Szótárszerkesztés

Részlet Simoncsics Péter: A bolsevik szorosan követi a bolondot avagy a szárnyaló szellem Zsdanovék Prokrusztész-ágyában. Emlékezés Halász Elődre (1920-1997). című írásából (Szeged, 1998. 5. sz. pp. 36-37.)

... Nyilvánvaló, hogy számára az országban előállott és az egyetemi életre is kiható politikai helyzet hozta a nagy ugrást az akadémiai szamárlétra tetejére, aminek azonban egész életében keservesen fizette az árát. Pedig nem rossz túlélési stratégiát választott a háború utáni koalíciós intermezzót követően kitört, hozzánk is betörő őrületben: szótárt kezdett szerkeszteni. Míg más pályatársak, ragaszkodván ahhoz, hogy vonzalmaikat követve eredeti témáikon dolgozzanak, kénytelenek voltak a zsdanovi esztétika Prokrusztész-ágyába gyömöszölni mondanivalójukat, s ezzel mélyen a saját színvonaluk alá süllyedni, a szótárszerkesztés ellenben, mint "szellemi tevékenység" politikailag, amennyire egy totalitárius rendszerben ez lehetséges, indifferens és támadhatatlan maradt. (Bár Országh Lászlónak, az Értelmező Szótár szerkesztőjének gondot okozott, miként hárítsa el az alfabetikus sorrendben kódolt ellenséges provokációt, hogy ti, a bolsevik címszó a bolond után kénytelen következni, Halász Elődöt azonban - mint azt Czigány Lórántnak ÉS-beli visszaemlékezésében olvashattuk - még ez a veszélyes körülmény sem ingatta meg az ábc-sorrendről elemista kora óta vallott nézeteiben: az ő szótárában a bolsevik szorosan követi a bolondot.) E választásával persze le kellett mondania arról, hogy valódi irodalmi kutatásokat folytasson, legalábbis egyelőre.

Halász Előd köteteinek borító- és címlapja

A "Nagy Halász" első, 1952-es kiadása

Részlet Bernáth Árpád: Az irodalomelmélet 1956 után újra polgárjogot nyert Magyarországon : tudománytörténeti áttekintés az elméleti kutatás szegedi műhelyének szemszögéből. In: A "határtalan tudomány" kezdetei a hatvanas-hetvenes évek humán és társadalomtudományi kutatásaiban. A humán tudományok alapkérdései (5). pp. 50-112. (2019)

Az első "nagyszótár" – a német–magyar, Sztálin 70. születésnapjára jelent meg, megfelelő – cinikus – Sztálin-hivatkozással, rohammunkában, igen rossz színvonalon. A cél az volt, hogy minél több szócikk szerepeljen benne, mivel lemmánként fizették a munkát. Szakszavak, tájnyelvi kifejezések, sőt kitalált szavak növelték a terjedelmet, de a használatot segítő apparátus szinte teljesen hiányzott a szótárból. 1964 körül készült el a javított és bővített kiadás, de Halász alig vett részt az akadémiai szerkesztőség munkájának ellenőrzésében. A problémás szócikket tartalmazó dobozok többnyire ellenőrzés nélkül kerültek vissza Budapestre. Született viszont néhány "tréfás" szócikk nem létező szólásokkal, amely aztán szájról szájra terjedt. Amikor évfolyamtársaimmal – komolyan véve az 1952-es kiadás előszavában írtakat – összeállítottunk egy hibajegyzéket, Halász nem volt hajlandó átvenni tőlünk. De kaptunk érte egy jó tanácsot: "Árpád, szótárból nem lehet megtanulni egy nyelvet. Aki viszont tud egy nyelvet, annak nincs szüksége szótárra." Az Akadémiai Kiadó monopolhelyzetéből fakadóan 1964 után a kétnyelvű szótáraknak számos változatlan utánnyomása született.

Halász Előd köteteinek borító- és címlapja

Az 1953-as, második kiadáshoz elkészült a magyar-német szótár is

Részletek Kukorelli Sándorné: Halász Előd emlékére című tanulmányából (Dunaújvárosi Főiskola Közleményei, 2000. 21. pp. 155-183.)

