Orvosprofesszorok, gyógyszerészek

Tauffer Vilmos (1851-1934) 1880-as évek végétől a halála évéig 1934-ig végzett tudományos munkássága alapjaiban változtatta meg a magyar szülészet-nőgyógyászati képzést és gyakorlatot, életművének jelentősége Semmelweis Ignácéhoz mérhető. A kolozsvári születésű fiatalember tanulmányait Pesten és Bécsben végezte, tudományos pályáját Nyugat-Európában (Angliában és Németországban) kezdte, ahol a legkorszerűbb műtéti eljárásokat tanulmányozta. 1878-ban hazatért, 1881-től a budapesti orvostudományi egyetemen magántanárként, majd mint egyetemi tanár oktatott. Tauffer professzor a gyógyításban emberséges, barátságos személyiségével, de mindenekelőtt kiváló szaktudásával vált ismertté. Korszerű műtéti eljárásokat és eszközöket használt, elsőként alkalmazott altató- és röntgengépet, sugárkezelést, valamint 1878-ban elvégezte az első császármetszést Magyarországon. Jelentős számú tudományos publikáció írása és A Gynecologia című folyóirat indítása mellett megszervezte a modern nőgyógyászati kutatásokat, megreformálta a bábaképzést, kezdeményezte a szülészeti statisztika bevezetését, mely először Magyarországon valósult meg. Tervei alapján Budapesten megépítették Budapesten az új Üllői úti nőgyógyászati klinikát, mely az 1898. szeptemberében nyílt meg. Tauffer Vilmos 1917-ben történt nyugalomba vonulása után is aktív szerepet töltött be a tudományos életben, 1932-ben hivatalosan is bevezették az általa kidolgozott Szülészi Rendtartást. 1931-ben az újonnan megépült szegedi nőgyógyászati klinikának ajándékozta jelentős szakkönyvtárát, melynek kötetei között ajánlással ellátott példányok is találhatók.

Lechner Károly (1850-1922) harmadik, legfiatalabb fivérként született Budapesten. Idősebb bátyja Lechner Gyula ügyvéd, majd szobrász, festő és irodalmár volt, nevéhez fűződik Madách Imre: Az ember tragédiája német nyelvre fordítása. Fiatalabb fivére Lechner Ödön a magyar építészeti formanyelv megalkotója, számos jelentős épület tervezője volt. Lechner Károly Bécsben és Európa több országában tanult, sebészeti, szemészeti és szülészeti szakvizsgái után érdeklődése a pszichológia és a pszichiátria felé fordult. 1889-ben a kolozsvári egyetemre hívták, ahol nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. Lechner professzor az országban elsőként megalapította a kezdetben szerény körülménynek között működő ideg-, elmekórani és törvényszéki lélektan tanszéket. 1992-ben az orvoskar dékánjává, 1897-ben az egyetem rektorává választották, a tervei alapján épült új elme- és idegklinikát 1901-ben adták át. A különleges intézmény betegközpontú ellátása, kiváló orvosai, egyedülálló felszereltsége – otthonos berendezés, könyvtár, játékok, szép kert – miatt hamar híressé vált. Az első világháborúban végzett gyógyító tevékenységéért Lechner Károlyt a vöröskereszt tiszti nagykeresztjével tüntették ki. A háború után a trianoni békeszerződés értelmében Kolozsvár román fennhatóság alá került, ennek következtében Lechner Károlyt erőszakkal eltávolították klinikájáról és a klinika mellett épült házából. A 71 éves beteg professzor határozottan kiállt a menekült egyetem Szegedre telepedése mellett, 1921-ben irányításával indult el az oktatás az orvoskaron. Kéziratait a Magyar Tudományos Akadémiára, könyvtára tudományos műveit a szegedi pszichiátriai klinikára hagyta.

