Életrajz

Halász Előd dékáni talárban

Halász Előd 15 éves korában

Fotó: Képes 7 magazin

1920-ban született Budapesten, második generációs értelmiségi családban. Szülei – édesapja, gimnáziumi magyar-latin szakos tanár volt, egy ideig igazgató is – már kisgyerek korában elkezdték németre taníttatni. 1926-tól 1938-ig a Reichsdeutsche Schule-éba járt, ez a budapesti német kolónia elemi és reáliskolája volt. 1938-1942 között elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakát. 1942-ben megszerezte a bölcsészdoktori fokozatot "Nietzsche és Ady" című értekezésével, ez volt egyúttal a szakdolgozata is. Magiszteri vizsgáit rá egy évre tette le, ekkor kapta kézhez középiskolai tanári oklevelét. Pályafutását a Kemény Zsigmond Reálgimnáziumban kezdte – németet tanított –, emellett az egyetemen is működött, utóbb díjtalan tanársegédként.

1945. augusztus 31-től – ekkor még gimnáziumi rendes tanárként – a német nyelvészet és irodalomtörténet mb. előadója lett a Szegedi Tudományegyetemen, a Germán Filológiai Intézetben (ennek elnevezése később Germán Nyelvek és Irodalmak Intézetére, majd Német Nyelvi és Irodalmi Tanszékre módosult). 1948. július 22-én nyilvános rendkívüli tanárrá (egyetemi tanárrá) nevezték ki és még ugyanebben az évben átvette a tanszék vezetését is. Mindössze 28 éves volt ekkor.

1950-ben azonban egy kormányrendelet megszüntette az élő idegen nyelvek és kultúrájuk oktatását, ez alól csak az orosz nyelv képezett kivételt (más idegen nyelvek oktatása Budapestre korlátozódott). Így került az újonnan alapított Világirodalmi Intézetbe, amely a magyar, történelem és orosz szakon tanuló hallgatók kiegészítő képzését végezte. Ebben a helyzetben érte – még ugyanebben az évben – az Akadémiai Kiadó megkeresése új nagyszótár készítésére. Elmondható tehát, hogy nem kedvtelésből, hanem lényegében kényszerből lett lexikográfus. A "Német-magyar szótár" első kiadását (két kötetben) 1952-ben Sztálin 73. születésnapjára jelentették meg, kék békegalambot ültetve a borítóra. Ezt egy év múlva követte a folytatás, a "Magyar-német kéziszótár". A "Nagy Halász" sikerét számtalan további kiadás fémjelzi.

 Az 1956-ban induló diákmozgalmak egyik követelése a modern idegen nyelvi képzés visszaállítása és az orosz nyelv kötelező oktatásának eltörlése volt a köz- és felsőoktatásban. Halász Elődöt népszerűsége folytán beválasztották az egyetem Forradalmi Bizottságába. A Nagy lmre-kormány lehetővé tette a megszüntetett intézetek visszaállítását. Furcsa módon '56 e vívmánya azután is megmaradt, hogy a forradalmat a szovjet csapatok leverték. Az újraszervezett intézetek sértetlenül folytathatták tevékenységüket. Halász Elődöt sem űzték el az egyetemről, sőt a Germán Nyelvek és Irodalmak Intézetét, amely a Germán Filológiai Intézet utódja lett, ismét ő vezette.

Halász Előd dékáni talárban

Halász Előd dékáni talárban 1958-ban

Fotó: Képes 7 magazin

1956/57-ben a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettese volt, két ciklus erejéig pedig a kar dékánja (1957-1960, 1965-1969). Így ebben a minőségében is sokat tehetett a modern filológia megerősítéséért.

Az 1950-es évek végén és a hatvanas évek elején Thomas Mann munkásságát kutatta, összeköttetésben állva az író özvegyével is. Mann, aki kapcsolatot tartott fenn a magyar irodalmi élet sok jeles képviselőjével, nagyon népszerű volt Magyarországon. Halász "A polgári tudat válsága és a modern regény szerkezeti problémái" című értekezésével, amelyben a Varázshegyet – és annak szerkesztési elvét, az időt – veszi górcső alá, 1963-ban elnyerte a kandidátusi fokozatot.

1965-ben az ő vezetésével indult újra az angol szak is a Germán Nyelvek és Irodalmak Intézete keretében. Időközben a hallgatói létszám olyannyira megnövekedett, hogy 1970-ben az intézet ketté vált Német Nyelvi és Irodalmi Tanszékre, valamint Angol Nyelvi és Irodalmi Tanszékre. Az előbbi élén továbbra is Halász Előd állt, egészen 1984-ig.

1973-ban megkapta az irodalomtudomány doktora fokozatot kétkötetes német irodalomtörténetéért. (Budapest, Gondolat, 1971, 466 + 628 p.) Jelölése után, az akadémikusi levelező tagságot nem sikerült megszereznie 1975-ben.

Számos tudományos szervezetnek, társaságnak volt a tagja: MTA Irodalomtörténeti Főbizotság, MTA Szótári Bizottság, MTA Modern Filológiai Bizottság, Magyar Nyelvtudományi Társaság, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Internationalen Vereinigung für Germanische Sprach- und Literaturwissenschaft, Internationale Lenau-Gesellschaft, Fédération Internationale des Langues et Littératures Étrangères, Thomas-Mann-Kreis Berlin. 1964-ben a Modern Nyelvek és Irodalmak Nemzetközi Szövetségének (The International Federation for Modern Languages and Literatures [FILLM]) felkérésére az Amerikai Egyesült Államok több városában tartott előadást a regénymodellekről.

Munkásságáért a Népköztársasági Érdemérem arany fokozatával (1948) és a Munka Érdemrend arany fokozatával (1969) tüntették ki.

1984-ben, tanszékvezetői megbízatásának lejártával az ELTE BTK Összehasonlító és Világirodalmi Tanszékére távozott, ahol 1990-ig, nyugdíjazásáig, tudományos tanácsadói beosztásban dolgozott. 1997. június 28-án hunyt el Budapesten, ahol a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Özvegye, dr. Szász Annamária férje tiszteletére létrehozta a Halász Előd Alapítványt tanulni vágyó fiatal germanisták megsegítésére.