Az Isteni színjáték magyar fordításai

Dante_icon_2.jpg

"Az álom látója a következőkben még azt mondja, hogy fia mintha felkeltében páva lett volna; e változáson nyilván a jövőjét kell értenünk, mely ugyan a többi művét is illeti, de legfőképpen a Commediájára vonatkozik, amely ítéletem szerint, jelképes értelemben nagyszerűen illik a pávára, ha az egyiknek és a másiknak a tulajdonságait egybevetjük és megvizsgáljuk." (Giovanni Boccaccio: Dante élete. Budapest, Róma Könyvkiadó, 1943., p. 97.)

„Seguentemente dice che di pastore subitamente il vide divenuto un paone; per lo qual mutamento assai ben la sua posterità comprendere possiamo, la quale come che nell'altre sue opere stia, sommamente vive nella sua Commedia, la quale, secondo il mio giudicio, ottimamente è conforme al paone, se le proprietà dell' uno e dell' altra si guarderanno.” (Giovanni Boccaccio: La vita di Dante. Firenze, Sansoni, 1888., p. 80.)

Dante_icon_2.jpg

1521-ben egy névtelen domonkos rendi szerzetes fordíthatta a Purgatorio XXII. énekéből a 46-49. sorokat, Dante irodalmunkban itt van először említve. A fordítás maga már stilisztikai törekvéseket is mutat, emiatt az első tudatos fordításkezdeménynek is tekinthető. Nem lehet tudni, hogy olaszból vagy latinból fordították, és azt sem, hogy versből vagy prózából lett-e fordítva, de ez az 1521-es kódex (Könyvecse az szent apostoloknak méltóságokról) mind a misztika, mind a devotio moderna stílusjegyeit magán viseli.

(Az első magyar nyelvű Dante-idézet a Könyvecskéből, 1521. (f. 24v. EK, Cod Hung. 5, Egyetemi Könyvtár, Budapest) Forrás: ujkor.hu

"Erről mongya vala Dantes: Ez twzes zarnyu edes elmelkedő emberek: az twzzel gyuytattak vala fel ahonnat az nemes vyragok neuekednek es az zent gywmolczok.”

Dante_icon_2.jpg

Az Isteni színjáték fordításával számosan próbálkoztak Babits Mihály előtt, azonban csak részletfordítások tudtak elkészülni, és mindegyik próbálkozás magán viselte az adott korszak szellem- és stílustörténeti jegyeit.

1806

Döbrentei Gábor ízlés- és stílusváltása Dantéval kezdődött és ez befolyásolta Kazinczyval való barátságának alakulását is.
Első tényleges Dante-fordításnak Döbrentei fordítását kell tartanunk, jelentősége ebben áll, bár fordítása végül kéziratban maradt.
Döbrentei 1806-ban kezdte el fordítani Dantét, május és szeptember között el is készült az első fordítás (Fordítások olaszból. Döbrentei Gábor által. Wittenbergában. Szept.13-dikán 1806.), mindez Kazinczynak írott leveléből tudható meg.

A pozsonyi Líceumi Könyvtár kéziratai között található szövegének egy része, melyet Szauder József 1957-ben fedezett fel és ismertette részletesen a szöveget. Egészen eddig csak Döbrentei Dante iránti érdeklődésének fokozódásáról, a romantika irányzatával való összefüggéséről tudott az irodalomtudomány.

A Wittenbergben töltött egy évnek és az ottani egyetemi körnek köszönhetően ismerte meg jobban Dantét, Kazinczynak is erről írt, olasztudása is jelentősen fejlődött ezen időszak közben.

1807. március 11-én már arról ír Kazinczynak, hogy elkezdte második fordítását, erről a fordításról a szakirodalom már korábban is tudott.