Gyuritza Sándor (1859—1936) orvos iskoláit Makón és Szegeden végezte és itt a Dugonics András gimnáziumban tett érettségi vizsgát. Tudományos és közéleti érdeklődését makói gyógyszerész édesapjától örökölte. A budapesti, majd bécsi tudományegyetem orvosi fakultásán tanult és 1890-ben itt avatták az összes orvostudományok doktorává. Gyakorlatát Budapesten kezdte meg, majd 1892-ben Szegedre költözött, ahol a következő évben városi tisztiorvossá, melyt tisztséget 1929-ig látta el. Aktív közéleti időszakában a városi törvényhatósági bizottság, a Szeged-Rókus Templomépítő Bizottság, a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület (DMKE) igazgató tanácsának tagja. A háború alatt teljesített szolgálatáért több kitüntetésben is részesült. Munkássága elismeréséül 1922-ben egészségügyi főtanácsosi címmel tüntették ki. Számos társadalmi, tudományos és szociális egyesület tagja és neves műgyűjtő volt. 1930–1932 között magánkönyvtának kb. 3000 kötetét vásárolta meg a szegedi egyetemi könyvtár, így ezeket a példányokat alapítógyűjteményeink között tartjuk számon. Az általa használt ex librisnek két változatát ismerjük. A latin nyelvű változat mellett (Ex libris Alexander de Gyuritza szegediensis anno millesimo noncentesimo uno) ritkábban találkozunk a következő feliratú possessor-jeggyel: Dr. Dvuritza Sándor könyvtárából.

Rigler Gusztáv (1868–1930) orvos, higiénikus a Komárom melletti Dunamocson született, iskoláit Esztergomban végezte. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, Fodor József mellett dolgozva, közreműködött annak immunitástani kísérleteiben. A pesti egyetemen 1897-ben habilitált egyetemi magántanárrá "Az egészségtani vizsgálatok módszerei, különös tekintettel a tisztiorvosi vizsgálatokra" című tárgykörből, majd beutazta Olaszországot, Angliát, Hollandiát, Belgiumot, Németországot. Rózsahegyi Aladár halála után 1899. szeptember 12-én kinevezték a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Közegészségtani Tanszékének rendes tanárává. Bejárta Erdélyt, feldolgozta balneológiai adatait, eközben az egyetemen dékáni és rektori tisztet is betöltött. A vesztes világháborút követően Szegedre települt és nehéz körülmények között folytatta munkáját. Rigler Gusztáv 1927-ben 59 évesen visszakerült Pestre és három év múltán itt hunyt el. Foglalkozott járványtannal és fertőtlenítési kérdésekkel, talaj- és vízhigiéniával, az alföldi artézi kutak vizsgálatával és élelmiszerhigiéniával. Szaktudományának lelkes ismeretterjesztője is volt. Könyvei mellett közel száz szakközleményt tett közzé hazai és külföldi folyóiratokban. Nagyszámú, önálló kutatásokon alapuló közleményei mellett a tankönyvírásban is jelentőset alkotott. Erről tanúskodik az 1922-ben kiadott A közegészségtan és járványtan rövid tankönyve című műve.

Tarnovszky Géza (1868-?) életéről kevés adat maradt fenn. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem végzett, császári és királyi ezredorvosi rangban az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében szolgált. Szívesen utazott, művészet- és kultúrapártoló volt. A Magyar Iparművészeti Társulat tagjai között tartotta számon, az I. világháború alatt nehéz sorsú iparművészek számára hirdetett gyűjtésen pénzadománnyal támogatta a nemes célt. A trianoni békeszerződés értelmében az egyetem újonnan épített könyvtárának értékes állománya Kolozsváron maradt. Tarnovszky Géza erről értesülve 3071 darabos értékes magángyűjteményét a Szegedre menekült egyetem újonnan alapított könyvtárának ajándékozta. A kollekciót 1922-ben Ungvárról Széchenyi Sándor könyvtáros szállíttatta „nagy nehézségek és veszélyek közepette” Szegedre. Tarnovszky Géza nagylelkű felajánlása eredményeként számos muzeális dokumentum birtokába jutott az egyetemi könyvtár, köztük a gyűjteményünk első kéziratához, mely egy 18-19. században lejegyzett díszes Korán.

