A filozófia tanszék a pártállami évtizedekben (1948-1951, 1951-1959, 1959-1990)
A II. világháborút követő években fokozatosan megváltozott a filozófia egyetemi oktatáson belüli megítélése és szerepe. A kommunista hatalomváltást követő társadalmi és politika változások az egyetemi oktatásra, azon belül a filozófia státuszára sem maradtak hatás nélkül. A filozófiából mint egyetemes igényű tudományból és az általános tudást megalapozó tudásterületből rövid idő alatt a marxista világnézetet és ideológiát megalapozó tárgy lett. Megváltozott a filozófia egyetemi oktatásának tartalma, irányultsága és struktúrája, átalakult az intézményi háttér.
1948 után a filozófia tanszékre zavaros évek köszöntöttek. A politikai változások szervezeti és személyi vonatkozásban átrendezték az egyetem és a tanszék életét. Régi nagyhírű professzorok kerültek háttérbe, vagy hallgattatták el őket, így például Halasy-Nagy Józsefet is. Ezek a változások a marxista ideológia által közvetlenül befolyásolt karokra és tanszékekre vonatkoztak leginkább. Ezen belül is a marxista ideológia közvetítésével megbízott tanszékek kerültek leginkább átszervezésre. A szervezeti átalakítások eredményeként az 1948 és 1951 között még formálisan önálló Filozófiai Intézet 1952 és 1959 között a Marxizmus-Leninizmus Tanszék Filozófiai Szakcsoportjaként működött tovább, majd 1959-től 1990-ig a Marxizmus-Leninizmus Tanszékcsoport Filozófia Tanszékeként. Az ekkoriban uralkodó felfogás értelmében a marxizmus tanításait is csak egységként lehet eredményesen közvetíteni. Ennek megfelelően a filozófia tanszék mellett létrejött a politikai gazdaságtan oktatására szakosodó tanszék, majd a párt történetét, ezen belül nagy terjedelemben az SZKP történetét oktató (későbbi tudományos szocializmus) tanszék. (A három un. marxista tanszék között mindvégig szoros szervezeti kapcsolat volt). Ezekben az években a kor vulgármarxista szemléletének megfelelően szelektálták, illetve írták elő az oktatható tananyagot, és keresték meg hozzá az ideológiailag megbízható oktatói gárdát. E felfogás szerint sokkal fontosabb szempont volt a politikai lojalitás, a párt iránti elkötelezettség, mint a tudományos kvalitás és a széleskörű műveltség.
A vidéki egyetemek főleg oktatási feladatokat láttak el. Ezt jól dokumentálja, hogy 1958-ig a filozófia tanszék oktatói mindössze 3 publikált tanulmánnyal jelentkeztek, amely vélhetőleg nemcsak a tanszék tudományos adottságaival, de az ideológiai előírásokkal is magyarázható. Ez az alárendelt helyzet lassan oldódott. Mind az egyetem, mind a tudományos közélet hivatalos vezetése pártfogolta azokat a törekvéseket, amelyek arra irányultak, hogy a tanszékre került elsőgenerációs értelmiségiek mielőbb szerezzék meg azokat a tudományos fokozatokat, amelyek formailag egyenrangúvá teszik őket az egyetem más tanszékein tanító oktatókkal. 1957-58 után indult meg az a folyamat, amelynek során több fiatal került a filozófiai tanszékre, akiket tudásuk alkalmassá tehetett oktató és kutatói munkára. Ennek a tanszéképítésnek első eredményei az 1960-as években, Kalocsai Dezső tanszékvezetése alatt már látszottak. Az 1960 és 1967 közötti időszakban 51 tanulmány, 4 egyetemi jegyzet és 30 recenzió jelent meg a tanszék oktatóinak tollából. 1959-től újra indult az Acta Philosophica, amely megnövelte a publikációs lehetőségeket, de a fenti írások jelentékeny része országos és helyi folyóiratokban jelent meg.
