa scientia nostra, animoque bene deliberato, & maturo consilio, in Jesu Christi Domini nostri Sacrosancto nomine, in civitate nostra Claudiopolitana, alias Kolosvár nuncupata, Collegium Societatis Jesu fundamus, facimus, instituimus, ordinamus, & erigimus, & bonis, redditibusque infra scriptis afficimus. Quam fundationem perpetuis futuris temporibus in omne ævum valere volumus, attribuentes prædictæ Societati Jesu, accedente auctoritate Apostolica, Monasterium desertum, olim Ordinis Franciscanorum fratrum, libertate Regum Hungariæ exstructum, in platea Farkas-utcza, muro civitatis contiguum, cum templo, hortis, areis, turribus, atque adeo locis omnibus circumjacentibus, juxta mænia Civitatis, in quorum usu, ac possessione prædicti fratres Franciscani antiquitus fuerunt, præterea domum proximam, in qua olim religiosæ Virgines habitabant, ut in ea Schola ædificaretur, cum omnibus rebus ad eam quomodocunque pertinentibus, liberando eadem loca, & ipsam Societatem Jesu ab omni jurisdictione, onere, & servitute civili, causarum omnium sæcularium, & earum, quæ fori Ecclesiastici non erunt; notionem tantum Illustrissimo prædicto fratri nostro Charissimo, reliquisque successoribus nostris reservantes. Ut vero isti Collegio a nobis, ut supra dictum est, instituto, ne ad jura, ornamenta, præeminentias, ad consuetudinem reliquarum in orbe Christiano Academiarum, desit, ex Regia nostra singulari gratia, vigore præsentium statuimus, & decernimus, ut qui in humanioribus literis hæbræis, græcis, & latinis cum laude versatus fuerit, & postea ad alterutrius facultatum, sive Theologiæ, sive Philosophiæ fastigium, argumentis prius doctrinæ suæ editis, judicio Collegii pervenire voluerit, ad gradus, & Baccalaureatus, & Magisterii & Doctoratus promoveri possit. Quæ quidem promotio tantum dein juris, dignitatis, præeminentiæ, ornamenti habeat, quantum istiusmodi promotiones in Italiæ, Galliæ, Hispaniæ, & Germaniæ Academiis de jure & consuetudine habere solent, & possunt. Quod ut auctoritate Pontificis Maximi sanciatur, & privilegia justæ universitatis hoc Collegium omni ex parte obtineat, apud Sedem Apostolicam contendemus. Pro Societatis autem ejusmodi sustentatione Abbatiam Beatissimæ Virginis Mariæ de Colosmonostora, cum antiquo pago, qui pæne conjunctus est suburbio civitatis præfatæ Colosvár, & aliis totalibus, & integris possessionibus — in Comitatu Coloscensi existentibus, sitis (quae cuncta bona Abbatiæ præscriptæ, post novissimum reditum in regnum Transylvaniæ, Serenissimæ olim Dominæ Isabellæ Reginæ Hungariæ &c. & filii sui Serenissimi quondam Principis, Domini Joannis II. Electi Regis Ungariæ, felicissimarum recordationum, in comitiis generalibus ad festum Beatæ Catharinæ Virginis, anno Domini millesimo quingentesimo quinquagesimo sexto in Civitate Colosvár celebratis, una cum aliarum Ecclesiarum Transylvanicarum bonis, consensu omnium statuum, & ordinum ejusdem regni Transylvaniæ ad publicum Fisci usum applicata, & redacta, huicque ad dispositionem & facultatem Serenissimæ dictæ Reginoe Isabellæ, & filii ejusdem domini Ioannis II. præfati Electi Regis Hungariæ translata fuere, denique consequenti tempore, ex gratia, & liberalitate ab eodem Joanne Rege jure perpetuo ad Magnificum quondam Franciscum Forgacs de Gymes pervenere: eo vero in Italia nullis relictis liberis defuncto, cum ad fiscum publicum iterum recidissent, postea ex commemoratis possessionibus tres totatos (totales) & integræ - - excellenti Georgio Blandrata Doctori medico nostro, pro suis in nos præstitis fidelibus servitiis, jure perpetuo collatæ ; porro per eum Georgium Blandrata eædem tres præfatæ possessiones consensu nostro, summa quinque millium florenorum fidelibus nostris Magnificis Alexandro