Codex Italicus

A Szegedi és a Veronai Tudományegyetem közös kiadásában megjelent Dante Alighieri Színjátékának hasonmás kiadása. A páratlan értékű, 1343-1354 között keletkezett kódexet 94 színes miniatúra, iniciálék és rajzok díszítik. A budapesti Egyetemi Könyvtár tulajdonában lévő Codex Italicus 1. valószínűleg Nagy Lajos király idején került Magyarországra. Innét a törökök Konstantinápolyba vitték, majd 1877-ben önzetlen gesztussal 34 corvinával együtt visszaadták.

A kódex különleges értéket képvisel mind magyar, mind olasz vonatkozásban. A legrégibb, gazdagon illusztrált jelenleg Magyarországon található kiadvány, korábban keletkezett, mint az Anjou legendárium vagy a Képes Krónika.

A dantisztika szempontjából is ritkaság, hiszen a Velencében készült mű a Commedia egyik első fennmaradt leírását tartalmazza, s valószínűleg a legrégebbi azok közül, amelyek gazdagon illusztráltak is. Dante költeményének ismert változata a Boccaccio-féle másolatokból alakult ki, ezek közül az első 1355-ben készült el. A Codex Italicus 1. szövege több helyen eltér ettől a kanonikus változattól. Feltehetően néhány ponton meg kell változtatni a Színjáték világszerte használt szövegét, mert a most megjelent kódex másként és minden valószínűség szerint helyesen tartalmazza a mű egyes, eddig rosszul ismert részeit.

A kiadás két kötetből áll: az egyik a kódex magas színvonalú digitális technikával előállított, az eredetivel mindenben pontosan megegyező másolat, a másik egy tanulmánykötet, amelyben Dante magyarországi kapcsolatairól, hatásáról, a kódex történetéről, leírásáról és a hozzá kapcsolódó ismeretekről van szó, illetve itt található a kézirat átírása, s a képek elemzése. Az olasz nyelvű tanulmányok után részletes angol és magyar nyelvű összefoglalás található.

A kötetek a szegedi Bölcsészettudományi Kar és a veronai Idegen Nyelvek és Irodalmak Kar együttműködésének eredményeképpen jött létre, Gianpaolo Marchi és Pál József professzorok szerkesztésében 2006-ban.