Szent-Györgyi Albert (1893–1986) Nobel-díjas magyar orvos, biokémikus elsősorban Szegeden érte el legjelentősebb tudományos eredményeit. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát, majd számos neves külföldi laboratóriumban dolgozott. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter 1930-ban a Szegeden megüresedett Orvosi Vegytani Tanszék vezetőjének hívta meg. Szegeden végzett munkájáért 1937-ben elnyerte az élettani és orvosi Nobel-díjat: "a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában". 1940-ben az újonnan alapított Horthy Miklós Tudományegyetem első rektora lett. A Szegedi Egyetemi Ifjúság (SZEI) támogatásával, neki köszönhetően Szegeden elindult a diákegység gondolatának megvalósítása. 1947-ben hagyta el Magyarországot, az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Huszonhat év után – 80 évesen – látogatott először haza. Útja Szegedre vezetett: a Dugonics téri épületben találkozott a diákokkal és az újságírókkal.

Üzenetül az alábbiakat írta a József Attila Tudományegyetem vendégkönyvébe: "A díszdoktoravatás az én hányatott életemnek egyik legkimagaslóbb eseménye, mert még soha ennyi szeretettel, becsüléssel meg melegséggel nem találkoztam." Az újonnan átadott JATE KISZ-klubban is látogatást tett, ahol a Paál István vezette és országszerte ismert diákszínjátszók próbáltak. A következőket írta a Klub vendégkönyvébe: "A vetésben részem volt és így most az aratáson büszkén látom, hogy a SZEI hova fejlődött. A további fejlődést mély érdeklődéssel és szeretettel fogom követni."

Ifj. Jancsó Miklós (1903–1966) Kossuth-díjas farmakológus Kolozsvárott született, édesapja id. Jancsó Miklós ebben a városban volt belgyógyász professzor. Egyetemi tanulmányait a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen végezte. Oktató- és kutatómunkáját a szegedi Gyógyszertani Intézetben kezdte, ahol haláláig intézetvetetőként dolgozott. Kutatási területe többek között a kemoterápia, érző idegek farmakológiája, véralvadás és a gyulladás kapcsolatának vizsgálatát ölelte fel. Számos kitüntetése mellett 1948-ban az elsők között részesült Kossuth-díjban, amelyet 1955-ben újból megkapott. A Szegedi Orvostudományi Egyetem egy évvel halála után "Jancsó Miklós-emlékérem és jutalomdíj" alapítását határozta el. Az élettudományok terén végzett munkássága révén a 20. század egyik legkiemelkedőbb tudós egyénisége volt, ennek emlékét őrzi az Élettani Intézet Dóm téri épületében nevét viselő terem. Még doktorrá avatása évében (1928) jelent meg Histochemiai tanulmányok chemotherapiás arsenobensol-származékok viselkedéséről az emberi és állati szervezetben című nagysikerű monográfiája, melynek itt megjelenő példányát Purjesz Bélának, a Belgyógyászati Klinika nyilvános rendkívüli tanárának ajánlotta.

Burger Kálmán (1929-2000) a klasszikus analitikai kémiai iskola jeles képviselője, a magyarországi komplex kémia alapítója. Tudományos pályáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem kezdte, majd Stockholmban, Stuttgartban, Norwickban, Princentonban kutatott és oktatott. 1983-ban a szegedi József Attila Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Tanszékének vezető professzora, egyúttal a Magyar Tudományos Akadémia Biokoordinációs Kémiai Kutatócsoportjának vezetőjeként dolgozott. 1987-1990 között a JATE tudományos rektorhelyettesi tisztségét látta el, 1993-tól az Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Munkáját egyszerre jellemezte az új kutatási módszerek bevezetése és alkalmazása, valamint az elért eredmények gyógyszerek előállításához szükséges gyakorlati felhasználása. Burger professzort nemcsak szakmai tudása miatt értékelték nagyra munkatársai, hanem emberi jelleme miatt is. Tanítványai és kollégái visszaemlékezéseikben kiváló kollégaként és kiemelkedő vezetőként jellemzik. Az egyetemi könyvtárban őrzött dokumentumai különleges tulajdonjeggyel – úgynevezett dombornyomású pecséttel - vannak ellátva, amellyel 1981-ben Egyesült Államokban Princentonban létrehozott könyvtárának példányait és a számára ajánlott könyveket is megjelölte.