Kendy de Lona, & Wolffgango Bánffy Lossonczi venditæ, ac postremum propriis nostris sumptibus dinumerata, ac soluta eadem quinque millium fiorenorum commemoratis Alexandro Kendy, & Wolffgango Bánffy summa ad prædictam Abbatiam, possessionem a commemoratis Alexandro Kendy, & Wolffgango Banffy recuperatæ eidemque Monasterio de Colosmonostra restitutæ sunt) simul cum cunctis suis utilitatibus, & pertinentiis quibuslibet &c. commemorato collegio Societatis Jesu dedimus donavimus, & contulimus : quemadmodum vigore præsentium damus, donamus, & conferimus &c. In quorum omnium fidem diploma hoc nostrum manu nostra subscripsimus, & sigillo nostro, quo in rebus Transylvanicis utimur, pendenti mandavimus sigillari. Dátum per manus Magnifici fidelis, nobis sincere dilecti Martini Berzevicey, Equitis, & nostri per Transylvaniam Cancellarii, ac Capitanei Stargas dicti, in arce nostra Regia Vilnensi, duodecima die Mensis Maji anno Domini millesimo quingentesimo octogesimo primo, regni vero nostri quinto. Manus vero subscriptio a læva domini Regis talis erat: Stephanus Rex mp. Cancellarii vero a dextra : Martinus Berzevicey per Transylvaniam Cancellarius." |
|  Description: „Nos Stephanus Dei gratia Rex Poloniae, Magnus dux Litvaniæ, Russiæ, Prussiæ, Masoviæ, Samogitiæ, Kyowiæ, Woliniæ, Podlachiæ Livoniasque &c. Dominus, nec non Transilvaniæ Princeps, ad perpetuam rerum, temporumque memoriam, universis, & singulis, quorum interest, & intererit inposterum, harum notitiam habituris, hæc significamus. Duo sunt, in quibus Principis munus potissimum consistit, quorum alterum est, ut cultus divinus, verus, & germanus inter suos retineatur, qui hominis prascipuus statuitur finis ; alterum ut. cuique jus suum reddatur, quod civilis vitae fundamentum judicatur. In utroque ab initio regiminis nostri in Transylvania etiam præstare aliquid conati sumus ; inprimis autem in depellendis erroribus religionis, quibus illa Provincia, divino munere nobis oblata, implicata est, quibus in rebus nulla præstantior ratio se nobis obtulit, quam ut exemplo cæterorum Principum doctos viros, pietate, ac vitæ commendatione insignes in Transylvaniam accerseremus, quorum doctrina, & piis institutis vera pietas in suam antiquam possessionem restitueretur, & sacrarum literarum, atque humanitatis studiis juvenes instructi, alii ad tractandas res sacras, alii ad civilitatis studia aptiores redderentur; quarum quidem rerum causa nostræ gentis homines, longissimas peregrinationes, magno sumptu suscipere sunt coacti: cum neque in Transylvania, neque in ipsa Ungaria, collegia, aut Academiæ ullæ haberentur ; imo sæpe permultis præclaris ingeniis alio ob sumptuum inopiam proficisi non liceret (rebus Hungariæ Turcica potentia aucta vehementer afflictis) hinc intermissis honestis literis inter militares homines scientia destitutos, etiam pietatis studia refrixerunt, & omnis vitæ elegantia sublata est. Quamobrem ut & Deo, & hominibus vixisse, atque adeo de posteritate bene meriti videremur, ex certa scientia, & multa deliberatione nostra, cum Beatissimo in Christo Patre, & Domino, Domino Gregorio Papa decimo tertio Pontifice Maximo, & Illustrissimo Principe Domino Christophoro Bathory de Somlyo Vajvoda regni Transylvaniæ, & Siculorum Comite, Fratre nostro Charissimo, communicato consilio, scriptis præterea ad Venerabilem Patrem Laurentium Magium, Sacræ Theologiæ Doctorem, Provincialem Societatis Jesu per Bohemiam, & Austriam literis, visum est Claudiopoli, alias Kolosvár, Transylvaniæ urbe, in Provincia; limine sita & hominum aditu ex Hungaria, Polonia, aliisque locis frequenti, Collegium Societatis Jesu instituere. Qua de familia Societatis Jesu eo potissimum nomine suscepta nobis est cogitatio, quod testatum jam