Folyóiratok
1949 és 1991 között jelent meg Rómában a magyar katolikus diaszpóra lapjaként, magyar nyelven támogatta a külföldön élő magyarság keresztény és humanista szellemiségét. Főszerkesztője 1959-től Békés Gellért OSB volt, évi négy számot adtak ki. Tervezték, hogy a rendszerváltás után Magyarországon jelenjen meg a folyóirat, de végül ez nem valósult meg. A folyóirat archívuma elérhető a Szegedi Tudományegyetem hálózatán keresztül (az Arcanum adatbázisban).
Elődje a Látóhatár 1950-től zürichi, párizsi, majd müncheni székhellyel jelent meg, az Új Látóhatár című lap 1958. júliusában indult magyar emigránsok politikai és irodalmi folyóirataként, évente hat alkalommal. Felelős kiadója Molnár József, felelős szerkesztője Borbándi Gyula volt, a korábbi szerzők köre kiegészült az 1956-os forradalom után Nyugatra menekült írókkal. Az 1989-es év negyedik számában a 40. évfordulóra emlékezve búcsúztak el az olvasóktól és jelentették be a lap megszűnését. A folyóirat teljes állománya elérhető online is a Szegedi Tudományegyetem hálózatán keresztül.
Eredetileg Budapesten jelent meg 1950-ben a Magyar Írók Szövetségének lapjaként, ekkor még Illés Béla főszerkesz-tésével a Rákosi-korszak pártos művelődéspolitikai szelle-mét tükrözte. De néhány év alatt az új írói elképzelések vitafórumává vált és Nagy Imre politikai törekvései mellett foglalt állást. Utolsó hazai számát 1956. november 2-i megjelenéssel a forradalom jeles hazai dokumentumaként tartjuk számon. A lapot a forradalomban való szerepvállalá-sa miatt betiltották, előbb Londonban (1957–'71), majd Párizsban (1972–'89) szerkesztették tovább. Az emigráció-ban Faludy György költő, majd a párizsi évtizedekben Méray Tibor voltak a főszerkesztők, olyan jeles szerzők publikáltak itt, mint Hanák Tibor, Kende Péter, Sárközi Mátyás, vagy Molnár Miklós, Fejtő Ferenc, Schöpflin Gyula. A nyugati magyar emigráció politikai és irodalmi életében mindvégig irányító szerepet töltött be. A folyóirat számai olvashatóak a Szegedi Tudományegyetem hálózatáról.
1962 és 1989 között Párizsban működött a szerkesztősége. A nyitó szám végén így fogalmaznak: „A Magyar Műhely irodalmi és művészeti folyóiratot 1956 óta Párizsban élő fiatal magyar írók alapították” – név szerint Czudar D. József, Márton László, Nagy Pál, Papp Tibor, Parancs János és Szakál Imre. Évente hatszor jelent meg, szépirodalmi, irodalomelméleti és kritikai tartalommal. A hetvenötödik számban, 1990. márciusában jelentették be, hogy a lap immár Budapesten is megjelenik, és továbbra is az avantgárd művészet és gondolkodásmód képviselője kíván lenni. A lapot jelenleg a Magyar Műhely Alapítvány adja ki, továbbra is Budapesten. Teljes szövege elérhető a Szegedi Tudományegyetem hálózatán keresztül.
Az 1980-as indulása óta kéthavonként jelentkező magyar nyelvű újság, ahogy a nyitó számában megfogalmazták, pluralista szemlélettel kívánja a magyarországi, ausztriai, vagy világeseményeket bemutatni. Az első főszerkesztője Hanák Tibor író volt, a jelenlegi tíz fős szerkesztőséget 1985 óta Deák Ernő vezeti. A lap továbbra is rendszeresen beszámol a magyarországi és az ausztriai politikai eseményekről és teret ad kulturális híreknek is. Ma is évi hat számot ad ki nyomtatásban, de már megjelenik online is.
Irodalmi, művészeti és kritikai szemleként 1980-1998 között jelent meg évente háromszor Mózsi Ferenc szerkesztésében a Chicagoi Magyar Ház kiadásában. A folyóirat 1992–1998 között Budapesten jelent meg 1993-tól M-Szivárvány (Magyar Szivárvány) címmel, mely már sajátos külföldi hangvételű, nyugati jellegű, negyedéves rendszerességgel megjelenő, magas színvonalú lap volt. Ekkor Zalán Tibor társszerkesztő támogatta a főszerkesztő munkáját. Folyóirat-bemutatókat, 1990–1995 között pedig évente irodalmi találkozókat is szerveztek Csobánkán „Szivárvány-találkozó” címmel. Teljes szövege elérhető a Szegedi Tudományegyetem hálózatán keresztül.