Szegedi évek, történetek

Részletek Annus József: Eltérített Pegazus - Továbblapozható előszó; És a Polly?; Lengyelkedünk; Áldott magyar homok. (Tiszatáj, 2002. 56. 8. sz. pp. 26-35.)

Huszonöt évesen lett egyetemi tanár Szegeden, közel negyven évig vezette a német tanszéket. Amikor 1945-ben itteni működését ifjúi lendülettel megkezdte, bárki hallgatónak vélhette, amint ruganyos léptekkel végigsietett a széles folyosón. Annak is nézte az a harcsabajuszú hadiérettségis (frontot és fogságot járt) kolléga, aki vizsgára várakozva belébotlott:
- A proftól jössz?
- Mondhatni... - bólintott Halász Előd.
- És - állt eléje újra a reszkető hadfi. - Mondd, milyen hangulatban van az öreg?
- Tudja fene, olyan közepes...
- Közepes... de jó is lenne az nekem, jegyben!
- Meglesz az, meglesz... - sietett tovább a kihajtott inggallérú fiatalember.
Elképzelhető a túlkoros vizsgázó döbbeneté, amikor a szobába lépve a hatalmas asztal mögött megpillantotta a professzort. Azt az ifjút, akivel korábban a folyosón összefutott.
- Közepes megfelel? - kezdte Előd, amint az elképedés után magához tért hallgató néhány kérdésére úgy-ahogy válaszolt. - Mondtam, hogy meglesz...

Az okos tekintetű kis puli úgy került a Halász-családhoz, ahogyan a legtöbb ilyen udvarra, sőt pusztára való szegény jószágot városi lakásba sodorja a sorsa: Eszterkének megtetszett egy kiállításon, két sírógörcs után meg is vették neki. Pár hét múlva az ilyen kutya az őt befogadó gyermeket már alig ismeri meg, miután az etetés-itatás, meg az ennél is fontosabb sétáltatás kötelessége, egyszóval az állattartás minden gondja-baja alig észrevehetően, de igen hamar átkerül a szülők vállára. Így történt itt is. A professzor is örömmel bíbelődött a kutyával, s olyan büszkeséggel beszélt róla, ahogyan gyermekéről is ritkán szokott az ember. Megvédte akkor is, amikor a házmester - a lakók képviseletében - egy alkalommal körülményesen és nagyon tisztelettudóan megállította Elődöt a lépcsőházban:
- Khmm..., elnézést kérek, professzor úr... Nem az én véleményem, de mondják...
- Mit mondanak?
- Hát azt mondják, kérem szépen, professzor úr, hogy egy kis baj van a Pollyval.
(Ilyen előkelő nevet kapott a városi lakásban a puszták dísze, az egyszerű terelőpuli.)
- Milyen baj lenne?
- Hát kérem szépen, hogy ugat...
- Ugat. Ez tagadhatatlan. De nem gondolja, hogy a kutyától egészen természetes? Nézze, ha beszélni tudna, régen tanszéke lenne a bölcsészkaron...

Vízválasztó, Elválasztó, Évjárat, Antik, Régi, Retro

Anekdoták Kovács Sándor Iván: Halász Előd és a Béke Tanszék. Professzoranekdoták és más történetek című gyűjtéséből (Irodalomismeret, 1994. 5. 4. sz. pp. 58-60.)

Ama ötvenes-hatvanas évek szegedi "professzor-fenegyereke" kétségkívül a nagy tudású és nagy tekintélyű Halász Előd volt. A legelképesztőbb történetek keringtek s keringenek róla; aki csak ismerte, annak biztosan van néhány meghökkentő Halász-sztorija. Magam láttam, hogy jókedvében vidáman rollerezett az Egyetemi Könyvtár vaspolcos raktártermeiben; hallottam, hogy olyan merész kijelentéssel nyitott meg egy tanszéki értekezletet, amit a jegyzőkönyv-vezetésből debütáló titkárnő leírt ugyan, de utána mindjárt el is ájult; tanúsíthatom, hogy sajátos módon vette fel honoráriumait. A Halász-extravaganciák a provincializmus és a sematizáló politikai és tudományos divatok elleni tiltakozás jelei voltak. Amikor pl. Halász professzor egy dermesztőén fagyos légkörű, abszolút egyhangúsággal mindent megszavazó szakszervezeti gyűlésen váratlanul egymaga ellenszavazott valami ártatlan ügyben, aztán meg ki is lépett a szakszervezetből, mindenki tudta, minek szavazott ellen és miből lépett ki.