A fiatal tanár nagy ambícióval látott munkához, még ma is emlegetik híres Madách-kollégiumát, amelyre a nem nyelvszakos hallgatók is tódultak. Azonban "az illetékes elvtársak" úgy találták, hogy Madách nekünk nem kell; erre Halász professzor ... összetépte jegyzeteit s nekiállt szótárakat készíteni, mondván a "der Tisch" Thaiföldön is "der Tisch". Halász Előd a magyarországi germanisztika új generációját jelenítette meg.
Az egyetemeken az 1949/50-es tanév végén egy kormányrendelettel megszüntették az élő idegen nyelvek és kultúrájuk oktatását, ez alól csak az orosz nyelv képezett kivételt. Más idegen nyelvek oktatása a budapesti egyetemen folyt, de ott is minimális hallgatói létszámmal. A főiskolákon ez a folyamat még korábban elkezdődött. Halász Előd és Koltai-Kastner Jenő az újonnan alapított Világirodalmi Intézetbe került, amely a magyar, történelem és orosz szakon tanuló hallgatók kiegészítő képzését végezte (szép számmal voltak azonban olyanok is, akiket elbocsátottak). A magyar nyelvészek 1950-es kongresszusán Koltai-Kastner és Halász megbízást kapott az Akadémiai Kiadótól új nagyszótár készítésére. Ez egy jó lehetőség volt az állás nélkül maradt germanistáknak és italianistáknak, hiszen így néhányan munkához jutottak. Nem lehet elhallgatni, hogy Halász Előd nem kedvtelésből, hanem kényszerből lett lexikográfus, mivel nem foglalkozhatott, vagy nem úgy foglalkozhatott azzal, amivel szeretett volna. Az 1950-es években ugyanis diszkreditálódott az addigi kutatási területe, mind tematikailag, mind módszertanilag. Ebben a helyzetben a szótárírás bizonyos értelemben megváltás volt a számára. A doktori értekezésében a 19-ik századvégének a legjelentősebb filozófusát és a 20-ik század elejének a legjelentősebb magyar lírai költőjét úgy vetette össze, hogy nem foglalkozott közvetlenül a társadalomra gyakorolt hatásukkal. Ez a háború előtt és után is provokatív dolog volt. Halász számára itt sem Ady forradalmi költészetének szociális aspektusairól, sem a germán Übermensch hatalomra vágyásáról nem volt szó, hanem valami másról. Számára itt az időről volt szó, amely minden későbbi jelentős munkájában jelentkezik. Halász azt kereste, mi a közös a két alkotó individuumban, vagyis nem az életművük, hanem az énjük strukturális elvei álltak a kutatás középpontjában.

...

A szótár szerkesztésénél a szerzők a magyar használók szempontjaira voltak tekintettel. A szótár használatát megkönnyítendő, a szótárak tájékoztatót közölnek a szótár használatához, majd felsorolják a szótárban előforduló rövidítések jelentéseit. A magyar-német szótár ezenkívül nyelvtani táblázatokat is tartalmaz (a szótár elején), a német-magyar szótárban pedig az erős és rendhagyó igék három szótári alakja stb. is megtalálható. Minden új kiadás egy függeléket tartalmaz új címszavakkal és a törzsanyagban már meglévő címszókra vonatkozó kiegészítésekkel és helyesbítésekkel. Meg kell jegyezni, hogy a szakterületek szócikkeit szakemberek írták, pl. az állattan szókincsét Rácz Ottó. A kétkötetes német-magyar szótár 1952-re, a magyar-német 1956-ra lett kész, és 1957-ben jelent meg. Ezek a szótárak, minden hibájuk ellenére, mindmáig a leggazdagabb és a leginkább használt német-magyar és magyar-német szótárak. 1967-ben a német-magyar, 1970-ben pedig a magyar-német szótár jelentős átdolgozására és kiegészítésére került sor. 1994-ig ezek a szótárak tíz kiadást éltek meg, ezenkívül többször megjelentek kézi-, kis- és zsebszótár formájában is.