Család, gyermekkor – a kezdeti hatások

Gyémánt és arany 

Ahogyan Karikó Katalin a mai napig is teszi, az iskolás évekkel kapcsolatban ki kell emelni a meghatározó tanárainak nevét. Kik voltak ők?

Néhány név tehát a tanárok közül:

Az általános iskolából Karsai Irén (írás/olvasás), Nagy Margit, dr. Borók Imréné, H. Tóth István (élővilág), Herczeg Gyula (fotószakkör/gyakorlati foglalkozások), Tóth József (ének), Jakab Sándorné (gyakorlati foglalkozások), Juhász Zoltánné Kiss Bakonyi Ágnes (kémia), valamint Ruzsinszki Jánosné, osztályfőnök (magyar/történelem) - aki nagyszerű közösséggé is formálta az osztályt.

Az általános iskolai foglalkozások kapcsán Karikó Katalin külön megemlíti visszaemlékezésében (Arany-iskolás voltam! Visszaemlékezés az általános iskolai évekre 50 év távlatából), hogy a fotószakkörön megtanultak filmeket előhívni, képeket exponálni. Az itt tanultakat évtizedeken át tudta hasznosítani, amikor kutatóként maga készített fotókat tudományos munkáihoz. Az iskolai gyakorlati foglalkozások keretén belül a gyakorlókerti munkákat szerette a legjobban: nyaranta nagyon szivesen biciklizett el a "gyakszi kertbe", hogy növényápolási, betakarítási munkákat végezhessen.

Az úttörőtáborok szintén nagyon emlékezetesek maradtak számára. Ezek a kirándulások is, és a gyakorlókerti munkák jutalmaként kapott kirándulások is jó lehetőséget biztosítottak arra, hogy az ország tájait megismerjék, bejárják: akkoriban a gyerekek szüleinek erre sem ideje, sem lehetősége nem volt, de iskolai keretek között rendszeresen elérhetővé vált így az ilyenfajta ismeretszerzés is.

A középiskolából, a természettudományi érdeklődése kapcsán, Tóth Albert tanár úron kívül Csobay Zoltán tanár úr (kémia) és Fülöp Gábor tanár úr (matematika) nevét említi elsősorban.

A karizmatikus Tóth Albert tanár úr szerepe több mint kiemelkedő. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban volt biológia tanára Karikó Katalinnak, majd a szolnoki főiskola tanáraként ment nyugdíjba. Azonnal felfigyelt az Arany János Általános Iskola hatodikos diákjára:

„Máig jól emlékszem a napra. Egy úttörőházban tartott rendezvényen találkoztam először Karikó Katalinnal, az akkor még csak hatodik osztályos kislánnyal. Toronymagasan megnyerte azt a természettudományos vetélkedőt. Hiába volt még csak hatodikos, a verseny végén meghívtam a kisúji Móricz Zsigmond Gimnázium szakkörébe. Ez lett az együttműködésünk alapja. Kati nagyon érdeklődő volt, mindig alaposan felkészült. Lapokra kidolgozta, hogy az adott témában milyen előadást fog tartani. Ez egy hatodik osztályos gyerektől olyan profi munkának számított, amivel egyértelműen kilógott a többiek közül. Tudása miatt a gyerekek, a tanárok is kedvelték. A szakkör tagjai egyébként mindmáig drukkolnak neki a sikereihez. Emlékszem egy dolgozatára, melyet arról írt, hogy a különböző szakmák esetében mi várható a jövőben a szaporodás-élettartam-túlnépesedés témakörben. A túlnépesedéssel, a globalizációval együtt járó sorskérdésekről Kati már akkor olyan dolgozatot írt, ami az összes pályázat között toronymagasan a legjobb volt. Ami azonban egyáltalán nem elhanyagolható dolog, hogy amit gyerekfejjel leírt, azt az idő igazolta: a világ fejlődésének alakulását, a problémák egymásra halmozódását már akkor jól látta, elemezte." (Forrás: szoljon.hu)

Linné volt az első az elemzések sorában, majd hetedikesként az élővilág megyei versenyen 3. helyezést ért el, 8. osztályos korában pedig első helyezettként került be az országos döntőbe, ahol 3. díjat nyert.