A "Béke Tanszék" bisztró : az egyetem ikonikus vendéglátóipari egysége

Divatos kocsma volt akkortájt Szegeden az úgynevezett Béke Tanszék. A Bölcsészkarról a belvárosba igyekvő szinte el sem kerülhette, csak végig kellett mennie a Partizán utcává átkeresztelt egykori Honvéd (ma: Vitéz - a szerk.) utcán (fiatal szegedi tanárként egyik házában Babits Mihály lakott egykor). Ahol a Honvéd-Partizán út "oda rúg ki a" Boldogasszony-Április 4. sugárútra, ott volt "bezzeg hangos" a Béke Tanszék. Hivatalos nevén a Békéről elnevezett Büfé. A Béke Tanszék nevet alighanem azért kapta, mert nem csak egyetemi hallgató, tanársegéd, adjunktus, docens fordult meg ott sűrűn, de egy aktív tanszékvezető professzor is: Halász Előd. Állítólag értekezletet is tartott söröshordókon helyet foglaló asszisztenciájának, s ha telefonja egyetemi szobájában nem felelt, a Béke Tanszéken mindig meg lehetett találni.
Bölcsészhallgató slapajként (tudvalévőén így nevezték a fizetés nélküli ifjú szerkesztőgyakornokot) én is ott kerestem fel, amikor rám bízták a Tiszatáj szerkesztőségében: tudakoljam meg tőle, hol kívánja felvenni honoráriumát.
- Professzor Úr - fordultam hozzá a kitöltendő blankettával, ahogy rátaláltam a Kossuth-, Terv-, Fecske-cigaretták füstfüggönye mögött -, hová óhajtja küldetni honoráriumát, lakására vagy az egyetemre?
Halász Előd kivette barnás fogai közül agyonszítt pipáját, elővett egy elegáns hamburgi töltőtollat, s határozottan beírta a megfelelő rubrikába: Béke Tanszék.
És ott kapta meg a honoráriumot.

Sőtér István

Sőtér István

A Szegeden született Sőtér István 1948-tól 1952-ig szülővárosában volt professzor. A két sztártanár, Sőtér és Halász Előd nem mondhatni, hogy szívélyes viszonyban rivalizált egymással.
Egyszer egy tudományos ülésszakon Sőtér tartott előadást. Nehezen kezdődött el a kötelező vita, ezért az elnöklő Koltay-Kastner Jenő a tőle megszokott jóhiszemű tapintattal megkérdezte:
- Halász professzortársamnak mi a véleménye?
Halász Előd felállt.
Megtömte a pipáját.
Rágyújtott.
És kiment az ülésteremből.

Vízválasztó, Elválasztó, Évjárat, Antik, Régi, Retro

Részlet Simoncsics Péter: A bolsevik szorosan követi a bolondot avagy a szárnyaló szellem Zsdanovék Prokrusztész-ágyában. Emlékezés Halász Elődre (1920-1997). című írásából (Szeged, 1998. 5. sz. pp. 36-37.)

Az ötvenes évek elején ő volt a szegedi egyetemi futballcsapat, az NB I-es Haladás elnöke. Éppen ezért egy időben "Haladás" Elődként is emlegették Szegeden. Ez is menekülés volt persze, de ezenkívül valami más is, a szellem csúfolódása, fityiszmutatása a világnak: "Cirkusz kell nektek? Nesztek, itt van! Ennek legalább szabályai vannak!" Bohóctréfa volt, amivel megőrizhette szellemi fölényét és integritását, s ez egyáltalán nem nevezhető semmiségnek az adott történelmi kontextusban. Ez az ironikus viselkedés tette őt hiteles személyiséggé az egyetemi ifjúság szemében, és szinte érinthetetlenné a hatalom számára. A paradoxon magyarázata a futball akkor mindent (olykor még a politikai vonalat is) elsöprő népszerűségében található. Némi csoda ezek után, ha 1956-ban Halász Elődöt beválasztották az egyetem Forradalmi Bizottságába.

Vízválasztó, Elválasztó, Évjárat, Antik, Régi, Retro

Halász Előd kézírása az 1957/58-as kari tanácsülés egyik jegyzőkönyvének versóján

Halász Előd kézírása

Részlet Bernáth Árpád: Az irodalomelmélet 1956 után újra polgárjogot nyert Magyarországon : tudománytörténeti áttekintés az elméleti kutatás szegedi műhelyének szemszögéből. In: A "határtalan tudomány" kezdetei a hatvanas-hetvenes évek humán és társadalomtudományi kutatásaiban. A humán tudományok alapkérdései (5). pp. 50-112. (2019)

Halász Előd óráin az oktatás az ógörög peripatosz hagyományait követte, amennyiben egy-egy kérdéskört vizsgáltunk vagy vitattunk meg, anélkül hogy a megvitatásánál a különböző állás-pontok képviselőit megismertük volna. Ez azzal az előnnyel járt, hogy a német szakon nem kellett és nem is lehetett méricskélni, hogy egyes nézetek képviselői melyik marxista iskolához miként viszonyulnak, viszont megnehezítette azok dolgát, akik egy-egy kérdésben a vonatkozó szakirodalom segítségével mélyebb ismeretekre akartak szert tenni. Mivel nevek híján nem fordulhattunk azonnal a "tovább vezető" szakirodalomhoz, kénytelenek voltunk magunk továbbgondolni, egymás között megvitatni a hallottakat. Ebből adódott az irodalomelmélet alakulásban lévő szegedi műhelyének meghatározó sajátossága: nem valamely meglévő irodalomelméleti irányzat követőjeként jött létre. A munkája során felmerült kérdésekhez keresett irodalmat, sokszor olyan szerzők tanulmányait és könyveit összekapcsolva és saját felfogásába integrálva, akik maguk különböző iskolákhoz tartoztak, és esetenként olyan területeken dolgoztak, amelyek hagyományosan nem is érintkeztek az irodalomelmélettel.