illa, apud omnes fere populos Christianos fecerit, de suo præclaro, utilique in Ecclesia, & Republica instituto, & munere, quo ex præscripto ordinis sui, tam bonis, humanioribusque literis, & disciplinis omnibus, quam moribus, bonis juventutem imbuere, & erudire, & tam in Ecclesia, quam Scholis, piis ministeriis, studiisque, quibus assiduo ejus Societatis Patres incumbere debent, ingeniorum cultui, ac animarum saluti studere tenentur. Ac ne hujus consilii fructus subditis nostris Transylvanicis, cæterisque vicinis locis diutius deberet, nil nobis prius putavimus, quam ut vel ad ipsum bellum abhinc biennium procincti, & jam Vilna urbe nostra relicta, versus Polociam cum exercitu nostro profecti, Venerabilem olim Patrem Franciscum Sunyerinn, per Regnum nostrum Poloniæ Societatis Jesu Provincialem, in castra nostra evocaremus, & cum eo de mittendis sumptu nostro in Transylvaniam e Societate Jesu, aliquot doctis viris ageremus, quod ipse pro suo studio erga Rempublicam Christianam non modo promovendum suscepit, sed etiam se aliquos ex Societate in Transylvaniam deducturos recepit; quam quidem voluntatem nostram paullo post (dum nos obsessa arce Polocensi, in ea recuperanda a Mosco hoste nostro, magnique Ducatus nostri Litvaniæ laboraremus) deductis duodecim, vel eo amplius, ad docendum interioris doctrinæ, & probitatis Viris, qui in vinea Domini cum fructu operarentur, perfecit, minime longinquitate itineris, multo minus vario discrimine, cui homines interdum peregrinantes sunt obnoxii, deterritus. Quare nos respectu, & causa istius muneris prædictæ Societatis Jesu, quod ex ordinis sui legibus, & institutis, cum literis disciplinisque tradendis, dum pietatis, religionis, ac bonorum morum propagatione ab ea præstari debet, pro nostra in religionem, humaniores literas, & ipsam Provinciam nostram Transilvaniæ, cujus saluti, uti libertati, humanitati, ac ornamentis consulere hac in re voluimus, ex certa scientia nostra, animoque bene deliberato, & maturo consilio, in Jesu Christi Domini nostri Sacrosancto nomine, in civitate nostra Claudiopolitana, alias Kolosvár nuncupata, Collegium Societatis Jesu fundamus, facimus, instituimus, ordinamus, & erigimus, & bonis, redditibusque infra scriptis afficimus. Quam fundationem perpetuis futuris temporibus in omne ævum valere volumus, attribuentes prædictæ Societati Jesu, accedente auctoritate Apostolica, Monasterium desertum, olim Ordinis Franciscanorum fratrum, libertate Regum Hungariæ exstructum, in platea Farkas-utcza, muro civitatis contiguum, cum templo, hortis, areis, turribus, atque adeo locis omnibus circumjacentibus, juxta mænia Civitatis, in quorum usu, ac possessione prædicti fratres Franciscani antiquitus fuerunt, præterea domum proximam, in qua olim religiosæ Virgines habitabant, ut in ea Schola ædificaretur, cum omnibus rebus ad eam quomodocunque pertinentibus, liberando eadem loca, & ipsam Societatem Jesu ab omni jurisdictione, onere, & servitute civili, causarum omnium sæcularium, & earum, quæ fori Ecclesiastici non erunt; notionem tantum Illustrissimo prædicto fratri nostro Charissimo, reliquisque successoribus nostris reservantes. Ut vero isti Collegio a nobis, ut supra dictum est, instituto, ne ad jura, ornamenta, præeminentias, ad consuetudinem reliquarum in orbe Christiano Academiarum, desit, ex Regia nostra singulari gratia, vigore præsentium statuimus, & decernimus, ut qui in humanioribus literis hæbræis, græcis, & latinis cum laude versatus fuerit, & postea ad alterutrius facultatum, sive Theologiæ, sive Philosophiæ fastigium, argumentis prius doctrinæ suæ editis, judicio Collegii pervenire voluerit, ad gradus, & Baccalaureatus, & Magisterii & Doctoratus promoveri possit. Quæ quidem promotio tantum