Ligeti könyvhagyatéka Szegeden
LIGETI LAJOS KÖNYVHAGYATÉKA
AZ SZTE KLEBELSBERG KÖNYVTÁR KELETI GYŰJTEMÉNYE
Miután a kolozsvári Ferenc József Magyar Királyi Tudományegyetem menekülni volt kénytelen Erdélyből a román megszállás miatt, a magyar nemzetgyűlés 1921-ben Szegedet jelölte ki új székhelyéül. A kolozsvári egyetemen jelentős hagyománya volt az altaji nyelvek oktatásának és kutatásának, de Szegeden csak az 1930-as évektől indult meg néhány turkológiai tárgy oktatása, 1945 után pedig egyáltalán nem volt ilyen irányú képzés. Az altajisztikai tanulmányok újjászervezése Ligeti Lajos ösztönzésére és támogatásával az 1968/69-es tanévben indult meg, amikor Róna-Tas András a Finnugor Nyelvtudományi Tanszék oktatójaként csuvas, majd a következő tanévekben turkológiai tárgyú kurzusokat is meghirdetett. 1971 nyarán Ligeti elnökletével ülésezett Szegeden (először Magyarországon!) az altajisztika nagy nemzetközi seregszemléje, az Állandó Nemzetközi Altajisztikai Konferencia – azaz a PIAC (Permanent International Altaistic Conference), amely nagyban hozzájárult, hogy újra ismertté váltak Szegeden az altajisztikai stúdiumok. Róna-Tas András egyetemi tanári kinevezésével 1974-ben a Finnugor Nyelvtudományi Tanszék keretein belül létrejött az Altajisztikai Csoport (később Altajisztikai Tanszéki Csoport).
Ugyanebben az évben ajándékozta könyvtárát a szegedi József Attila Tudományegyetemnek Ligeti Lajos azzal a céllal, hogy a szegedi altajisztikai képzést szakirodalommal segítse. A könyvek egy része ekkor került Szegedre, másik része Ligeti halála (1987. május 24) után, 1987 nyarán. A 4800 könyvből, 4300 különlenyomatból, kb. százféle hosszabb időszakot felölelő és mintegy százharmincféle szórványfolyóiratból álló gyűjtemény fő profilját – Ligeti Lajos kutatási területének megfelelően – elsősorban a mongolisztikai és turkológiai irodalom, valamint a tibetisztika és a sinológia képezi. Emellett azonban kisebb-nagyobb mértékben az orientalisztika szinte valamennyi ága képviselve van. A gyűjtemény anyaga elsősorban nyelvészeti jellegű, főként a magyar nyelv török jövevényszavainak kutatásához és a preklasszikus mongol nyelvemlékek tanulmányozásához kapcsolódó szakirodalmat tartalmazza. A történeti és néprajzi munkák döntően azokra a steppei népekre vonatkoznak, amelyek a magyarság honfoglalás előtti történetében fontos szerepet játszottak. Bő irodalom áll rendelkezésre a tatárjárás időszakára vonatkozóan is. A vallástörténetet főként a sámánizmussal és buddhizmussal foglalkozó munkák képviselik. A történeti művek között egyedülálló a kínai császári dinasztiák kínai nyelven írt több száz kötetes története. Mintegy 400 kötetet számláló szótárállománya is igen jelentős – gyakorlatilag valamennyi keleti nyelv legfontosabb egy- és többnyelvű szótárait tartalmazza. Ligeti Lajos akadémikus könyvtárának anyagából 1987 novemberében nyílt meg az Egyetemi Könyvtár két földszinti helyiségében a Keleti Kabinet.
Ligeti könyvtára képezi a gerincét a ma ismert Keleti Gyűjteménynek, amely 2004. december 9-én nyílt meg az akkor átadott Tanulmányi és Információs Központban (TIK). A nemzetközi szinten is jelentős szakkönyvtár immár több, mint 50 000 könyvtári dokumentumot számlál, amely a következő egységekből áll: Ligeti Lajos könyvtára (1974, 1987); Németh Gyula könyvtára (1978); K. Palló Margit könyvhagyatéka (1988); Tardy Lajos könyvhagyatéka (1990); Róna-Tas András tibetisztikai és sinológiai, valamint csuvas tárgyú könyvei (2007); Berta Árpád turkológiai könyvhagyatéka (2010); Sinor Dénes könyvtára (2012); Szádeczky-Kardoss Samu és Olajos Terézia könyvtára (2018); az Altajisztikai Tanszék könyvtára (2004); az Egyetemi Könyvtár orientalisztikai állománya (2004).
A Keleti Gyűjtemény napjainkban