Vízválasztó, Elválasztó, Évjárat, Antik, Régi, Retro

Részletek Fenyvesi István: Ruganyos járású, pókerarcú férfi című írásból. (In memoriam Halász Előd - írások Halász Elődről. szerk. Varga Ferenc-Fenyvesi István Szeged, Bába, 2007. pp. 53-58.)

"Ideológiai konferenciáknak" nevezték a Kádár-korszakban az oktatószemélyzetnek rendezett kötelező "magasabb szintű" fejtágítókat. Természetesen ő sem maradhat távol ezekről. Ám passzivitással sem lehet vádolni. Hetekre kari beszédtéma egy-egy olyan szereplése, mint amikor a dialektika valahányadik pontja tárgyalásán úgy leforrázta a "profi filozófus" előadót a hivatkozott polgári bölcselők idézeteivel, hogy annak csupán a köszönet maradt "a tartalmas kiegészítésért".

A hetvenes években '56-os sorstársam, Suki Béla hív oda néhányszor Béke tanszéki törzsasztalukhoz. Az ő személye és baráti tónusa egyértelmű garancialevél az ott ülő Előd számára, hogy nyíltan beszéljen előttem is bármely témáról. Egyebek mellett ekkor tudom meg, hogy ő 1947-ben még a szocdemekhez lépett be, a 48-as "egyesülés" sodorta be Rákosi pártjába. Később már látta, mibe kényszerítik a párttag professzorokat is, s ki akart lépni. A kar szürke eminenciása, Gerő Ernő "ideprofesszorodott" történész feleségének a helytartója, Karácsonyi Béla hűtötte le: "Mit képzelsz, nem úri kaszinó ez, ahonnan csak úgy ki lehet lépni!" A megoldást egy pesti ismerősének az esete súgta meg neki: "elveszítette" a tagkönyvét. "Csaptak persze hűhót, - mesélte, - de csak úgy, szordínóban."

Vízválasztó, Elválasztó, Évjárat, Antik, Régi, Retro

Részlet Temesi Ferenc: Por 1. köt. (A-K). Budapest, Magvető, 1986, pp. 156-157.

Emőd
Az előadás az első emeleti kereszfolyosón volt, egy régi, ajtótól ablakig érő padokkal telezsúfolt előadóban; és csak negyedévesek számára. Wolford szólt Andrásnak, hogy fontos előadás lesz; de András maga is tudta: ~ [Suki] Béla barátja volt. Különben is bölcsészkarszerte közismert volt ~ kesernyés humora; az, hogy mindenkit tegezett, és a gólyákat is "tanár úrnak" vagy "tanárnőnek" szólította. András meglepődött, hogy alig voltak egytucatnyian kényelmetlen, lehajtós ülésű padokban.
~ vagy fél órát késett, de ez a negyedéveseket láthatóan nem lepte meg. A professzor fekete pulikutyával érkezett. Az állat rögtön leheveredett a pódiumra, az asztal elé, s fejét a mellső lábaira hajtva édesdeden elaludt.
Értelmesebb, mint a Mucsi adjunktus, mondta fanyar mosollyal ~, láthatóan az idegen arcok, András és Marietta számára. Kiverte a pipahamut a magával hozott súlyos vörösréz hamutálba, és kinézett az ablakon. A regénymodellekről fogok ma beszélni, mondta. Alacsony, jóképű, ötvenes férfi volt. Mint egy őszülő kisfiú, gondolta András. (…)

Vízválasztó, Elválasztó, Évjárat, Antik, Régi, Retro

Részlet Pete István: Néhány mozaikcserép. (In memoriam Halász Előd - írások Halász Elődről. szerk. Varga Ferenc-Fenyvesi István Szeged, Bába, 2007. pp. 51-52.)

Halasz Elod 1954

Halász Előd köztudottan "éjszakai bagoly" volt. A karon a vizsgák általában 8-kor kezdődtek. H. E. szobája előtt csak 10-kor gyülekeztek a vizsgázók. Az egyik csoport várta-várta, de a vizsgáztató még 12-kor se jelent meg. Megkérték a tanszék ügyintézőjét, telefonáljon a professzor lakására, s érdeklődje meg, hogy várjanak-e még? "Semmi probléma, a professzor nem sokkal ezelőtt ébredt fel, s mondta, hogy mindjárt megy az egyetemre" - jött a megnyugtató válasz.

    Halász Előd hallgatói körében 1954-ben

Szegedi évek, történetek