Jogászprofesszorok
Polner Ödön
Polner Ödön (1865-1961) a Békéscsaba melletti Fürjespusztán született, tanulmányait Budapesten végezte és jogi doktorátusi vizsgával fejezte be. A közjog területén szerzett kiemelkedő jártassága korán megmutatkozott, első publikációja 1891-ben Magyarország és Ausztria közjogi viszonya történeti kifejlődésben és jelen alakjában címmel jelent meg, mely egyöntetű méltató szakmai visszhangot keltett. Számos nemzetközi értekezleten, államközi szerződések és törvényjavaslatok előkészítésében vett részt. Nevéhez fűződik a véderőtörvény, a parlamenti őrség létrehozásáról szóló törvényjavaslat valamint jelentős szerepet vállalt a választójogi törvény kidolgozásában. A jogtudományon belül képes volt a különböző módszerek szintézisére, ezzel tudóstársai elismerését is kivívta. Polner professzor sokat tett a Pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem alapításáért és segítette a trianoni békeszerződés következtében kényszerű Pécsre költöztetését. 1923-tól a szegedi egyetemen folytatta oktatói tevékenységét, döntésének egyik oka volt, hogy közelebb legyen családjához és Békéscsabához. Szegeden a tanszékvezetésen kívül egyetemi tisztségeket is betöltött, azonban a számára felkínált egyetemi rektori címet visszautasította. 1935-ban nyugdíjba vonult, de három éven keresztül még ellátta a diákvédő iroda vezetői feladatait. Polner Ödön egyike volt azoknak a tudósoknak, akiknek akadémiai fokozatát a kommunizmus alatt visszaminősítették. Eredeti fokozatát 1989-ben, több évtizeddel halála után állítottak vissza, ezáltal rehabilitálva az 19. század egyik legavatottabb jogtudósát.
ifj. Bibó István
Bibó István (1911-1979) jogász, politikai filozófus, egyetemi tanár, Bibó István (1877-1935) etnológus, filozófus, könyvtáros fia. Ifjabb Bibó István középiskolai tanulmányait a szegedi piarista gimnáziumban végezte, a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen 1933-ban államtudományi majd 1934-ben jogi diplomát szerzett. Tanulmányainak megkezdésekor a kar dékánja Kiss Albert volt, aki 1934-1935 között az szegedi egyetemen rektori tisztséget töltött be. Bibó István 1946-1950 között a Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán professzorként oktatott. Érdeklődése és tanulmányai a jogelmélet, államelmélet, politikai történelem, nemzetközi jog, közigazgatás témakörébe sorolhatók. Jelleme és bátorsága életútjának meghatározó tényezője volt. A II. világháborúban mint miniszteri tisztviselő menleveleket állított ki, ennek következtében letartóztatták, szabadonbocsájtása után rejtőznie kellett Az 1956-os forradalom harmadik Nagy Imre kormányában államminiszteri tisztséget töltött be, a miniszterek közül november 6-án utolsóként hagyta el a parlament épületét. Politikai szerepvállalása miatt 1975-ben letartóztatták, 1963-ban amnesztiával szabadult, 1971-ben könyvtárosként ment nyugdíjba. Könyvtárunk Társadalomelméleti Gyűjteménye az ifj. Bibó István tiszteletére létrehozott Bibó-archívum gondozója.
Hencz Aurél
Hencz Aurél (1913-2000) Budapesten megkezdett egyetemi tanulmányait 1932-től szegedi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta, az 1934-ben megszerzett doktori fokozat után a közigazgatásban helyezkedett el, melynek avatott elméleti és gyakorlati szakemberévé vált. Élete végéig számos publikációja jelent meg e témában, többször hátrányos helyzetű társadalmi csoportok helyzetével foglalkozott (A tanyavilág fél évszázadának közigazgatási gondjai, 1975; A nők helyzetének alakulása és a falusi nők élet- és munkakörülményeinek szabályozása Magyarországon, 1978). 1949-ben a szegedi egyetemi könyvtárban kezdett dolgozni, melynek 1953 szeptemberétől 1958-ig igazgatói tisztét töltötte be. Vezetése alatt az egyetemi könyvtár számos bibliográfiai és beszámoló sorozatot indított, melyeknek szerkesztője volt. Hencz Aurél emberi nagyságáról, humanizmusáról élete folyamán többször tanúbizonyságot tett. A II. világháború idején Léván élt, ahol zsidó családokat mentett; 1956-ban az egyetemi könyvtár igazgatójaként kiállt dolgozói mellett, melyért 1958-ban leváltották tisztségéről. 1984-ben az egyetemi könyvtárból vonult nyugdíjba, haláláig aktív tudományos munkát folytatott.