Társadalomtudósok

Schneller István (1847–1939) pedagógus, pedagógiai író kőszegi és soproni diákévei után Halléba került, ahol az egyetemen teológiát hallgatott. 1895-ben nyert kinevezést a kolozsvári egyetem megüresedett Pedagógiai Tanszékére. Egyetemi professzori működésével párhuzamosan az egyetem mellett működő Tanárképző Intézet tanáraként, majd 1906-tól igazgatójaként a pedagógusképzésben is tevékenyen részt vett. Mégsem csupán a középiskolai tanárok képzésének ügye foglalkoztatta, hanem maga a középiskola intézménytípusa is. Német mintára úgynevezett reform-középiskolákat szeretett volna hazánkban is meghonosítani, amelyekben egyéni képességek teljes mértékben kibontakozhatnak. Jelentős szerepe volt abban, hogy Kolozsvár 1918-as román megszállása kezdetén a legtöbb tanár kitartott az egyetem mellett, és hogy a több felmerült lehetőség közül egyértelműen Szeged városa nyerte el az egyetemet. 1923 végéig a Szegeden működő egyetem professzoraként és a tanárképző intézet igazgatójaként dolgozott. Tudományos munkásságát nyugdíjazása után is folytatta, tanulmányokat publikált, tudományos üléseken vett részt.

Imre Sándor (1877-1945) pedagógiai író, művelődéspolitikus Hódmezővásárhelyen született református családban. Apai nagyapja, idősebb Imre Sándor (1820-1900) a kolozsvári egyetem magyar irodalom és nyelv nyilvános rendes tanára volt. Ifjabb Imre Sándor a kolozsvári egyetemen tanult, egyetemi doktori fokozatát és habilitációját A magyar nevelés története címmel az alma materban védte meg. 1910-től a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen magántanáraként oktatott. Az egyetem Szegedre költözése után 1926-1935 között vezető szerepet vállalt az új pedagógiai-lélektani tanszék és intézet létrehozásában. Munkássága középpontjában a nemzetnevelés állt, de nagy hangsúlyt fektetett a pszichológia új tudományterületeinek oktatására, valamint nyitott volt a reformpedagógiai irányzatokra is. Utóbbi bizonyítéka, hogy több pedagógia társaság mellett 1906-tól tagja volt  a Magyar Pestalozzi Társaságnak. Idősebb Imre Sándor könyvgyűjteményét fia és családja 1922/1923-ban örökös letétként a szegedi egyetemi könyvtárnak ajándékozta. Ezt tette bibliotékájával ifjabb Imre Sándor professzor is, akinek kollekciója halála után került a könyvtár állományába.

Bognár Cecil (1883–1967) bencés szerzetes, pszichológus tanulmányait a Pannonhalmi Tanárképző Főiskolán és a Budapesti Tudományegyetemen végezte: matematika-természettan-filozófia szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1921–1930 között a dunántúli bencés gimnáziumokban tanított, miközben a természettudományok ismerettana, az „ismerettan és logika”, valamint a „lélektan és kísérleti pedagógia” tárgykörökből egyetemi magántanárrá képesítették. Az 1928–1929. tanévtől a Budapesti Tudományegyetemen tanított, s ettől kezdve egészen 1938 elejéig a modern neveléslélektan legkülönbözőbb területeit ölelték fel előadásai. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészeti Karának Pedagógiai Tanszékére már rutinos pszichológiaoktatóként érkezett 1938-ban. 1941–1950 között, nyugdíjazásáig a Szegedi Tudományegyetemen a Lélektani Tanszék vezetője, 1943-1944-es tanévben a bölcsészkar dékánja volt. Elismert egyetemi tanárként sokat publikált és leginkább gyermeklélektannal foglalkozott. A hazai szakmai közéletben fontos szerepet töltött be: többek között 1931-től ő vezette a Magyar Gyermektanulmányi Társaság Gyermekpszichológiai Szakosztályát, a Magyar Pszichológiai Társaság társelnöke, az Országos Közoktatási Tanács tagja volt. Foglalkoztatta a nők nevelésének és lélektanának kérdése is, ebben a tárgykörben érdeklődéssel követte Gerard Heymans kutatásait.