Célja az is volt, ahogy azt az általa indított Erdélyi Múzeum című folyóiratban is megírta, hogy közelebb hozhassa az olasz és a francia irodalmat a magyar közönséghez; erről még az 1810-es években is írt, sőt a Dante-fordítás a továbbiakban is foglalkoztatta. A Dante-fordítás úttörő kezdeményezése mindenképp Döbrentei érdeme tehát, akkor is, ha esztétikailag, stilisztikailag színvonala gyenge; irodalomtörténetileg mindenképp kiemelendő az a törekvése, hogy Dante művének jelentőségét, erejét szándékozta visszaadni a magyar olvasóközönség számára.

Az 1810-es, 20-as években azonban Döbrentei és társai figyelme Tasso felé fordult, így Dante-fordítása abba is marad. A magyar romantika felerősödése kellett ahhoz, hogy az 1830-as, 40-es években újra erőre kapjon a Dante-fordítás kedve, kérdése.

Dante_icon_2.jpg

1847­-1857

Császár Ferenc jelentősége az, ami később Babits Mihálynak is feltűnt: neologizmusa, törekvése az eredetiségre.

A Kisfaludy Társaság 1847. februrári ülésének olvasta fel az Inferno XXXI. énekét.

A romantikus stílusjegyek Császár fordításában már mindenképp domináltak. Fordítási munkáját Toldy Ferenc kérésére, a Vita Nuova, az Új Élet lefordításával kezdte, hogy megalapozza az Isteni színjáték fordítását. 1852-ben az Új Magyar Museum című folyóiratban írt erről a munkájáról Toldy Ferencnek (Onorate l’altissima Poeta) és ebben a folyóiratban jelent meg az első nyolc éneke az Isteni Színjátéknak is, ami azonnal nagy sikert aratott.

1853-ban a kisebb műveinek fordításáról azt írta, hogy mindegyik darab lefordításával az volt a célja, hogy kellően megalapozza olvasói számára is a nagy mű, a Commedia befogadását. Ebben az évben, a Divatcsarnok című folyóiratban néhány sort már közölt a Purgatórium első énekéből.

1857-ben megjelent  az Inferno első négy éneke Őszi lombok című verses könyvének második kötetében. (Császár igényességét az is mutatja, hogy az Inferno tíz énekével volt készen már ekkor).

Egyértelmű törekvése volt a magyar közönség számára is hozzáférhetővé tenni Dantét, ahogy ez a franciáknál, németeknél, angoloknál a fordításaiknak köszönhetően már megtörtént és ebben Toldy Ferenc végig ösztönözte is.

Császár Ferenc nevéhez fűződik az egri érseki líceumban őrzött Dante-kódexek ismertetése is (Akadémiai Értesítő, 1854., 4. szám).

Dante_icon_2.jpg

1868-1873

Bálinth Gyula az Inferno első nyolc énekét először a Független Lapok számára (1868. február 11., 34.), majd a Magyarság és a Nagyvilágban közöltette (1873., 38.). 1863-64-ben elkészült az egész Infernóval, majd az egész Commediával. Jelentősége is ez: ő az első fordítója a teljes Commediának.

Bálinth Gyula a hármas rímű (aba, bcb, cdc) hexameterrel páratlanul áll a Dante-irodalomban, mert hexameterben ugyan, kivált latinra, sokan fordították a trilógiát, de a hexameterek rímeltetése rajta kívül senkinek sem jutott eszébe. Igaz, a fordításának hibája is ez: Dante megértését nem segítette a hosszabb, lazább mondatszerkesztés.

Bálinth az olaszon kívül latinból és németből is fordított.

Dante_icon_2.jpg

1852-1856

Arany János nagy verse (Dante) 1852-ben született. Ez a vers mindent elmond arról,  hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjére mekkora hatással volt az olaszok Sommo Poetája. Később, 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia ezt a verset választotta ki és küldte el Firenzébe, Dante születésének 600. évfordulója alkalmából.

Az 1852-es évet azért is kell említeni, mert fordulópont is egyúttal a Dante-interpretációban: a romantika stílusjegyei mellett feltűnik a népiesség, a lírai realizmus irányzata.