dein juris, dignitatis, præeminentiæ, ornamenti habeat, quantum istiusmodi promotiones in Italiæ, Galliæ, Hispaniæ, & Germaniæ Academiis de jure & consuetudine habere solent, & possunt. Quod ut auctoritate Pontificis Maximi sanciatur, & privilegia justæ universitatis hoc Collegium omni ex parte obtineat, apud Sedem Apostolicam contendemus. Pro Societatis autem ejusmodi sustentatione Abbatiam Beatissimæ Virginis Mariæ de Colosmonostora, cum antiquo pago, qui pæne conjunctus est suburbio civitatis præfatæ Colosvár, & aliis totalibus, & integris possessionibus — in Comitatu Coloscensi existentibus, sitis (quae cuncta bona Abbatiæ præscriptæ, post novissimum reditum in regnum Transylvaniæ, Serenissimæ olim Dominæ Isabellæ Reginæ Hungariæ &c. & filii sui Serenissimi quondam Principis, Domini Joannis II. Electi Regis Ungariæ, felicissimarum recordationum, in comitiis generalibus ad festum Beatæ Catharinæ Virginis, anno Domini millesimo quingentesimo quinquagesimo sexto in Civitate Colosvár celebratis, una cum aliarum Ecclesiarum Transylvanicarum bonis, consensu omnium statuum, & ordinum ejusdem regni Transylvaniæ ad publicum Fisci usum applicata, & redacta, huicque ad dispositionem & facultatem Serenissimæ dictæ Reginoe Isabellæ, & filii ejusdem domini Ioannis II. præfati Electi Regis Hungariæ translata fuere, denique consequenti tempore, ex gratia, & liberalitate ab eodem Joanne Rege jure perpetuo ad Magnificum quondam Franciscum Forgacs de Gymes pervenere: eo vero in Italia nullis relictis liberis defuncto, cum ad fiscum publicum iterum recidissent, postea ex commemoratis possessionibus tres totatos (totales) & integræ - - excellenti Georgio Blandrata Doctori medico nostro, pro suis in nos præstitis fidelibus servitiis, jure perpetuo collatæ ; porro per eum Georgium Blandrata eædem tres præfatæ possessiones consensu nostro, summa quinque millium florenorum fidelibus nostris Magnificis Alexandro Kendy de Lona, & Wolffgango Bánffy Lossonczi venditæ, ac postremum propriis nostris sumptibus dinumerata, ac soluta eadem quinque millium fiorenorum commemoratis Alexandro Kendy, & Wolffgango Bánffy summa ad prædictam Abbatiam, possessionem a commemoratis Alexandro Kendy, & Wolffgango Banffy recuperatæ eidemque Monasterio de Colosmonostra restitutæ sunt) simul cum cunctis suis utilitatibus, & pertinentiis quibuslibet &c. commemorato collegio Societatis Jesu dedimus donavimus, & contulimus : quemadmodum vigore præsentium damus, donamus, & conferimus &c. In quorum omnium fidem diploma hoc nostrum manu nostra subscripsimus, & sigillo nostro, quo in rebus Transylvanicis utimur, pendenti mandavimus sigillari. Dátum per manus Magnifici fidelis, nobis sincere dilecti Martini Berzevicey, Equitis, & nostri per Transylvaniam Cancellarii, ac Capitanei Stargas dicti, in arce nostra Regia Vilnensi, duodecima die Mensis Maji anno Domini millesimo quingentesimo octogesimo primo, regni vero nostri quinto. Manus vero subscriptio a læva domini Regis talis erat: Stephanus Rex mp. Cancellarii vero a dextra : Martinus Berzevicey per Transylvaniam Cancellarius." [show more] | ||
|
| Horthy Miklós kormányzó megérkezik Szegedre | tudastar-041 | „Turán” különvonata a délután folyamán futott be a nagyállomásra. Aigner Károly főispán üdvözlő szavai után Tóth Károly, az egyetem rektora állott elő, aki az egyetem tanárai és hallgatói nevében köszöntötte a kormányzót. A protokolláris programok után Horthy Miklós és kísérete a pazarul berendezett különvonaton töltötte az éjszakát. Október 5-ének reggelén a peronon újból összegyűltek a város díszmagyarba öltözött notabilitásai a kormányzó üdvözlésére. Tóth Károly rektor az egyetemi tanács nevében felkérte Horthy Miklóst az alapkőletételi ünnepélyen való megjelenésre, majd bemutatta az egyetemi tanács tagjait |
