Szegedi egyetemi évek – a kiterjedt tudás megszerzése

Karikó Katalin felvételi vizsgaeredménye a József Attila Tudományegyetem biológus szakára

Karikó Katalin JATE Klub igazolványa

Karikó Katalin 16 éves korától kezdve két nyáron át a szegedi egyetem felvételi előkészítő tanfolyamán (korabeli nevén FEB = Felvételi Előkészítő Bizottság) készült arra, hogy érettségi után a Tisza-parti város egyetemén biológus szakon tanulhasson tovább. Ennek is köszönhetően 1973 nyarán a 15 fős felvételi kereten belül a 3–4. legmagasabb pontszámot érte el (a lehetséges 20-ból 19,5 pontot kapva), s ősztől itt folytathatta tanulmányait.

Szegeden 1921 óta működött az eredetileg 1872-ben Kolozsváron alapított tudományegyetem, melynek kezdettől fogva volt önálló Természettudományi Kara. E kar Magyarországon 1950-ig egyedülálló volt, addig ugyanis sem a budapesti, sem a debreceni és pécsi egyetemeken nem létezett önálló természettudományi kar. 1950-ben a budapesti és a debreceni egyetemen önálló karba szervezték ugyan a természettudományi tanszékeket és intézeteket, de még évtizedekig tartott, mire azok a szegedihez hasonló rangra és elismertségre tettek szert. Pécsett csak jóval később, 1992-ben kezdte meg működését a Természettudományi Kar. Így nem tekinthető véletlennek, hogy a biológia és kémia iránt érdeklődő Karikó Katalin nem a Kisújszállástól alig 80 km-re fekvő és tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető Debrecenben, hanem a kétszeres távolságra lévő Szegeden kívánta egyetemi tanulmányait folytatni.

Az újszegedi Biológiai Intézet épülete

Magyarországon 1948–1990 között a kommunista diktatúra szoros ellenőrzés alatt tartotta az egyetemeket is. Bevezették az orosz nyelv, a marxizmus–leninizmus (Dialektikus és történelmi materializmus I–II., Politikai gazdaságtan I–II. és Tudományos szocializmus I–II. című kurzusok) és a katonai ismeretek kötelező oktatását. 1949-ben a hallgatók és oktatók ellenőrzését és káderezését végző Tanulmányi Osztályokat, kari és egyetemi pártszervezeteket és politikai ifjúsági tömegszervezetet hoztak létre az egyetemeken. Az egyetemi tanszabadságot felszámolták: az engedélyezett kurzusok tanterveit, óravázlatait, vizsgaanyagait, követelményrendszerét (még az írásbeli dolgozatok javítását és osztályzását is) központilag, országos érvénnyel határozták meg, s központilag is ellenőrizték. 1951-ben megszüntették az addigi tudományos címek és beosztások rendszerét (doktorátus, magántanárság, habilitáció stb.), az egyetemeket megfosztották a tudományos címek odaítélésének jogától.

A Biológiai Intézet egy laboratóriuma

A diktatúra nyomasztó légköre az egyetemen talán a Természettudományi Karon tudott legkevésbé érvényesülni. A korabeli politikai rendszer viszonylagos szabadságot hagyott a természettudományok kutatóinak és tanulóinak. Szegeden ráadásul jelentős fejlesztések történtek a ’60–70-es évek fordulóján. A biológusok képzésével kapcsolatban 1968-ban állították fel Állatélettani Tanszéket, 1972-ben a Mikrobiológiai Tanszéket, 1974-ben a Biokémiai Tanszéket, a Genetikai Tanszéket, valamint a Biológiai Izotóp Laboratóriumot. Vagyis, amíg korábban a biológiát mindössze négy tanszék alkotta, a ’70-es évek közepére ezek száma kilencre emelkedett. Ez a szervezeti, infrastrukturális és személyi fejlődés igen jó lehetőséget biztosított a modern szemléletű biológusképzéshez. Egy 1971-es tájékoztató szerint a szegedi biológusképzés 4 fő szakirányt nyújtott: 1.) botanika élettani és ökológiai profillal, 2.) zoológia élettani és ökológiai profillal, 3.) biokémia és biofizika, 4.) genetika és mikrobiológia. Az új tanszékek elsősorban az akkor legmodernebbnek számító 3–4. szakirány területén javították az oktatási és kutatási lehetőségeket.