Számos oka volt Aranynak az 1850-es években kiábrándultnak, kétségekkel telinek lennie (elvesztett szabadságharc, legjobb barátjának, Petőfinek elvesztése), Dante rezignált, megrendült hangját mindez csak felerősíti az Inferno tercináiban Arany fordításában.
1856-ban A magyar nemzeti vers-idomról című tanulmányában  csak próbaként, de közölte  az Inferno első két tercináját rímes fordításban, és ezzel Arany nevéhez köthető  a rímtelen jambikus fordítások után a teljesen formahű tolmácsolás.
Szász Károly is és Babits is hódolattal beszéltek Arany próbálkozásairól. Az eddigi klerikus szemlélet helyett a dantei misztika hangsúlya jelenik meg, amit Aranynál jobban senki nem verselt meg eddig.

Dante_icon_2.jpg

1878

„Midőn magyar Dante-fordításom készült, valóban nemcsak Scartazzininek (Witte szerint) Dante minden olaszországi kia­dásainál jelesebb olasz szövege feküdt előttem, hanem több francia fordításon kívül, Witte, Philalethes, Kannegieszer, Notter, és Streckfnss német fordításai is.” (Figyelő, 8., 1880.)

Angyal [Engel] János 1870 óta foglalkozott Dantéval. Dante-fordítása, katolikus papként, erőteljesen egyházi propaganda is. Ebben Csicsáky Imre adta neki az első ösztönzéseket.

Érdeme az, hogy ő adta ki az első teljes Pokol-fordítást 1878-ban, melynek erőssége a szöveghűségre való törekvés. Ennyiben Szász Károly is tudott néhol Angyal fordításaira támaszkodni. Hátránya ugyanakkor, hogy prózában fordított, elhagyta a rímeket, róla mondta később Babits, hogy a „rímtelen Dante nem Dante”.

Dante_icon_2.jpg

1872-1899

Közel három évtized, az 1872-1899 közötti időszak telt el Szász Károly fordításainak megjelenése között.
1872-ben kezdte el ugyanis a Pokol-fordítását és 1885-ben publikálta. Arany János is ösztönözte erre, majd a későbbiekben az Arany-epigonok jelenléte csak tovább sarkallhatta ebben a szándékában, Angyal János fordításának megjelenése pedig még inkább ösztökélte ebben. Első jelentősebb Dante-írását is Angyal János fordításának bírálata jelentette voltaképpen (Budapesti Szemle, 1878). A Pokol 1885. évi kiadás bevezetőjének és kommentárjainak is ez a dolgozat az alapja.
A Purgatórium fordítása 1891-ben jelent meg, majd 1899-ben a Paradicsom.

A verses-tercinás forma és a nagy terjedelmű, alapos kommentárok mint kísérői a vállalkozásának, ezek adják írása lényegét és egyúttal Szász Károly munkájának érdemét. Igaz, egyúttal hátrányai is ezek lettek a későbbiekben.

Az olasz és a magyar rímelés közti különbséggel behatóan foglalkozik is. Ő maga így ír erről:

"...abban keresem a hűséget, hogy mindaz, a mit a költő gondolt, érzett, képzelt s kifejezni akart, kifejezést nyerjen, nem a mint ő (olaszul) kifejezte, hanem a mint azt magyarul ki lehet fejezni, s a mint ő kifejezte volna, ha nyelve magyar. .. igyekeztem azért költői, hangzatos kifejező lenni..."

A tartalmi, gondolati, nyelvi szöveghűségre való törekvés, a rímelés megtartásával Szász Károly munkája messze meghaladja elődei  munkáját akkor is, ha költői stílusának nehézkessége, vontatottsága egyértelműen a kor költői stíluseszméinek való megfelelési kényszerből  fakadt.

Szász fordításaiban az érzelmesség, a misztikusság oly nagy hangsúlyt kap, ami egy református püspöktől szinte már túlzás - írják bírálói (többek között Péterfy Jenő). Csicsáky Imre útját viszont ennyiben már elő is készíti.

