Tisza-parti örömök

Szent-Györgyi talán a vízi sportokat szerette a legjobban. Ebből a szempontból igen kedvező viszonyok fogadták, amikor 1930-ban Cambridge-ből, a kies Cam folyó mellől ideérkezett, mivel Szeged a háború után, a húszas években igazi fürdővárossá fejlődött. A Tisza jobb partján ekkorra már úszóházak sora épült fel, amelyek füzérként szegélyezték a partot körülbelül egy kilométeres szakaszon. Átellenben egymást érték a kisebb-nagyobb strandok.

Szent-Györgyi imádta a Tiszát. „Tavasszal ő az első, aki a Tiszát naponta háromszor-négyszer is átússza; ősszel ő az utolsó, aki a fürdést és úszást abbahagyja. Gyakran megtörténik, hogy nyolc-kilenc órai munka után hirtelen félbeszakítja asszisztenseivel a munkát és »fiúk, elég volt, menjünk a Tiszára!« felkiáltással, tanítványaival együtt levonul a Tiszára fürödni, úszni és evezni. A legváltozatosabb időbeosztással dolgozik a vőm, néha tizennégy-tizenhat órai szakadatlan munka után is alig enged meg magának egy kis pihenést, néha pedig egész délelőtt a Tiszán szórakozik asszisztenseivel.” [1]

Kedvenc úszóháza a Szőnyi fürdő és csónakkikötő volt, ahol nyaranta szinte napi rendszerességgel megfordult. [2] 1929-ben nyílt meg, közvetlenül a Pick szalámigyár előtt. 1932 májusától azonban már sokkal kedvezőbb állomáshelyen fogadta vendégeit: a Tisza Lajos körút elején, a pénzügyi palota előtt, attól egy percnyire. A fürdőházak közül a Szőnyi örvendett a legnagyobb népszerűségnek. Szent-Györgyi belvárosi, Rudolf (ma Roosevelt) téri lakásától hamar oda lehetett jutni, csak a téren álló Közművelődési Palota és a mögötte elterülő parkos Stefánia sétány választotta el tőle. Modern nagyvárosi berendezkedésével minden igényt kielégített: 200 ülőhelyes erkély; asztalok, székek, nyugágyak; hűsölőhelyek ponyva alatt; rádió és gramofon; díjtalan telefonhasználat; büfé hideg-meleg ételekkel és frissítő italokkal; ártézi vizes tusoló; elsőrendű bércsónakok; kedvező bérletrendszer. Többször előfordult, hogy Szent-Györgyi és társasága a macskaugrásnyira lévő Hungária szállóból hozatott ebédet; vacsorázni pedig az 1930-as évek elején megnyílt Kőrössy-csárdába mentek át, [2] amely a Szőnyihez viszonylag közel, a Felső Tisza-parton, a „Sárgának” nevezett felkapott üdülőtelepen várta (és várja mind a mai napig) vendégeit.

A fenti képen Szent-Györgyi második felesége, Borbíró Márta látható a Tisza-parton.

A Szent-Györgyi által gyakran látogatott másik úszóház a Szegedi Csónakázó Egylet csónakháza volt – ez még közelebb esett Rudolf téri otthonához; állandó kikötőhelye, tavasztól őszig, a Közművelődési Palota melletti partszakasz volt (lásd balra). Szent-Györgyi így emlékszik vissza erre az időszakra: "Nagyon jó helyen, a híd lábánál, a Halászcsárda melletti házban laktam. Az egész napi munka után, vagy sokszor közben is, könnyen hazasétáltam, onnan pedig csak egy lépés volt a múzeum mellett lévő csónakház. Tavasztól őszig ez volt a legjobb kikapcsolódás, az evezés, no meg a tenisz. Az egyetem, a lakásom és a sportolás – ezeken a színtereken zajlott az életem." [3] A tiszai csónakkirándulásokról munkatársa, Laki Kálmán is említést tesz. [4]

1933-tól választmányi tagja volt a Szegedi Csónakázó Egyletnek. [5] Fennmaradt 1937-ből az a levél, amelyben az SzCsE titkára lelkesen gratulált Szent-Györgyinek a Nobel-díj elnyerése alkalmából. Kettős öröm érte az egyesületet, mert az elismerés olyasvalakit ért, aki a sportot az élet meghatározó tényezőjének tartja és akit, mint igazi jó bajtársat, példaképpen állíthatnak tagtársaik elé.

