Út az mRNS alapú vakcinához
2020 decembere Ideiglenes vészhelyzeti engedélyt kap a Pfizer BioNTech vakcina
2020.04.23.–05.04.A klinikai tesztek kezdete Németországban illetve az USA-ban
2020.01.27.–03.17. COVID-19 mRNS vakcina programot indít a BioNTech és a Pfizer
2020.01.12. Nyilvánosságra hozzák a SARS-Cov-2 genom szekvenciáját
2019.12.30. Az International Society for Infectious Diseases közzéteszi a hírt egy eddig ismeretlen tüdőgyulladásos betegség megjelenéséről a kínai Wuhanban.
2017 Az első módosított mRNS-t, lipidburokban tartalmazó vakcina, Zika vírus ellen, Pardi Norbert, Karikó Katalin, Drew Weissman és munkatársaik
2012 mRNS alapú vakcinák első preklinikai vizsgálata (influenza - Petsch és munkatársai; légúti óriássejtes vírus RSV – Geall és munkatársai)
2012 Karikó Katalin, Drew Weissman és munkatársaik sikeresen alkalmazzák a szintetikus mRNS bejuttatást állatkísérletben, az mRNS nem immunogén, a fehérje termék pedig funkcionális
2010 A Moderna Therapeutics megalapítása
2008 A BioNTech AG megalapítása
2008 Karikó Katalin, Drew Weissman és munkatársaik megállapítják, hogy a pszeudouridint tartalmazó szintetikus mRNS nagyobb mértékben fordítódik le fehérjévé, mint a normál mRNS
2005 Karikó Katalin, Drew Weissman és munkatársaik megállapítják, hogy a szintetikus mRNS immunogenitása a módosított nukleozidok hiányának tudható be, az immunogenitás megszüntethető az uridin megfeleló módosításaival. Megalapítják az RNARx céget.
2002 Heiser és munkatársai. Az első klinikai vizsgálat mRNS terápiával
2000 Karikó Katalin, Drew Weissman és munkatársaik megállapítják, hogy az immunsejtbe vitt szintetikus mRNS immunogén
1999 Karikó Katalin munkatársaival sikeresen juttat szintetikus mRNS-t lipofektinnel emlős sejtbe, ennek eredményeként funkcionális fehérje keletkezik
1997 Az első mRNS-re épülő cég, a Merix megalapítása
1995 Conry és munkatársai. Az első tumor antigén elleni mRNS vakcina teszt
1992 Jirikowski és munkatársai. Sikeres terápia patkányon mRNS injektálással
1990 Wolff és munkatársai in vivo demonstrálják egéren a beinjektált RNS-ről történő fehérje képződést
1989 Robert W. Malone, Philip L. Felgner és Inder M. Verma először alkalmazzák az mRNS sejtbe juttatásához a kationos lipofectint
1986 Az első rekombináns vakcina Valenzuela, Medina, Rutter és munkatársaik
1984 Először sikerül in vitro szintetizált mRNS-t békapetébe mikroinjektálni és arról fehérjét termelni, D. A. Melton, P. A. Krieg, M. R. Rebagliati, T. Maniatis, K. Zinn, és M. R. Green
1978 Giorgos J. Dimitriadis először alkalmazza az mRNS sejtbe juttatásához a liposzómákat
1963 Isaacs és munkatársai kimutatják az idegen mRNS immunogenitását
1959–1967 Marshall Warden Nirenberg, J. Heinrich Matthaei, Har Gobind Khorana tisztázták az mRNS szerepét a fehérjeszintézisben és megfejtették a genetikai kódot
1959–1961 Arthur Pardee, Jacques Lucien Monod és Francois Jacob feltételezik, hogy a DNS mint örökítő anyag és a fehérjék mint végtermékek között kell lennie egy információ közvetítő molekulának a fehérje szintézis folyamatában. Ezt hírvivő (messenger) RNS-nek nevezik 1960-tól (mRNS, korábban intermedier X), kísérletes bizonyítás: Sydney Brenner, Francois Jacob, Matthew Meselson, Francois Gross, H Hiatt, Walter Gilbert, Chuck G Kurland, R W Risebrough, James D Watson
1940 illetve 1966 Az első vakcinák, amelyek csak egy alkotóelemét tartalmazzák a kórokozóknak. Colin MacLeod multivalens vakcinát hoz létre pneumococcus poliszachariddal, majd Malcolm Artenstein, Emil Gotschlich és munkatársaik menigococcus A ill. C poliszachariddal
1928–1949 Hugh és Mary Maitland majd John Enders, Thomas Weller, Fred Robbins optimalizálják a sejttenyészeteken történő vírus szaporítást, ezzel fellendítve a vakcinakutatást
1928–1951 A DNS az örökítő anyag, Frederick Griffith, Oswald Theodore Avery, Maclyn McCarty, Colin Munro MacLeod, Alfred Day Hershey, Martha Chase
1889 Richard Altmann sikeresen izolálta a tisztított, fehérje mentes nukleinsavakat – az utóbbi elnevezés tőle származik
1888–1926 A bakteriális toxinok felfedezése. Passzív immunizálás majd az első inaktivált toxin, toxoid vakcinák (diftéria, tetanusz). Behring, Kitasato, Ramon és mások (Roux, Yersin, Park, Loewenstein, Glenny, Hopkins, Nicolaus, Faber, Zoeller, Smith)
1886 Daniel Elmer Salmon és Theobald Smith vakcinát készítenek elölt kórokozóval (galambokat immunizálnak egy kolera-szerű szalmonellózis ellen)
1885–1935 A nukleinsavak vizsgálata, az RNS ("élesztő típusú" nukleinsav) és a DNS ("thymus típusú" nukleinsav) elkülönítése, az RNS építőköveinek megismerése, Phoebus Aaron Theodor Levene, Walter Abraham Jacobs, Albrecht Kossel, Earl Perkins, Joachim Wilhelm, Robert Feulgen, E Schulze, E Bosshard
1879 Louis Pasteur felfedezi a vakcináció lehetőségét laboratóriumban legyengített, attenuált, élő kórokozóval (baromfi kolera)
1869 Johannes Friedrick Miescher gennysejtek magvaiból izolálta a nukleint, megállapította, hogy P tartalmú szilárd anyag
1774 illetve 1796 Benjamin Jesty majd Edward Jenner sikeres inokulációt végeznek tehénhímlővel – vakcináció (a szó első használata: 1800 – Richard Dunning)
1721 Raymann János Ádám eperjesi városi orvos először hajt végre variolációt Magyarországon
1713–1721 Emanuel Timoni, Giacomo Pilarino és Lady Mary Wortley Montagu egymástól függetlenül megismerkednek a variolációval Törökországban, majd sikeres kipróbálás Angliában és Amerikában
16. század Kína, védekezés a himlő ellen variolációval, vagy másnéven inokulációval (olyan eljárás, amely során a fekete himlőnek kitett egyént beoltották a beteg emberek himlőhólyagjából nyert anyaggal, azzal a szándékkal, hogy enyhe tünetekkel vészelje át a fertőzést, és kialakuljon az immunitás).