Feljegyzés az egyetemi könyvtár átriumában lévő díszzászlókhoz

A koncepció

A modern könyvtár őrzőhelye a régmúlt könyvtári dokumentumainak is. Könyvtárunk különösen az, hiszen országszerte ismert régi könyves műhely is, s gyűjteményében is megtalálhatók a könyvnyomtatás kezdeteitől a legfontosabb könyvtípusok. A dokumentumok történetiségét, az egymásra rétegződő korszakokat szépen szemlélteti az a grafikai megoldás, amely díszítő motívumként, de jól felismerhetően az egyes korok jellemző betűtípusait választja a kompozíció alaptémájául. Ez esetben az egyes írásképek nem öncélúan, pusztán a külcsín okán kerültek kiválasztásra, hanem megfontoltuk azt is, hogy tartalmilag milyen dokumentumok legyenek azok, amelyek az írásbeliség (és metonímiaként az egész könyvkultúra) egyes korszakait megjelenítik, szemléltetik.

Ha választott nézőpontunk a középső összekötő hidak valamelyikén van, akkor tőlünk legtávolabb a legrégebbi korszakra utaló zászló helyezkedik el, s a legközelebbi, bináris kódba forduló zászló felé haladva kronológiai sorrendet ad az öt grafikai opus. A díszzászló-sornak az épület látványtervéhez igazodó grafikai terve Szántó Erika tipográfus munkája.

Egyetemi Könyvtár átriumában lévő díszzászlók

1. Kódex-kézírás a Képes Krónikából

A legtávolabbi zászlón a Képes Krónika betűit láthatjuk. A hazai kódex-irodalom legbecsesebb emléke a XIV. század közepén keletkezett, Nagy Lajos udvarában. A szép metszésű írás, a nagyszerű illuminátori munka máig csodálatra készteti még francia gótika kódexeitől elkényeztetett szemet is. De nem csupán a korabeli európai kódexek közt is párját ritkító szépsége miatt, hanem a korai magyar történelem legnagyobb volumenű elbeszélő forrásaként is méltó arra, hogy gótikus textuális írásképével a legrégebbi korszakot idéző zászlónkra kerüljön.

Egyetemi Könyvtár átriumában lévő díszzászlók

2. Misztótfalusi Kis Miklós Szakácskönyvecskéje

A világhírű XVII. századi betűmetszőnknek és nyomdászunknak nem ez a legismertebb munkája, de nekünk itt Szegeden nagyon kedves, mert az 1698-as kiadás egyetlen ismert példánya nálunk lelhető fel. Bár a mű már igencsak a barokk korban jelent meg, mégis Misztótfalusi betűmetszése, a könyv tipográfiája még késő-reneszánsz jegyeket mutat inkább, s a megkésett magyar fejlődést is figyelembe véve elvezethet az írásbeliség humanista-reneszánsz korszakához, oda, ahol azok a nagy nyomdász műhelyek működtek, amelyektől Németalföldön maga Misztótfalusi is tanulta könyvcsinálás tudományát.

Egyetemi Könyvtár átriumában lévő díszzászlók

3. Wesselényi Ferenc és Zrínyi Péter szövetséglevele

A középső zászló egy összeesküvés alapdokumentumát dolgozza fel. Az 1664-es vasvári béke után bécsi udvar intézkedései nem sok kétséget hagytak az iránt, hogy úgy a vallási, mint a politikai szabadságjogokat veszély fenyegeti. A legmagasabb szinten is megfogalmazódó Habsburg-ellenes összefogásnak egyik első példája a Wesselényi-féle összeesküvés. Ily módon Wesselényi Ferenc és Zrínyi Péter kézírásos kalligráfiával írott, pecsétes szövetséglevele nem csupán a barokk díszes folyóírás szép emléke, hanem a Bocskaitól Thököly Imrén át Rákócziig húzódó "kurucos" függetlenségi hagyományainkra is emlékeztet.

Egyetemi Könyvtár átriumában lévő díszzászlók

4. Széchenyi Hitelének ajánlása

A második zászlón a "Honunk szebblelkű asszonyainak" címzett ajánlás szavai sejlenek át. A reformkor az egyik legszebb és legprogresszívebb magyar történelmi mozgalom, mely a XIX. századelő Magyarországának grandiózus modernizálását célozta meg. E kor kulcsembere Széchenyi és kulcsműve a Hitel, amelynek szép tiszta szedésű első kiadását a Trattner-műhely nyomta, azokkal a jellegzetes talpas betűkkel, amelyekkel a kor tudományos szócsöve a Tudományos Gyűjtemény készült, vagy amelyekkel Szemere, Vörösmarty és társaik lapjait nyomták.

Tetszik nekünk ez a nőknek írott ajánlás azért is, mert a szerelem és az alkotás együttesére figyelmeztet, hiszen az akkor még reménytelenül szerelmes Széchenyi Crescance-szal való titkos-nyílt kapcsolata közben érlelődött a mű, s a pátosszal teli ajánlás mindmáig emléket állít ennek.

Egyetemi Könyvtár átriumában lévő díszzászlók

5. József Attila: Istenem

József Attila 1924-es, egészen fiatalon, szegedi bölcsész korában írott, mégis fájdalmas rezignációt mutató verse a tíz évvel későbbi Medvetánc kötetbe is bekerült, a költő is fontosnak tarthatta. Szegedi keletkezésén túl emlékeztet a vers a magyar költészet szép istenes-vers vonulatára is , amelyben a legelvontabb transzcendencia együtt tud megjelenni az emberi közelséggel, ahol ember és Isten régi barátként, családtagként zsörtölődik, kér vagy beszélget.

Az utolsó zászlón a Latinovits szép szavalatában is ismert vers sorai áttűnnek, átváltoznak saját bináris kódjukká, ily módon ez a metafora már nem a hagyományos literária és betűmetszés színterén értelmeződik, hanem a számítógépes írásbeliség új korszakára figyelmeztet egy olyan költő versén áttűnve, aki egyetemünk elődintézményének névadója és egyik legnagyobb tanítványa is volt.

Kokas Károly

2004. november 28.