Sítúrák az Alpesekben

Szent-Györgyi a síelésért is rajongott. A Nobel-díj elnyerése után az alábbi gratuláló levelet kapta a Magyar Sí Szövetségtől: „A Magyar Sí Szövetség igaz szeretettel osztozik abban a büszke örömben, mely Méltóságod világraszóló kitüntetésének hírére a magyar nemzet minden fiát eltöltötte. Örömünket fokozza az a büszke tudat, hogy Méltóságodban a magyar sísport régi, lelkes hívét, Szövetségünk önzetlen pártfogóját, valamint közszeretetben álló tiszteletbeli tagunknak – a sísport magyarországi meghonosítójának –, Demény Károlynak a vejét érte a nemzetközi tudományos világnak ez a legnagyobb elismerése.”

Téli és nyári szabadságát általában a hegyek között, az Alpesekben töltötte, ahol különböző sítúrákon vett részt. Sokszor megtörtént, hogy húsvétra is kikeresett magának egy olyan vidéket, ahol jó síhó volt és egy hétre odautazott. Egyaránt kedvelte az osztrák, a francia és a svájci Alpokot. Svájcról különösen jó véleménnyel volt: „Nemcsak nyugodt és kulturált ország, de egyszersmind az egyetlen olyan ország, ahol szinte ugyanazon a helyen lehet kutatni, kirándulni, hegyet mászni, síelni és vitorlázni.” [1a]

----------

1930-as évek

Az 1930-as évek első felében két, egymást követő esztendőben is az osztrák Alpokban, Ramsauban (lásd balra) töltötte a téli vakációt. Közösen béreltek házat Korányi Andrással és Petrányi Győzővel. Az előbbi a Belgyógyászati, az utóbbi a Gyermekgyógyászati Klinika fiatal tanársegédje volt, és mindketten megtiszteltetésnek vették, hogy Szent-Györgyi professzor útitársai lehettek.

Korányi András "Emléktöredékek" című önéletrajzi írásában így idézi fel a megérkezés napját: „Már kezdett alkonyodni, mégis azonnal felkötöttük a síléceket, hogy a gyönyörű havas tájon mozogjunk egy kicsit. Az előírt rítus szerint megmostuk arcunkat a jeges hóval. Ez Ausztriában az első síelés alkalmával kötelező jellegű szokás. Alig tudtunk betelni a csodálatos tájjal, elsősorban a levegővel.” A napi program általában a következőképpen alakult: „Mi, férfiak, fél tíztől 1 óráig síeltünk. Ezután hullafáradtan végigfeküdtünk az ágyon, miután a jóságos feleségek valami szendvics-félét adtak nekünk. Három órakor ismét felkötöttük a síléceket, folytattuk a sízést kb. 5 óráig (február eleje volt, már korán sötétedett). [...] Mikor este hazaértünk, be volt fűtve és zuhanyozhattunk. Mindezt a nagyszerű feleségeknek köszönhettük. Az első napokban olyan fáradtak és éhesek voltunk, hogy este 5-6 óra tájban fontolgattuk, melyik kívánalmunkat helyezzük előtérbe: a vacsorát vagy a lefekvést! De örömmel tapasztaltuk, hogy minden nappal fokozódott a teherbírásunk!” [2]

Beszámolójában nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a legjobban, legkitartóbban Szent-Györgyi professzor síelt. Fogadkoztak is az ifjú tanársegédek, hogy ezentúl ők is olyan sportos életmódot fognak folytatni, mint jeles útitársuk.

----------

1937 decembere

1937 decemberében, miután a feszített tempójú stockholmi Nobel-napok lezárultak, Szent-Györgyi és felesége nem tértek egyből haza, hanem kitérőt tettek az Alpesek felé. Úti céljuk Beaufort volt, egy kis francia sítelepülés a Mont Blanc tövében. A hónap második felét lényegében itt töltötték, fáradalmaikat aktív testmozgással, nagy sítúrákkal pihenték ki, bebarangolva az egész környéket.