Dante_icon_2.jpg

1887

Csicsáky Imre az Isteni színjáték harmadik részét, a Paradicsomot fordította, amely 1887-ben jelent meg Kolozsvárott. Angyal János és Szász Károly is méltatta fordítását, törekvését az eredetihez való hűséghez, még akkor is, ha az eredeti  versformák bizony feladták a leckét Csicsáky Imre számára. Fordítói tevékenysége viszont nem maradt észrevétlen, több irodalmi társaságnak is tagja volt, a firenzei Dante Társaság is beválasztotta tagjai közé.

Dante_icon_2.jpg

1896

Gárdonyi Géza nevét több ok miatt említjük meg. Az írót az Egri csillagok című regényének köszönhetően ismerik a legtöbben, de azt már jóval kevesebben tudhatják, hogy a kiváló regényíró sokoldalú ember volt. Több irodalmi műfajban is alkotott (novellákat, humoros elbeszéléseket is írt, nyelvtudománnyal is foglalkozott, dalokat, egyházi énekeket is költött.)

Gárdonyi volt a Feszty-körkép titkára és az éppen ekkoriban készülő Dante-fordítása kapcsán, valamint felbuzdulva a Feszty-körkép sikerén, az 1896-os millenniumi Pokol-körkép ötlete és a munka koordinálása, menedzselése is az ő feladata lett.

Fordítási munkája tehát nagyon jelentős egyéb vállalkozásokra is sarkallta.

Az Isteni Színjáték fordításáról (A Pokol. Budapest : Singer és Wolfner, 1896) egyébként Babits így nyilatkozott a Nyugatban: „Gárdonyié a kuriózumok közé sorolható. Ő vagy kihagyta a nehezebb helyeket, vagy megmagyarázta, de versben és szövegben. A Dante célzásaiból történeteket kerekített, csakhogy a kommentárt kerülje. A nyelvet a végletekig elmagyarosította és elnovellásította. Egy modern magyar Dante, de Dante nem volt sem modern, sem magyar."

Gárdonyi próbálkozása mindenképp elismerésre méltó. Az Isteni színjáték fordításának vállalkozói közül az ő fordítását ismerte el elsőként Babits Mihály.

Dante_icon_2.jpg

1908

Zigány Árpád Pokol-fordítása készült el 1908-ban, prózában fordítva. Több ok miatt emeljük ki nevét, többek között azért is, mert Nádasdy Ádám őt nevezi meg, mint azt a fordítót, akinek a stílusa, verselése a legközelebb áll hozzá: Zigány is rímtelen jambust használt. Nádasdy Ádám az Isteni színjáték fordítása közben leginkább az ő fordítására támaszkodott mintaként.

Dante_icon_2.jpg

1921

Radó Antal műfordítói tevékenysége, valamint ezen a téren kifejtett elméleti munkássága okán is mindenképp kihagyhatatlan a neve. Két olyan munkája van, amely fordítástörténeti és fordításelméleti szempontból külön említendő: A magyar műfordítás története (1883) és A fordítás művészete (1909).
1889-től levelező tagja a Velencei Tudós Társaságnak (Istituto Veneto). A műfordítás terén kifejtett munkássága okán a Kisfaludy Társaság rendes tagjává választotta 1895-ben, 1897-ben pedig az olasz korona-rend lovagja lett, majd a magyar Pen Club alelnöke 1926-tól. Emellett szépirodalmi sorozatok szerkesztője  is (Magyar Könyvár, Remekírók Képes Könyvtára), lapszerkesztő, tanár: tehát igazi poeta doctus.
Az Isteni színjáték első részének, a Pokolnak a fordítása 1921-ben jelent meg.

Radó rímtelen versekben fordította Dantét, ahogy tette ezt Császár Ferenc, Angyal János,  Csicsáky Imre, Gárdonyi Géza és Zigány Árpád is.
Úgy vélte, ha a fordításnak filológiai célja is van, a prózai fordítás létjogosultsága elfogadható, bár vallotta ő is, költőt csak költő adhat jól vissza.

