Testületek

Az 1867-es kiegyezés után Báró Eötvös József, majd Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter nevéhez fűződik az a népiskolai reform, mely az írástudatlanság felszámolásán kívül az elemi ismeretek átadását tűzte ki céljául. A pedagógusok képzésének központja a Budai Állami Tanítóképezdéből kialakult összetett oktatási intézmény, a Paedagogium volt, ahol népiskolai képzésen kívül polgári tanítóképzői és ipari- művészeti oktatási feladatokat is elláttak. A kezdeti holisztikus szemléletet az 1900-as évek elején felváltotta a szakosodott polgári iskolai oktatás, ennek egyik műhelyévé a Paedagogium Magyar Filológiai Szemináriuma vált. A szeminárium virágkorát 1904-től érte, vezetője Gyula Ágost volt, aki először a szakszerű, könnyen használható könyvtár megteremtésén fáradozott. Munkáját siker koronázta, 1913-ban a könyvtár állománya 20 000 kötetet számlált. A szemináriumi könyvtár legkülönlegesebb darabja a Misztótfalusi Kis Miklós által 1698-ban Kolozsváron nyomtatott szakácskönyv volt, melyből egy fennmaradt példányt ismerünk. A Paedagogium könyvtárával együtt 1928-ban Klebelsberg Kuno kultuszminisztersége alatt Szegedre költözött, dokumentumai a tanárképző főiskola tanszéki könyvtáraiba kerültek, ahonnan a 2000-es évek elején történt könyvtári integrációnak köszönhetően az SZTE Klebelsberg Könyvtárba jutottak.

1922. június 29-én, a kolozsvári egyetem fennállásának ötvenedik évfordulóján a szegedi városháza dísztermében megalakult a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete. Az alakulás oka az egyetem válságos anyagi és szakmai helyzete volt. Buday Árpád a kolozsvári majd 1921-től a szegedi egyetem régészprofesszora és nyilvános rendkívüli tanára drámai hangú beszédben fejtette ki a társaság életre hívásának szükségességét. Az első választmányi ülést 1922. október 17-én tartották, ekkor megfogalmazták az egyesület céljait, megválasztották a tiszti kart és a választmány örökös elnökét, gróf Bethlen Istvánt. Az újonnan alakult szervezet elsődleges feladata az anyagi háttér megteremtése volt, de fontosnak tartották céljaikkal vállalt szolidaritás kifejezését is. A felhívásokra helyi, országos és nemzetközi válasz érkezett, 1924-ben írt főtitkári jelentésben 149 alapító és 1308 rendes tagot számláltak. Az összefogást az egyetemi oktatók szabadegyetemi előadások tartásával támogatták, melyre kezdetben csekély volt az érdeklődés, az idő múltával azonban egyre nőtt a hallgatóság létszáma. A kialakult szervezet szakosztályokra tagozódott és elindult az Acta sorozat, melynek célja a tudomány terjesztése és az egyetemi oktatók szerény publikációs lehetőségeinek bővítése volt. Később ebből a sorozatból a szakosztályok, majd az egyes tanszékek szakmai folyóiratai alakultak ki, így a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete erőfeszítései sikeresnek mondható, hatása a szegedi egyetemen napjainkig érződik.

Magyar Királyi Ferencz József-Tudományegyetem Diákjóléti és Diákvédő Irodájának Tankönyvtára 1923 szeptemberében Szegeden létesült, az ország első Diákjóléti és Diákvédő Irodájának részeként. Az iroda a Dugonics tér 13. szám alatt működött, elnöke az egyetemi tanárok közül került ki: Szandtner Pál, Fógel József, Buday Árpád, Polner Ödön, Banner János. Az Iroda diáksegélyző tevékenysége részeként jött létre a Tankönyvtár, melynek könyvtárosi teendőit hosszú éveken keresztül Széchenyi Sándor alkönyvtárnok végzete. Az arra jogosultak a szükséges tankönyveket tanulmányaik tartamára ingyen vagy alacsony használati díj ellenében kölcsönözhették. A gyűjtemény alapállománya egyrészt Ray Holme Legate (Európai Diáksegélyező Akció) által a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szegedi Csoportja részére, másrészt az Egyetemi Kör által adományozott tankönyvekből szerveződött. Ennek gyarapítását folytatta Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, minek köszönhetően az első év végén közel 1000 kötetnyi tankönyv és ismeretterjesztő irodalom állt többszáz példányban az egyetemi hallgatók rendelkezésére. A könyvállomány az évek során jelentősen növekedett a szegedi egyesületek - A Száműzött Kolozsvári Tudományegyetemi Kör, Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület - és professzorok Menyhárth Gáspár, Kubinyi Pál felajánlásából is.

Horthy Kollégium Női osztálya néven működött a Szegedi Tudományegyetem Horthy-kollégiumának női részlege az 1930–1940-es években. A szegény diákok lakhatásának megoldására Szeged városa és a kultuszkormányzat a Kolozsvárról elmenekült egyetem részére vásárolta meg már az első, 1921–1922-es tanév megnyitásával egyidőben a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület (DMKE) palotáját. Az első időkben Horthy Miklós internátus, a későbbiek folyamán előbb diákotthon, majd az 1930-as évek elejétől Kollégium elnevezéssel létezett egészen 1944 őszéig, illetve az 1945. év kezdetéig. A hozzáépítéssel, átalakítással, új berendezéssel korszerűsített épületben fiú- és leányinternátus, egyetemi diákasztal és a Természettudományi Kar kiváló hallgatóinak képzésére létesített báró Eötvös Lóránd Kollégium nyert elhelyezést. A Horthy Kollégiumban működött az első tankönyv-könyvtár, mely a megfelelő tudományos munkákhoz juttatta hozzá a diákságot, s erre a célra a kultusztárca már az első tanévben 10 millió koronát irányzott elő. Nagy könnyebbséget jelentetett ez a szegény sorsban levő tanulók számára, hiszen a szükséges tankönyvek közvetlenül a rendelkezésükre álltak. A második világháborút követően a Horthy Kollégium teljes berendezését széthordták és eladták, a könyvek is csupán részben találtak elhelyezésre az egyetemi könyvtárban. Az épület később ismét diákotthonként funkcionált, majd Irinyi János Kollégium néven szolgálta a Szegedi Tudományegyetemet.