Venetianer Pál

Miközben a Kádár-rendszerben országosan általános jelenség volt a vezető döntéshozók magas életkora, a szegedi egyetemen Karikó Katalin tanulmányai idejében (1973–1978 között) a biológus hallgatókat feltűnően sok harmincas éveiben vagy negyvenes évei elején járó tehetséges, és az akkori viszonyok között rendkívül világlátott, az angolnyelvű szakirodalomban és legújabb kutatási eljárásokban naprakész oktató tanította. Karikó Katalin tanárai közül említést érdemel például: Ferenczy Lajos (1930–2004) botanikus; Gallé László (1942–  ) zoológus, ökológus, Orosz László (1943–  ) genetikus, molekuláris biológus; Várkonyi Zoltán (1938–  ) biofizikus; Boross László biokémikus (1931–2012). Ferenczy Lajosnál a Mikrobiológia és A mikrobiológia legújabb eredményei, Gallé Lászlónál a Környezetbiológia, Orosz Lászlónál a Genetika I–II., Várkonyi Zoltánnál a Biofizika, Boross Lászlónál a Biokémia I–II., Bioorganikus kémia, Enzimrakciók kinetikája című kurzusokat teljesítette. A szaktárgyi tanárai között alig-alig akadt 50 évnél idősebb személy. Az egyetemi tanárok mellett több kurzusát is az MTA SZBK kutatói tartottak, így már hallgató korában megismerhette Straub F. Brunót főigazgatót, Venetianer Pál biokémikust, Wollemann Mária biokémikust, Farkas Gábor növényfiziológus, biokémikust. A későbbiek során nagyon hasznosnak bizonyult, hogy már középiskolás korában kellő mértékben elsajátította orosz nyelvet. Így az egyetemen felmentést kapott a kötelező orosz nyelvi kurzusok alól, s elegendő volt egy házi vizsgát letennie. Így több ideje és energiája maradt az angol nyelv elsajátítására: sokat tanult az angol nyelvvizsgával rendelkező kollégiumi vagy csoporttársaitól, s harmadéves korában angol nyelvi kurzust is teljesített.

Karikó Katalin és csoporttársai növénytani terepgyakorlatra indulnak

A korabeli szegedi biológusképzés sajátossága volt, hogy az oktatók igyekeztek egyensúlyt tartani az élővilág terepi megfigyelései és az elmélyült laboratóriumi kutatómunka között. Nyaranta rendszeresen egy-kéthetes kötelező terepgyakorlatokon vettek részt a hallgatók, de a képzés elengedhetetlen részért alkották a laboratóriumi gyakorlatok is. Így a hallgatók gyakorlatias és életszerű tudással, valamint kellő laboratóriumi jártassággal kerültek ki az iskolapadból, miközben megismerték az akadémiai kutatóintézetet és annak vezető kutatóit is.

Karikó Katalin három éven keresztül (1975–1977) részesült az egyetemek és főiskolák kiváló tanulmányi eredményt elérő hallgatói számára meghirdetett Népköztársasági ösztöndíjban. Ritkaságszámba ment, hogy valaki három egymást követő évben is elnyerje a minisztérium jóváhagyásával adható legmagasabb ösztöndíjat.

Karikó Katalin 1976-ban, még egyetemi hallgatóként Farkas Tibor lipid laboratóriumában (SZBK Biokémiai Intézet) kezdett szakdolgozni. Szarvason a Haltenyésztési Kutató Intézetben (HAKI) is eltöltött egy nyarat nyári gyakorlat keretében, ahol a halak zsírjait tanulmányozta. Duda Ernő és Kondorosi Éva azzal kereste fel ezt a lipid kutatócsoportot, hogy segítsenek nekik olyan foszfolipideket találni, amelyek segítségével emlős sejtekbe tudnak DNS-t juttatni. Karikó Katalin csatlakozott a kutatáshoz, mely a '70-es évek végén korát megelőző, úttörő jellegű volt. A '80-as évek elejére kutatásuk sikerrel járt, a liposzóma segítségével bejuttatott DNS-ről mRNS, majd fehérje képződött a sejtekben. Már itt megtanulta mennyire fontos a csomagolás kérdése a nukleinsavak sejtbe juttatásánál.