Szeged

A szegedi alsóvárosi lakosság társadalmi érintkezésének és gazdasági kapcsolatainak fellendítésére Aigner Nándor kereskedő 1839-ben Gazdasági egyesület néven társas kört alakított. Ez a csoportosulás az alapszabályok és az elnevezések változása mellett közel 70 éven keresztül meghatározó szerepet töltött be Szeged város életében. Az 1850-es évek politikával is átitatott időszaka után megszelídülve, 1861-ben Olvasó Egyesületté, majd 1876-ban Pálfy Ferenc polgármester és Fodor Imre elnöklete alatt Alsóvárosi Társalkodó Egyesületté szerveződött vissza. Tagjai között Szeged-Alsóváros tehetősebb gazdái, tisztviselői és értelmiségi közönsége foglaltak helyet, így például Ambrózy Ferenc alsóvárosi gyógyszerész egy bő évtizedig volt a programok szervezője. Gyümölcs-, bor- és terméskiállításokat rendeztek, előadásokkal összekötött estélyeket és táncmulatságokat tartottak. Mindezeknek a nagy szegedi árvizet követő rekonstrukciós munkálatok, 1886 után vetettek véget. A ’90-es évek legelején ujjászerveződött Alsóvárosi Társalgó Egylet a jótékonysági összejövetelek bevételeiből több ezer kötetes nagyságrendűre gyarapította árvízben megsemmisült könyvtárát és az 1900-as évek első évtizedében szórakoztató-ismeretterjesztő kiadványokkal látta el Szeged legősibb városrészének lakosságát.

A Szegedi Szabadelvű Kör rövid ideig állt fenn, de hatása Szeged város 19. század második felének politikai-, tudományos- és közéletére vitathatatlan. Az egyesületet Osztróvszky József alapította, akit az 1848-49-es szabadságharcban történt részvétele miatt kötél általi halálra, majd várfogságra ítéltek. Osztróvszky később Deák Ferenc politikája mellett köteleződött el, az általa életre hívott kör 1868. április 12-én alakult,  tiszteletbeli elnöki posztjára Deák Ferencet hívták meg. A kör alakuló ülését a régi Hungária szállóban - ma Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottságának székháza - tartotta. Az összejöveteleket élénk közösségi élet jellemezte, céljuk közjogi és politikai eszmecsere segítségével a városban elindult politikai reformok folytatása volt. A társaságon belül szakosztályok alakultak, többek között a későbbi könyvtárigazgató és múzeumalapító Reizner János által vezetett régészeti szakosztály. Az egyesület létszáma gyorsan növekedett, a közösség 1872-ben ötszáztíz tagot számlált. A gyors felemelkedést gyors hanyatlás követte, ennek egyik magyarázata, hogy 1878-ban Szeged I. választókerületében vesztett a Szabadelvű Párt jelöltje. Az addigra 464 válogatott műből álló egyleti könyvtár az 1837 óta működő Felsővárosi Társalkodó Egyesülethez került, egyes kötetei később a Szeged-Belvárosi Községi Elemi Fiúiskola Könyvtárát gazdagították, ahonnan a szegedi egyetemi könyvtárba jutottak.

Szegeden – ahogy Magyarország egész területén – az I. világháború utáni években a könyvkiadás és forgalmazás válságban volt. Az általános könyvhiány és a könyvek hirtelen drágulásának hátterében papírhiány, szállítási költségek növekedése és valutakülönbözet állt. A lakosság anyagi helyzete nem tette lehetővé a könyvvásárlást, a legnépszerűbb szórakozás, az olvasás iránti igény azonban nem csökkent. Ennek megoldását többen kölcsönkönyvtár létesítésében látták. Az 1920-as években Szegeden számos magánkézben lévő kölcsönkönyvtár nyílt meg, melyekről a helyi napilapban a Délmagyarország hasábjain szerezhettek tudomást az érdeklődők. A magánkézben lévő gyűjtemények piaci szabályok alapján működtek, gyakran kép- és műtárgykereskedésekkel együtt, különlegesebb esetekben perzsaszőnyeg és használt bunda is gazdát talált az üzletekben. A könyveket a tulajdonosok gyors beszerzés után több példányban kínálták kölcsönzésre és havonta fizetett díj fejében lehetett hazavinni őket. A klasszikus és modern szerzők művei mellett lektűr és ponyva – a kor kifejezése szerint „limonádé” – is szerepelt a kínálatban. Egy 1920-ban megjelent keserű kritika szerint gyakran ezen művek – mai olvasó számára már ismeretlen írók könyvei Glin Elinor, Beniczkyné, Corcker, Marlitt – voltak a legnépszerűbb, leggyakrabban forgatott kötetek. A „Kultura” kölcsönkönyvtár és műkereskedés 1924. szeptember 25- én nyílt a Korzó Mozi házban a Pallavicini utca 2. szám alatt, tulajdonosa Dr. Vas Zoltán Józsefné és Schäffer Mici voltak.