Lóháton

Szent-Györgyinek volt egy lova is, Lulu; őt fuvaros szomszédjánál, Csuri Ferencnél tartotta. Ekkor már Újszegeden lakott saját villájában, ahová 1940-ben költözött a Bethlen (ma Szent-Györgyi Albert) utca 20. szám alá. Az említett információ Kertész Imrétől származik, akinek édesapja Szent-Györgyi újszegedi háztartását vezette. [1] A szegedi laktanyában rendszeresen lovagolt. [2] Amikor a tanév vége felé járva felkereste a Délibáb újságírója, a következőképpen nyilatkozott: „A sport frissen tartja az embert késő öregkoráig. Én majdnem minden sportot űzök. Hogy most, a szemeszter végén még használható állapotban vagyok, annak köszönhetem, hogy az utolsó két hétben mindennap hét-nyolc órát lovagoltam.” [3] A lovaglás volt az a sport, amellyel a legkorábban megismerkedett, hiszen gyermekéveinek nyarait Nógrád megyében, a család Buják melletti kiskérpusztai birtokán töltötte, ahol bőven volt alkalma lóhátra pattanni.

Kertész Imre még így is emlékezett: „Imádott sportolni. Edzette magát, télen meztelenül kiszaladt az udvarra, bőrét hóval dörzsölte, aztán ruha nélkül kifeküdt az erkélyre, subát terített a nyugágyra és élvezte a téli napsugarat. Amíg együtt laktunk, nem láttam betegnek.” [1]

Irodalom:

[1] Halász Miklós: A Szent-Györgyi-villa titka. Magyar Nemzet, 1987. április 6.

[2] Korányi András: Emléktöredékek. Budapest, 1995, Littera Nova, 275. p.

[3] Berend Pál: Látogatás Szent-Györgyi Albertnél = Délibáb, 1938. augusztus 13.