|  Description: „Turán” különvonata a délután folyamán futott be a nagyállomásra. Aigner Károly főispán üdvözlő szavai után Tóth Károly, az egyetem rektora állott elő, aki az egyetem tanárai és hallgatói nevében köszöntötte a kormányzót. A protokolláris programok után Horthy Miklós és kísérete a pazarul berendezett különvonaton töltötte az éjszakát. Október 5-ének reggelén a peronon újból összegyűltek a város díszmagyarba öltözött notabilitásai a kormányzó üdvözlésére. Tóth Károly rektor az egyetemi tanács nevében felkérte Horthy Miklóst az alapkőletételi ünnepélyen való megjelenésre, majd bemutatta az egyetemi tanács tagjait [show more] | ||
|
|
|
| Klebelsberg Kuno Emlékbizottság megalakulása József főherceg palotájában | klebelsberg-051 | Sajtóhír - Pesti Napló |  Description: Sajtóhír - Pesti Napló | |
| Berta Árpád tudományos életművének főbb csomópontjai | berta_arpad_cimlapok | Berta Árpád kiállítás képanyaga | ||||||
| Ligeti Lajos tudományos életművének főbb csomópontjai | ligeti_lajos_cimlapok_meghivok | Ligeti Lajos kiállítás képanyaga | |||||
|
|
| Kokas Károly átveszi a Nagy Miklós díjat | Kokas_Nagy Miklos_dij_2020 | Laudáció A Nagy Miklós díjjal kitüntettet dr. Kokas Károly főigazgatő-helyettes úr méltatása Díjazottunk - dr. Kokas Károly főigazgató-helyettes úr - a magyar könyvtárügy egyik kiemelkedő személyisége. Történészként, történelemtanárként végzett a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán könyvtári szakinformatikusi végzettséget is szerzett. 1985-ben doktorált régi magyar irodalomból és irodalomelméletből. Működését 1983-ban a JATE Egyetemi Könyvtárában kezdte, ami azóta is folyamatosan tart; különböző lépcsőfokokat végigjárva lett 2004-ben főigazgató-helyettese, 2011-től pedig informatikai és információs főigazgató-helyettese a Klebelsberg Kuno Könyvtárnak. Az 1990-es évek végétől aktív részese az új egyetemi könyvtári terek kialakításának, a rendkívül magas színvonalú épületegyüttes és szolgáltatási központ megteremtésében vezető szerepet játszik. Informatikai tudása hozzásegítette a szakmát, hogy az új platformon is megtalálja a helyét, vezető szerepe volt az Elektronikus Információ Szolgáltatás indulásában, majd közel két évtizeden át tagja volt az EISZ Bizottságnak. 1992 óta Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (NIIF) aktív segítője, 1998 óta az NIIF Műszaki Tanács tagja. 1996 óta a Networkshop szervező bizottság tagja, 2014 óta a Hungarnet szolgáltatási platform elnökségi tagja. Szervezőkészsége kiterjed a könyvtáros szakma minden területére, a magyarországi és határon túli fiataljaink oktatására, továbbképzésére, szerepet játszik abban, hogy az itthoni és külhoni magyarjaink között erős szakmai kapcsolat alakuljon ki.(...) Díjazottunk, dr. Kokas Károly, méltóan Nagy Miklós egykori igazgatónkhoz, sokat tett az elmúlt években, és ma is azért, hogy különböző módokon támogassa az Országyűlési Könyvtárat, gondolatai, tanácsai rendkívül hasznosnak bizonyultak. Aktív tagia volt annak a Könyvtári Bizottságnak, amit Kövér László házelnök úr még 2012-ben hívott életre. A nagyon részletes, összefoglaló szakmai dokumentum alapján, melynek elkészítésében díjazottunk hangsúlyos szerepet vállalt, 2013-ban megkezdődhettek azok a pozitív átalakítási folyamatok, melyek a kubatúra átalakításátől, a szolgáltatási rendszerek megreformálásán át, az állomány egészének átvilágításáig terjedt. Az elmúlt évek a szakmai koncepció helyességét igazolták: az Országyűlési Könyvtár azóta sikeres, rendkívül népszerű könyvtárként helyezkedik a közintézményi palettán.Dr. Kokas Károly azóta is erős szakmai és emberi kapcsolatokat tart fent az Országyűlési Könyvtárral, a 