Munkatársak kimenekítése Magyarországról

Szent-Györgyi nem kommunikálta, hogy elhagyta hazáját. Munkahelyén, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szabadságot kért, amit a kísérletek elhúzódása miatt mindig hosszabbított. Később már fizetés nélküli szabadságot kért és rendelkezett arról, hogy intézetvezetői pozícióját is töltsék be, erre a posztra Straub F. Brunót ajánlotta.

Közben igyekezett minél több tanítványát kimenekíteni az országból. Ráth István anyagi segítségével fiktív oktatói állásokat vagy arra vonatkozó befogadó nyilatkozatokat szereztek, amelyek segítségével  a tanítványok útlevelet kaphattak Magyarországon. A fiatal munkatársakat aztán ő foglalkoztatta a róla elnevezett alapítványnál Woods Hole-ban.

Többek között Laki Kálmán, Gergely János, Rózsa György, Gerendás Mihály dolgoztak nála.

Gombás Pál elméleti kémikus azonban visszaszökött Magyarországra, így Szent-Györgyi lelepleződött.

Ezután Szent-Györgyi hazánkban – Révai Józsefnek köszönhetően – hazaáruló, kozmopolita tudós jelzőt kapott. 1949-ben  kizárták az MTA-ból, ahol rendes tagságát soha nem kapta vissza. Halála után, 1989-ben sokakkal együtt rehabilitálták, de egész életében nagy szívfájdalma volt, hogy megfosztották tudományos akadémiai rendes tagságától.