Dante_icon_2.jpg

Babits Mihály (1912, 1920, 1922)

1908-ban, a Juhász Gyulának írt levele tanúskodik arról, hogy szegedi utolsó évében kezdett el foglalkozni a Dante-fordítással.

1940-ben, a San Remo-díj elnyerésekor több újság riporterének nyilatkozott Babits, s mindannyiszor egy igen hosszú időt igénylő folyamatként tárja elénk az utat, amely végül a fordítás megalkotásához vezette.

Vidéki diák voltam, mikor [Dante] először elém került fordításban. Mintha ködön át láttam volna valami gyönyörűt. Úgy éreztem, nem bírom ki, hogy eredetiben meg ne ismerjem. Megszereztem a könyvet, s kommentár nélkül, nyelvtudás nélkül, egy rossz szótárral próbáltam kihámozni a csodálatos sorokértelmét. Nemsokára fordítani kezdtem, itt is, ott is, csak úgy magamnak. Szinte azért, hogy magam számára közelebb hozzam. Szinte csak azért, hogy jobban megértsem. Boldog örömmel éreztem egyre jobban és jobban, hogy édeshazai nyelvem megbírja a Dante hatalmas szárnyalását, visszhangozni tudja zenéjét. De hosszú esztendők teltek még el, míg megfogant a vakmerő gondolat, a fölszaporodott töredékeket teljes magyar Dantévá egészíteni ki.”

(Az interjú a Magyar Rádióban is elhangzott 1940. február 28-án, melyet Cs. Szabó László, a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője készített a költővel)

Babits elődeinek fordítói munkásságát alaposan ismerte, saját fordítói tevékenységét ezen ismeretek birtokában végezte. Császár Ferenc neologizmusait méltatta, Bálinth Gyula művét gyengének találta, Angyal János fordítását a nyelvi hűség szempontjából a legjobbnak tartotta, akkor is, ha a fordítás rímtelen. Zigány Árpád fordításából hiányolta a költőiséget, Gárdonyit a magyarításai miatt kritizálta.
Szász Károly fordításáról írt legelemzőbben: a magyartalan szószerkezeteket kritizálta, és az elavult archaizálást, hiszen Dante nyelvezetében, verselésében is modern és újító volt a maga idejében. A terjedelmes kommentárapparátust is hibás elképzelésnek tartja.
A Pokol 1912-es kiadásának előszavában mindenesetre megemlíti, hogy Szász Károly munkájából, amit hasznosítani tudott, azt át is vette fordítása közben.

Babits hatalmas munkát végzett fordításával, aminek köszönhetően Dantét beemelte a magyar irodalomba. Amivel elődei próbálkoztak, és szinte reménytelennek tűnt, Babits megoldotta: fordítása nemzeti irodalmunk része lett.
Ha mindezt még olyan szemmel is nézzük, hogy hogyan is kezdte el Dantét olvasni, majd fordítani, a munka heroikussága lenyűgöző. Egy olasz-magyar zsebszótárral (Dizionario italiano-ungherese. Compilato sui migliori vocabolari da Benkő C.- Donáth  E. - Kavulyák G. e Szigyártó Z., Fiume, 1887) a kezében kezdte el olvasni és kijegyzetelni Dante sorait, és nagy valószínűséggel előtte volt egy nem olasz nyelvű kommentár-kiadás is, amit alapul tudott venni az értelmezéshez - írja Mátyus Norbert a könyvében.

Dante_icon_2.jpg

A nagy elődök mai napig mintául szolgálnak a 20-21. századi magyar fordítási törekvésekben. Az alábbiakban őket mutatjuk be néhány szóval.

1966

Weöres Sándor

Kevésbé ismert talán, hogy Weöres Sándor is próbálkozott az Isteni színjáték fordításával. A Pokol első öt énekét fordította le, amelyek a Filológiai Közlöny 1966/1-2. számában jelentek meg. Dante születésének 700. évfordulójára készülve barátja, Kardos Tibor javaslatára fogott bele a munkába. A munka azonban csak próbálkozás maradt, mert folytatása nem lett, sem akkor, sem később. Mivel Weöres Sándor mindent tudott a versrímekről, olasztudása viszont szerény volt a vállalt feladathoz, Kardos Tibor segítette nyersfordításokkal. Weöres Sándor a munka közben rájöhetett, hogy a feladat komplexebb annál, semhogy sikeres folytatása lehessen.