E sajtófotó igazi kuriózum, nem találkoztunk még vele a korabeli folyóiraton kívül, amelyben rábukkantunk. Szent-Györgyi látható rajta a Szegedi Csónakázó Egylet női verseny négyesének tagjaival a Rudolf téren 1941-ben. Balról jobbra: Ungváry Gaby, Szász Gyuláné, Kardoss Edith (Kardoss Géza szegedi színigazgató lánya) és Vékes Baby. (Szinházi Magazin, 1941. október 8.)

----------

Balaton, Adria

Ez a fejezet ugyan elsősorban Szent-Györgyi Tiszához kötődő vizes élményeit eleveníti fel, de mindenképpen szólnunk kell arról, hogy a Balatonért is rajongott.

1936-ban a Magyar Biológiai Kutatóintézeti Tanács tagja lett, kinevezése 1941. december 31-ig tartott. A tihanyi kutatóintézet évente megjelenő jelentéseiből tudjuk, hogy például 1936 júliusában itt dolgozott „A sejtlégzésre vonatkozó biochémiai vizsgálatok" témakörben. Ezen időszak alatt előadást is tartott itt ("Fermentatio, oxydatio"), akárcsak a rákövetkező év júliusában ("A vitaminokról"). Biztosak vagyunk abban, hogy idejét nemcsak kutatással töltötte, hanem kiélvezte a Balaton nyújtotta örömöket is. Fennmaradt egy fénykép, amelyen láthatjuk, hogy még az írógépét is kivitte az intézet udvarára.

Egy nyáron át tagja volt a Keszthelyi Yacht Clubnak, amely a klub volt titkárának 1937-es gratuláló leveléből derül ki: „Maradjon meg a víz szerelmesének és a vitorla bajnokának, és egy pillanatra gondoljon kedvesen a K. Y. C.-re (melynek a vitorlás bérletnél fogva egy nyáron kültagja volt) s rozoga bárkájára, mely talán mégis szerzett egy-két örömteljes napot a Balatonon, nem különben a Club szegény, ez idő tájt szárazra vetett volt kapitányára, akit az irdatlan viharok a víz mellől a sivatagba sodortak el. Fogadja szerény jó kívánataimat kedvesen és engedje meg, hogy vitorlás köszöntéssel köszöntsem: továbbra is jó szelet!”

Ennél stílusosabban aligha lehetett volna üdvözölni Szent-Györgyit, aki a vitorlázó sportnak is nagy barátja volt. 1937 nyarán az egész család – Szent-Györgyi angol barátainak társaságában – hetekig az Adrián nyaralt egy bérelt vitorlás hajón, végigbolyongva a dalmát partokat. Így írt erről Várnay Erzsébet, a szabadkai Napló tudósítója: „véletlenül alkalmam nyílt a »Nirvana« nevű kis dalmát yacht megtekintésére: bizony nem mindegyik szegedi polgár elégedett volna meg azzal a kényelemmel, amelyet az nyújtott”. [6] Szent-Györgyi azonban tökéletesen boldog volt: napsütés, víz, levegő, sport, vidámság... „Albi ott is rengeteget fürdött és még veszélyes időben is alig lehetett kicsalogatni a vízből”. [1]

----------

Irodalom:

[1] "Albi csak úgy tud dolgozni, ha sportol is…" Szent-Györgyi Albert anyósa beszél tudós vejéről = 8 Órai Újság, 1937. október 30.

[2] Bátyai Gitta: Úszóházak a Tiszán. Szeged, 2003, [magánkiadás], 27. p.

[3] Zombori István: Szeretettel gondolok Szegedre. Amerikai beszélgetés Szent-Györgyi Alberttel = Délmagyarország, 1981. szeptember 20.

[4] Laki Kálmán: Visszaemlékezés a Szent-Györgyi Alberttel töltött évekre. In: Szent-Györgyi Albert: Válogatott tanulmányok. Budapest, 1983, Gondolat, 279. p.

[5] A Szegedi Csónakázó Egylet közgyűlése = Délmagyarország, 1933. április 5.

[6] Várnay Erzsébet: Szent-Györgyi, az ember. Szent-Györgyi, a tudós = Napló [Szabadka], 1937. december 25.