A Szent-Györgyi család
Szentgyörgyiek: erdélyi nemesi család
jogász végzettségű hivatalnokok
politikai - közéleti aktivitás a jellemzőjük
nemzeti függetlenség hívei
A dédapa: nagyrápolti Szentgyörgyi Imre (1784-1862)
A régi nemesi címet a nagyrápolti előnévvel erősítette meg 1807-ben. Erdélyi születésű kisnemes, aki jogászi végzettséget szerzett és tanácsos volt az erdélyi kormányszéknél, majd a bécsi erdélyi udvari kancellárián. Királyi személynökként hitelesítő aláírásával ő látta el az Erdélyt Magyarországgal egyesítő unió-törvényt. Tagja volt annak a képviselői küldöttségnek is, amelyik 1848 áprilisában megtekintette a magyar koronát a budai várban, ugyanis az a gyanú merült fel, hogy azt a Habsburgok Bécsbe vitették. Ezen rebellis tevékenységeiért a császári bíróság kérdőre vonta, és felére csökkentett nyugdíjjal eltávolította hivatalából. Mind a hat fia kiállt a nemzeti függetlenség mellett.
Kirchlehner Borbála hét gyermekkel (hat fiú, 1 lány) ajándékozta meg férjét.
A nagyapa: Ifj. nagyrápolti Szentgyörgyi Imre (1827-1901)
ifj. Szentgyörgyi Imre fiatalkori és felnőttkori portréja
Jogászi pályáját minisztériumi fogalmazóként kezdte. 1848-ban csatlakozott a forradalomhoz, a szabadságharcban a Württemberg-huszárok ezredében harcolt. A szabadságharc leverése után Mikó Imre erdélyi kormányzó meghívására a kolozsvári kormányszéknél lett előadó. Mikó oldalán tevékenyen részt vett Erdély visszacsatolásának jogi munkálataiban. Ezután a marosvásárhelyi királyi táblán a fejedelmi jogügyek igazgatója, utóbb a legfőbb ítélőszék (mai Legfelsőbb Bíróság) bírája, az Igazságügyminisztériumban, Fabiny Teofil miniszter mellett államtitkár lett. Szentgyörgyi Imre, a nagyapa sikeres jogászi pályáját végül kúriai tanácselnökként fejezte be.
A Szentgyörgyi család
Az édesapa, Szentgyörgyi Miklós szintén jogászi végzettséget szerzett. Először pénzügyi fogalmazóként helyezkedett el, majd önállósítva magát, „pénzügyi tanácsadó” lett. Ebből jelentékeny vagyont gyűjtött össze. Nógrád megyében, egy Balassagyarmat és Salgótarján között elterülő, 800 hektáros birtokon gazdálkodott. A nagybirtokos apát a sógornője így jellemezte: „végtelenül ügyes, az élet gyakorlati útvesztőjében soha el nem tévedő ember” volt. Nógrád megyében, Kiskérpusztán volt a családnak háza, birtoka, ahol a vakációkat együtt töltötték. A családi birtokon Albert korán megismerte a parasztok nélkülözését.