Dante_icon_2.jpg

2004

Szabadi Sándor a Püski Kiadónál 2004-ben megjelent Isteni színjáték-fordítása kapcsán előszavában három okot említ, ami miatt prózában fordított. Egyrészt, mert a verses műfordítás költők sajátossága, de ő nem költő, az ő nyelve
fordításkor így maradt a próza. Másrészt, mert az európai népek irodalmában a prózai
fordításoknak hagyománya van: az eposzokat fordították így: a vers zeneisége ugyan elvész ilyenkor, de költőisége megmarad; harmadrészt pedig azzal indokolja, hogy az eredeti mű szöveghű visszaadását könnyebben tudja megvalósítani a nyelvileg időszerűbb fordítás, amit számára a prózafordítás tud garantálni.
Vallja, hogy a mű értékét nemcsak költői szépsége, hanem mondanivalójának egyetemes üzenete hordozhatja. A fordításaihoz hozzáfűzött jegyzeteit is ennek szellemében készítette.

Dante_icon_2.jpg

2012-2017

2012-ben jelent meg a Pokol Baranyi Ferenc új fordításában, a Tarandus Kiadó kiadásában. A költőről talán kevesebben tudják, de eredetileg olasz szakos volt, így Dante lefordítása régóta foglalkoztatta. Már 1981-ben lefordított egy éneket a Pokolból, a teljes fordítás tíz év alatt, 2001 és 2011 között készült el, az eredetihez hasonlóan, rímes fordításban.

2014-ben a másik italianista Simon Gyula Paradicsom-fordítása jelent meg az ELTE Eötvös Kiadónál. Gyakorlott fordító lévén sikeresen meg tudta valósítani ő is az eredeti verseléshez való hűséget rímes tercinákban.

2017-ben a Kossuth Kiadónál jelent meg Baranyi Ferenc és Simon Gyula közös munkája, a Purgatórium fordítása. Remélhetőleg hamarosan egy kötetben fog megjelenni a Baranyi-Simon-féle Isteni Színjáték is.

A fordítás folyamatáról így ír Baranyi Ferenc:

"Dante Pokol című canticájának fordítását 2011-ben fejeztem be, a következő évben meg is jelent. Nem állt szándékomban folytatni a dolgot, pedig tudós italianisták kara buzdított: ugorjak neki a Purgatóriumnak, majd a Paradicsomnak is. Bibliai mondattal védekeztem: a lélek kész, de a test erőtelen. Öreg ember vagyok, a hátralévő – rohamosan zsugorodó – időmben kicsi a valószínűsége annak, hogy el tudnék érni a Commedia végére. A kórus azonban nem csitult el s ez – bevallom – nem esett rosszul. Végül kompromisszumos megoldás született: Simon Gyula barátom, a kiváló műfordító, egykori egyetemi társam lefordította a Paradicsomot, 2014-ben meg is jelent. Megegyeztünk, hogy a Purgatóriumot megcsináljuk – felesben. Én lefordítom az első tizenhat éneket, a többit Gyula.
És lőn. Létrejött egy teljes Isteni Színjáték. A három cantica összesen száz énekből áll: a Pokol harmincnégyből, a Purgatórium harmincháromból, a Paradicsom ugyancsak. A teljes mű első ötven éneke így hát az enyém, a másik ötven pedig Gyuláé."

