A Szent-Györgyi-féle ellenállási szervezet, a SZESZ

A Szent-Györgyi Albert-féle ellenállási szervezet (SZESZ) és a Várnai-csoport közös szamizdat kiadványa a Márciusi Magyarország

Az illegális antifasizta szervezetek egyik legjelentősebbike volt a Szent-Györgyi nevével fémjelzett SZESZ. Alakulása még 1942-re nyúlik vissza, soraikban főként angolszász orientációjú, zömmel értelmiségi ellenállókat találunk, nagyrészt tisztviselőket, pedagógusokat, volt katonákat. Alapítótagok voltak Alpáry Imre és Fráter Iván minisztériumi tisztviselők, de itt találjuk Zilahy Lajost, a neves írót, továbbá báró Kruchina Viktort, dr. Kelényi Béla Ottó könyvtárost, dr. Morvay Endrét, a főváros alpolgármesterét. A német megszállás után azonnal a fegyveres ellenállás útjára léptek.

Székhelyük a Budapest, Nagymező utca 37–39. sz. ház volt, amely a Taurus Fémáruüzemnek és raktárainak adott otthont. Az épület alatt húzódó pincerendszer, amely 1000 fő befogadására is alkalmas volt, ideális helynek bizonyult a fegyveres szervezkedés tanulására. Itt szemináriumokat, fegyveres kiképzéseket tartottak, az üzem tulajdonosának (Matheidesz Géza) tudtával, aki szintén a szervezet tagja volt.

Raoul Wallenberg svéd diplomata és üzletember

Gömbös Gyula szobra a Döbrentei téren által Kozák Lajos - 1942 - Balatoni Múzeum - Keszthely, Hungary - CC BY-NC-ND.
https://www.europeana.eu/item/2048128/233707

Hazánk német megszállása, 1944. március 19. után a szervezkedés radikalizálódott és katonai területre tevődött át. A szervezkedés élére hivatásos katonatisztek állottak: Csűrös Lajos folyamőr őrnagy, Milassin István hadbiztos őrnagy, Dezsényi Miklós és Kruchina Viktor folyamőr századosok. Feladatuk a személyi szervezés sejtrendszerének kiépítése volt, elméleti és gyakorlati kiképzés az utcai és partizánharcra, és a sejtvezetők kiképzése. 

Jelentőségüket az is növelte, hogy itt volt – a hivatásos tiszteknek köszönhetően – a legszakszerűbb a kiképzés, ezért több ellenálló csoport is csatlakozott hozzájuk. A kiképzés parancsnoka, a Taurus csoport katonai vezetője Kruchina Viktor folyamőr százados volt, míg a szervezet vezetője Szent-Györgyi Albert.

A fegyveres kiképzés mellett milyen tevékenységet folytatott a SZESZ? A SZESZ egyik legfontosabb tevékenysége a hírszerzői szolgálat volt. Már 1942-től kezdve továbbítottak információkat a szövetségeseknek a svédeken keresztüli rádiókapcsolat útján a Dunán zajló kereskedelmi forgalomról.

Ilyen volt a Romániából vízi úton érkező olajszállítmányok kikötőhelyeinek felderítése, a víziaknarakás célszerű helyi kijelölése. A felderítést Dezsényi Miklós folyamőr kapitány végezte, napi többszöri megfigyelése eredményeit továbbította a rádiósoknak, akik a jelentést kódolt szöveggel küldték a svéd követségnek. Innen egy másik rádióösszeköttetésen keresztül a jelentést megkapta a máltai angol tengerész repülőállomás, ahol egy vadászbombázó állandóan startra készen állt. Így mire a hajó például a Dunakanyarba ért, már bombatalálat érte.

A víziaknák telepítése volt a következő feladatuk. Ebben annyira hatékonyak voltak, hogy 1944 szeptemberére az egész Duna "aknásítva lett", így megszűnt rajta a hajóforgalom.

A SZESZ egyik legeredményesebb akciója munkabeszüntetések előidézése volt a Weiss Manfred Gyárnál. A Weiss Manfred Hadianyaggyár egyik beszállítója a Magyar Kerámia Gyár volt, mivel itt gyártották a hadianyaggyár részére a kazánok belső kerámiaburkolatát. A burkolatot a szabotázs eredményeképpen jóval rosszabb minőségben állították elő. Ennek következtében a hadianyaggyárban az acélgyártásnak többször, hosszabb időre le kellett állnia. Az akcióba beavatottak voltak mindkét gyár mérnökei és munkásai is.

Egyes források szerint az 1944. október 6-i, a Gömbös Gyula szobra elleni merénylethez is a robbanóanyagot a kommunistáknak a SZESZ tisztjei adták. Ez a robbantás lett később a fegyveres ellenállás jelképe.

Márai Sándor Naplójában így ír erről: "Ez a szobor jelképezett mindent, ami Magyarországon az elmúlt huszonöt évben aljas volt, dagályos, kapzsi, hazugan sovén, lelkendezően és fenyegetően öntelt."