Az általános iskolai kirándulások is egyre jobban kinyitották szemét a természet szépségeire, jelenségeire, közösséget formáló erejére is. Úttörőnaplói is erről tanúskodnak: a feladat felelőséggé is vált kezei között, már ekkor is; a középiskola már egy nagyon érett, tudományos kérdésekre nyitott diákot kapott.

Ő maga így ír ezekről az évekről: (Arany-iskolás voltam! Visszaemlékezés az általános iskolai évekre 50 év távlatából)

„Az általános iskolai találkozókra rendszeresen összejövünk, és mindig nagyon örülünk egymásnak. Az Arany-iskola meghatározó szerepét főként abban látom, hogy az alapismeretek elsajátítása mellett megtanultuk a közösségi élet szabályait, megtanultunk egymásra figyelni és a rászorulókon segíteni. A tanórákon kívüli foglalkozások jelentős szerepet játszottak abban, hogy a személyiségünk formálódjon, hogy életre szóló barátságokat kössünk, és segített megtalálni azt a tevékenységet is, amelyet örömmel csinálunk, amely életünk későbbi szakaszában a hobbinkká vagy hivatásunkká vált.”

A középiskolában, a Móricz Zsigmond Gimnáziumban (1969-1973) az egyik első és meghatározó olvasmányélménye Selye János Életünk és a stressz című könyve volt ; a biológiaóra, illetve a Jermy Gusztáv Bioszféra szakkör keretén belül levelezést folytattak ugyanis Selye Jánossal és Szent-Györgyi Alberttel is: levelezésük inspirálta a diákokat, Selye a könyvét akkor küldte el nekik.

Az iskola biológia szakköre, a biológia szertár kincsei, a két tudóssal való levelezés dokumentumai rendkívül inspiráló környezetet jelentettek. A mai szemmel is páratlanul gazdag biológia szertár alapítójáról elnevezett Jermy Gusztáv-díjat elsőként, 1973-ban Karikó Katalin nyerte el.

Ugyanezt az elismerést 1974-ben az iskola biológia szakköre két világhírű tudósnak, Szent-Györgyi Albertnek és Selye Jánosnak adományozta, akik ezt nagy örömmel fogadták el.

A biológia szakkörön Justus Liebig nyomdokaiban haladva, szerves kémiai kisérleteket is folytattak, aminek köszönhetően azt tanulta meg, hogy egy növény fejlődéséhez azonos arányban van szükség minden anyagból: ha hiányzik a vas a növény szervezetéből, nem lehet azt dupla mennyiségű rézzel pótolni. Talán itt kereshetők molekuláris biológia iránti érdeklődésének csírái, amelyek majd egyetemi tanulmányi során teljesednek ki.

Érdekes véletlen, hogy évtizedek múlva (2017) Giessenben a Justus Liebig nevét viselő egyetemen tartott előaadást a hírvivő RNS-ről.

Szemléletmódjának, gondolkodásának alakulására nagy hatással voltak az iskolai évek. Szerepük volt ebben a biológia-, kémia- és fizikaórákon való szemléltetéseiknek (például: kristálykészítés, majd ennek otthoni kipróbálása is, cérnát lógatva sóoldatba), valamint a gyógyszertárba, arborétumba tett rendszeres kirándulásaiknak.

Tanárai korán megtanították diákjaikat gondolkodni, jó kérdéseket feltenni és helyesen megválaszolni.

Mindez nagyban befolyásolta nyitottságát, tudásvágyát. Szerencsésnek tartotta, hogy munkatársai között is sok hasonló gondolkozású, más tudományterülethez is értő, gyakorlati kérdésekben is otthonos szakember volt és van.

Több helyen is elmesélte, hogy állásinterjúkat vezetve sokszor egy nagyon egyszerű kérdéssel döntött a pályázó alkalmasságáról: egy tő kukoricán hány cső található?

 Néhány kép az iskolás évekből:

Válogatás az SZTE Klebelsberg Könyvtár
Képtár és Médiatéka adatbázisából