(Forrás: http://tekintet.hu)

Dante_icon_2.jpg

2016-ban Nádasdy Ádám új fordítása irodalmi szenzáció volt, aki nagyon méltatóan szól interjúiban Baranyi Ferenc és Simon Gyula fordításairól. Nádasdy azonban elhagyta a rímeket és rímtelen jambust használt, ebben Radó Antal, Zigány Árpád és Angyal Jánost, valamint Szabadi Sándor prózafordítását (2004) tekintette mintának.
Az olasz mellett angol szakos volt, sokat fordított Shakespeare-t. Az Isteni színjáték lefordításának gondolata is régóta foglalkoztatta, ezért egy alkalommal meg is kereste vele a Magvető Kiadó vezetőjét, Morcsányi Gézát, aki vállalta a fordítás megjelentetését.

Nádasdy "Lectura Dantis"-ának előnye a babitsi fordítással szemben, hogy folyamatos olvasást tesz lehetővé, a szövegmagyarázatok pedig lapalji megjegyzésekben kapnak helyet. Nádasdyt tehát az izgatta, hogy Dante mit írt, nem az, hogy hogyan.

Dante_icon_2.jpg

Felhasznált irodalom:

Döbrentei Gábor (1806): In.: Szauder J.: Magyar irodalom - olasz irodalom, Bp., 1963, pp. 347-361.

Arany János (1856) : In.: Dante a középkor és a reneszánsz között (szerk.: Szauder J. - Kardos T.), Bp., 1966, pp. 499-572.

Császár Ferenc (1857): In.: Dante a középkor és a reneszánsz között (szerk.: Szauder J. - Kardos T.), Bp., 1966, pp. 499-572.

Bálinth Gyula (1868): In.: Dante a középkor és a reneszánsz között (szerk.: Szauder J. - Kardos T.), Bp., 1966, pp. 499-572.

Angyal János (1878, 1885): In.: Dante a középkor és a reneszánsz között (szerk.: Szauder J. - Kardos T.), Bp., 1966, pp. 499-572.

Szász Károly (1885,1891,1899): In.: Dante a középkor és a reneszánsz között (szerk.: Szauder J. - Kardos T.), Bp., 1966, pp. 499-572.

Gárdonyi Géza (1896): In.: Dante a középkor és a reneszánsz között (szerk.: Szauder J. - Kardos T.), Bp., 1966, pp. 499-572.

Cs. Papp János (1897-1909) - prózafordítás: In.: Dante a középkor és a reneszánsz között (szerk.: Szauder J. - Kardos T.), Bp., 1966, pp. 499-572.

Radó Antal (1930): In.: Varga Orsolya: Párhuzamos fordító-rajzok. Műfordítás-szemlélet Magyarországon és Hollandiában a 20. század első felében
Budapest, ELTE Eötvös K., 2012. pp. 19-31.

Babits Mihály (1913, 1920, 1923) : In.: Varga Orsolya: Párhuzamos fordító-rajzok. Műfordítás-szemlélet Magyarországon és Hollandiában a 20. század első felében
Budapest, ELTE Eötvös K., 2012. pp. 57-107.

Weöres Sándor (1966): Nádasdy Ádám: Weöres Sándor Dante-kisérlete (tanulmány). In.: Jelenkor. 2021/4. szám., pp. 413-424.

Mátyus Norbert:  Babits és Dante. Filológiai közelítés Babits Mihály Pokol-fordításához
Budapest, Szent István Társulat, 2015., pp. 7-98.

Mátyus Norbert: "A betontemplomban is ott lakik a Jóisten". (Beszélgetés Nádasdy Ádámmal). In: 1749 - Online Világirodalmi Magazin, 2021. szeptember 18.

Sárközy Péter: Dante "jelenléte" Magyarországon.
Hitel. Irodalmi, társadalmi és művészeti folyóirat

Sárközy Péter: Az első magyar Dante-monográfia. Pál József: Dante. Szó, szimbólum, realizmus a középkorban (ismertetés)
Tiszatáj, 2010. július, pp. 91-98.

Barna Imre: Dante Alighieri: Isteni színjáték, Nádasdy Ádám fordítása
Revizor. A kritikai portál

Katherine's Bookstore

Szörényi László: Arany és Dante
Országút. Művészet - tudomány - közélet


Az Isteni színjáték magyar fordításai