2014-ben induló Hungaricana projekt támogatójaként is gyakori szakmai konzultánsként segítette munkánkat.Mély gondolatokról tanúskodó, az öngúnyt sem nélkülöző humora, erős kapcsolatteremtő képessége, a bárkivel szót értő barátságossága, minden akadályt elhárítani tudó, a problémákat tisztán átlátó szemlélete és segíteni akarása miatt, 2020. november 6-án, az Országgyűlési Könyvtár 152. évfordulóján házelnök úr neki adományozza a Nagy Miklós díjat.Budapest, 2020. november 6.Bellavics István (sk.)igazgatóMarkója Szilárd (sk.)könyvtárvezetődr. Redl Károly (sk.)könyvtárvezető-helyettes |  Description: Laudáció A Nagy Miklós díjjal kitüntettet dr. Kokas Károly főigazgatő-helyettes úr méltatása Díjazottunk - dr. Kokas Károly főigazgató-helyettes úr - a magyar könyvtárügy egyik kiemelkedő személyisége. Történészként, történelemtanárként végzett a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán könyvtári szakinformatikusi végzettséget is szerzett. 1985-ben doktorált régi magyar irodalomból és irodalomelméletből. Működését 1983-ban a JATE Egyetemi Könyvtárában kezdte, ami azóta is folyamatosan tart; különböző lépcsőfokokat végigjárva lett 2004-ben főigazgató-helyettese, 2011-től pedig informatikai és információs főigazgató-helyettese a Klebelsberg Kuno Könyvtárnak. Az 1990-es évek végétől aktív részese az új egyetemi könyvtári terek kialakításának, a rendkívül magas színvonalú épületegyüttes és szolgáltatási központ megteremtésében vezető szerepet játszik. Informatikai tudása hozzásegítette a szakmát, hogy az új platformon is megtalálja a helyét, vezető szerepe volt az Elektronikus Információ Szolgáltatás indulásában, majd közel két évtizeden át tagja volt az EISZ Bizottságnak. 1992 óta Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (NIIF) aktív segítője, 1998 óta az NIIF Műszaki Tanács tagja. 1996 óta a Networkshop szervező bizottság tagja, 2014 óta a Hungarnet szolgáltatási platform elnökségi tagja. Szervezőkészsége kiterjed a könyvtáros szakma minden területére, a magyarországi és határon túli fiataljaink oktatására, továbbképzésére, szerepet játszik abban, hogy az itthoni és külhoni magyarjaink között erős szakmai kapcsolat alakuljon ki.(...) Díjazottunk, dr. Kokas Károly, méltóan Nagy Miklós egykori igazgatónkhoz, sokat tett az elmúlt években, és ma is azért, hogy különböző módokon támogassa az Országyűlési Könyvtárat, gondolatai, tanácsai rendkívül hasznosnak bizonyultak. Aktív tagia volt annak a Könyvtári Bizottságnak, amit Kövér László házelnök úr még 2012-ben hívott életre. A nagyon részletes, összefoglaló szakmai dokumentum alapján, melynek elkészítésében díjazottunk hangsúlyos szerepet vállalt, 2013-ban megkezdődhettek azok a pozitív átalakítási folyamatok, melyek a kubatúra átalakításátől, a szolgáltatási rendszerek megreformálásán át, az állomány egészének átvilágításáig terjedt. Az elmúlt évek a szakmai koncepció helyességét igazolták: az Országyűlési Könyvtár azóta sikeres, rendkívül népszerű könyvtárként helyezkedik a közintézményi palettán.Dr. Kokas Károly azóta is erős szakmai és emberi kapcsolatokat tart fent az Országyűlési Könyvtárral, a 2014-ben induló Hungaricana projekt támogatójaként is gyakori szakmai konzultánsként segítette munkánkat.Mély gondolatokról tanúskodó, az öngúnyt sem nélkülöző humora, erős kapcsolatteremtő képessége, a bárkivel szót értő barátságossága, minden akadályt elhárítani tudó, a problémákat tisztán átlátó szemlélete és segíteni akarása miatt, 2020. november 6-án, az Országgyűlési Könyvtár 152. évfordulóján házelnök úr neki adományozza a Nagy Miklós díjat.Budapest, 2020. november 6.Bellavics István (sk.)igazgatóMarkója Szilárd (sk.)könyvtárvezetődr. Redl Károly (sk.)könyvtárvezető-helyettes [show more] |