A 25 éves a marxizmus-leninizmus oktatása Szegeden című kiállítás megnyitóünnepsége
A tanszék fő feladata azonban továbbra is az oktatás maradt, hiszen továbbra is kiemelt jelentősége volt az ideológiai tárgyak oktatásának. Ezekben az évtizedekben valamennyi egyetemi hallgatónak el kellett sajátítania a marxista ideológia alapjait, legalábbis ezen elvárásnak megfelelően kellett kötelezően órákat látogatniuk. A tanszék oktatóinak ez volt az alapvető feladata. Az oktatás struktúrája szigorúan kötött, az óraszámok központilag szabályozottak voltak. Az oktatás tárgya kötelezően a Marx előtti filozófia története, illetve a kor követelményének megfelelően dialektikus és történelmi materializmus. Speciális kollégiumok formájában a hatvanas években már – persze szigorúan kritikai alapon - modern polgári filozófiát is oktattak néhányan.
Kaposi Márton
Csejtei Dezső
Simon Ferenc
Dékány András
Kissné Novák Éva
Elsősorban az oktatási feladatok magyarázzák, hogy a tanszék létszáma a hetvenes években tovább gyarapodott, s 1974-ben már 13 fő. Az oktatás ugyan még mindig nagyon szabályozott, jellemző, hogy a Művelődésügyi Minisztériumon belül működött egy Marxizmus-Leninizmus Főosztály, amelynek minden félévben fel kellett küldeni nemcsak a használt jegyzetek listáját, de még a kötelező és ajánlott irodalmat is. A kutatás azonban meglehetősen szabad volt, s így ki-ki egyéni érdeklődésének, felkészültségének, nyelvismeretének megfelelően választhatta meg kutatási területét. A hetvenes évek közepétől, Horuczi László tanszékvezetése alatt, egy meglehetősen fiatal, ugyanakkor jó adottságokkal rendelkező, nemcsak a színvonalas oktatás feladatainak ellátására, de kutatási feladatokra is alkalmas kollektíva dolgozott a tanszéken. Horuczi László törekvéséhez, hogy a tanszéket a dél-alföldi régió meghatározó tudományos centrumává tegye, a tanszék személyi összetétele valóban jó esélyt adott. Ennek érdekében komoly erőfeszítéseket tett, ám eközben a kelleténél is kisebb jelentőséget tulajdonított a tanszék, valamint saját személye országos megjelenítésének. A tanszékvezető mindenki számára lehetővé tette az egyéni kutatást, tudományos érvényesülést.
Gausz András
Krémer Sándor
Tóth I. János
Gyenge Zoltán
A tanszék a hetvenes évek végén felkészültnek érezte magát arra, hogy – tekintettel a középiskolákban folyó filozófia/világnézeti oktatás igényeire – bekapcsolódjon a filozófia szakos tanárok képzésének rendszerébe. Ennek eredményeként 1980-ban megindult az egyetemen a "világnézetünk alapjai" kiegészítő tanári szakos képzés. Ez kezdetben esti és levelező tagozaton folyt elsősorban gyakorló tanárok részére. A szak iránt komoly érdeklődés mutatkozott. Az első 5 évben összesen 75 hallgató szerzett középiskolai tanári oklevelet.
A tanszék ezután úgy döntött, hogy 1983-tól a nappali tagozatos hallgatók számára filozófia tanári "C" szakként is meghirdeti a képzés egy módosított, tartalmi szempontokra figyelő, igényesebb formáját. A nappali képzés elmélyültebb, színvonalasabb oktatásra nyújtott lehetőséget, és egyúttal az oktatókkal szemben is magasabb követelményeket támasztott. Nemcsak a filozófia szakos képzésben, de az oktatás egész folyamatában – az országos tendenciákkal megegyezően – egyre kevésbé érvényesült a marxizmus kizárólagossága, így egyre nagyobb teret nyert a tradicionális értelemben vett filozófia művelése.
Ez a tudományos kutatói munkában azt eredményezte, hogy előtérbe kerültek a hagyományos filozófiatörténeti kutatások, illetve a fontosabb filozófiai diszciplínák (logika, ismeretelmélet, etika, történetbölcselet. stb.). Ennek következtében lassan kezdett kialakulni a tanszék új profilja. A nyolvanas évek második felében a tanszék fejlesztésénél ezek fontos szempontok voltak.
A tanszék személyi összetétele - amely az egyetem évkönyveiben pontosan nyomon követhető - országos összehasonlításban jónak mondható. 1990-ben a tanszék 13 oktatójából 7 kandidátus, akik összesen 9 magyar nyelvű könyvet, monográfiát, fontos filozófiai munkák önálló fordításait, egyetemi jegyzetet és 172 magyar, valamint 25 külföldi folyóiratban megjelent jelentős tanulmányt mondhattak magukénak.
