Művészek

Az osztrák származású Király-Kőnig Péter (1870-1940) zenei tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, a szerény körülmények között élő fiatalembert a szerzetesi hivatás vonzotta, melyen végül zenei elhivatottsága győzedelmeskedett. A budapesti Zeneakadémia zeneszerzés-orgona szakát látogatta, a képzést a legmagasabb szintű, okleveles diplomával fejezett be. 1904-ben megnyerte a szegedi városi zeneiskola igazgatói tisztségére kiírt pályázatot, ettől az évtől kezdve Király-Kőnig Péter személye a szegedi zenei élettől elválaszthatatlanná vált. Fáradhatatlan igazgatóként megreformálta a zeneiskola oktatási rendszerét és az I. világháború közeledtével az intézmény többszöri kényszerű költözését is irányította. Muzsikusként számtalan feladatot vállalt, egyebek mellett a belvárosi templom és a zsinagóga orgonistája volt. Sokszínű közéleti szerepvállalása koncertszervező tevékenységében is megnyilvánult, ennek köszönhető Bartók Béla több szegedi fellépése is. Zeneszerzői munkássága szintén jelentős: egyházzenei és világi műveket egyaránt komponált, valamint 1915-ben A falusi bányász címmel megírta az első szegedi operát.

Bartók Béla (1881-1945) zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató először 1906-ben járt Szegeden, útjának célja szegedi és szeged-környéki népdalok gyűjtése volt. A városban 1910. november 10-én a Tisza Szálló nagytermében a Waldbauer-trió koncertjén lépett fel, első önálló előadói estjét 1921. november 26-án tartotta. A Szeged című folyóirat november 29-i számában a hangversenyről névtelenül valószínűsíthetően Juhász Gyula költő írt cikket, melyben méltatta a művész előadói, zeneszerző és népdalgyűjtő munkásságát. Bartók 1921-1940 között tíz alkalommal lépett fel Szegeden. Az SZTE Klebelsberg Könyvtár tulajdonában lévő Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje 127 [javarészt kiadatlan] dallammal című könyvben beragasztott újságkivágat található Bartók Béla aláírásával, aki a könyvben olvasható dallamjegyzést egy helyen autográf kiegészítéssel is ellátta. A dokumentumban szintén újságkivágatként található Juhász Gyula Bartók Bélának című verse, melynek inspirálója Bartók első szegedi önálló előadóestje volt. A Szegedi Tudományegyetem Művészettudományi Kara a 2019. augusztus 1-i egyetemi szenátusi döntés alapján Bartók Béla nevét viseli.

Buday György (1907–1990) grafikusművész, fametsző, díszlettervező tehetsége már kolozsvári gyermekéveiben megmutatkozott. Édesapja, Buday Árpád által igazgatott Erdélyi Múzeum-Egyesület asztalosműhelyében már korán megismerkedett a későbbi dúcok alapanyagaival. A család kényszerű szegedi lakhelyváltása után megtört kibontakozóban lévő művészi pályája. Hamarosan azonban a Tisza-parti városban bekapcsolódott az egyetemi ifjúság mozgalmaiba. Hallgatótársaival együtt a szegedi tanyavilágot járták, népművelő munkát, szociográfiai felméréseket végeztek, a népi kultúra emlékeit gyűjtötték. E mozgalom résztvevői – Sík Sándor hatására – alapították meg 1930 őszén a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát, melynek feladata a végzett munka tudományos és művészi feldolgozása volt. A háborút követően Buday György angliai emigrációba kényszerült. A Megváltó-várás időszakát Buday György megrázó fametszeteivel elevenítette meg a papköltő Sík Sándor szavalókórusra írt műve a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának kiadásában, amelyet a történész-újságíró Gogolák Lajosnak ajánlott.

Horváth István (1922-1941) Budapesten született, középiskolai tanulmányait a sárospataki református kollégium Angol Internátusában végezte. Már középiskolai tanulmányai alatt kitűnt a színházművészet iránt tanusított elhivatottságával és tehetségével. Ez időből való legemlékezetesebb rendezése az angol nyelven előadott III. Richárd volt, melyben pataki kollégisták léptek színre, a bemutató címszerepét Horváth István játszotta. Egyetemi tanulmányait Szegeden magyar-francia szakos bölcsészhallgatóként kezdte, alapító tagja volt a Sík Sándor közreműködésével Szent-Györgyi Albert rektor által létrehozott Szegedi Egyetemi Ifjúság Színjátszó Társaságának. Rendezésében 1941. április 1-jén mutatták be a legendás szegedi Hamlet előadást, azonban színművészeti és rendezői tehetségét nem tudta kibontakoztatni, mivel származása miatt a második zsidótörvény értelmében el kellett hagynia a társaságot. Az nagysikerű előadás próbáin egymásba szerettek a Gertrudist alakító Tóth Kata vegyészhallgatóval, akivel 1941. október 17-én Budapesten kettős öngyilkosságot követtek el. Ifj. Horváth István színháztudományi és esztétikai szakkönyvtárának töredéke az egyetemi könyvtár állományában található. A könyvekben kettő különböző ex libris lelhető fel, melyeket Haranghy Jenő grafikus, festőművész készített a megrendelő elképzelései alapján 1941. február 19-ére, Horváth István tizenkilencedik születésnapjára.