„Soha nem vágyódtam úgy pihenésre, mint most, főleg arra, hogy a szűz, fehér hegyek között barangolhassak és teleszívjam magam tiszta levegővel és a természet szépségeivel” – olvashatjuk Szent-Györgyi apósának, Demény Károly nyugalmazott államtitkárnak küldött levelében, aki feleségével együtt Budapesten élt. [3]

A hegyekben eltöltött napokról további részleteket tudhatunk meg egy másik levélből, amelyet Szent-Györgyi ugyancsak apósának címzett, de már Beaufort-ba való megérkezésüket követően. „Már nagyon is ránk fért ez a pihenés. Egész nap síelünk, kitűnő az idő és gyönyörű a hó. Egyes helyeken másfél méteres a hóréteg, nap-nap után hatalmas területeket kalandozunk be.” Az is érezhető, hogy még mindig nem tudták kivonni magukat a stockholmi ünneplés hatása alól: „Örökké felejthetetlen, gyönyörű, álomszerű napok voltak ezek. Nem lehet leírni azt a pompát, amely ott körülvett bennünket. Majd ha hazatérünk, sokat beszélünk még mindenről.” [4]

----------

1938 augusztusa

A következő év nyarán Szent-Györgyi újból az Alpokban időzött. Apropóként szolgált az augusztus 14-18. között Zürichben megrendezett XVI. Nemzetközi Élettani Kongresszus, amelyen ő is előadott. Természetesen megragadta az alkalmat, hogy ezúttal is felkösse síléceit. Csatlakozott hozzá szegedi munkatársa, Straub F. Brunó és lánya, „kis” Nelli is, mindketten Cambridge-ből. Az előbbi Rockefeller-ösztöndíjas kutatóként, az utóbbi egyetemi hallgatóként tartózkodott Angliában. [1b]

1938 karácsonya

1938 szeptemberétől 1939 februárjáig Szent-Györgyi a Liège-i Egyetem vendégprofesszora volt. Az 1938-as esztendő karácsonyi időszakát a szomszédos Franciaországban, Haute-Saône-ban töltötte, ahol még utoljára, „sítalpakon” együtt volt az egész család: ő; felesége, „nagy” Nelli és lánya, „kis” Nelli, aki megint csak Cambridge-ből érkezett. A hegyekben adtak egymásnak találkozót. [5]

1939 karácsonya

1939 karácsonyát Szent-Györgyi és lánya kettesben ünnepelték, a svájci havasok között. Két angliai tanév után "kis" Nelli akkor már Svájcban folytatta tanulmányait. „Nagy” Nelli nem volt velük; Szent-Györgyi 1939-es, márciustól augusztusig tartó amerikai előadókörútja során – ahová elkísérte férjét – úgy döntött, hogy végleg az USA-ban marad. [6] (Kapcsolatuk megromlott, 1941. szeptember 6-án hivatalosan is elváltak útjaik.)

1947 júniusa

1947 júniusában, egy fárasztó időszak után – tavasszal előadásokat tartott Amerikában, a Massachusetts Institute of Technology-n – néhány hétre Arosába, egy svájci üdülőhelyre utazott pihenni. A sors úgy hozta, hogy itt, a napsütésben szikrázó hófödte hegyek között hozta meg azt a nehéz döntését, hogy a Magyarországon kialakult politikai helyzet miatt már nem tér haza, hanem végleg az Egyesült Államokba távozik. [1c] (Az előző esztendőben pedig a lánya hagyta maga mögött Magyarországot; az ürügyet, édesapjához hasonlóan, szintén egy svájci síelés szolgáltatta. Lásd "A két Nelli" c. fejezetet.)

----------

Irodalom:

[1] Ralph W. Moss: Szent-Györgyi Albert. Budapest, 2004, Typotex, [a] 129., [b] 138., [c] 179-181. p.

[2] Korányi András: Emléktöredékek. Budapest, 1995, Littera Nova, 279-280. p.

[3] Álomnak is gyönyörű… Leírni nem lehet az élményeimet – írja apósának Cambridge-ből Szent-Györgyi professzor = Nemzet, 1937. december 18.

[4] Szent-Györgyi professzor Svájcban [sic!] pihen és január végén tér vissza Szegedre = Délmagyarország, 1938. január 4.

[5] Vasárnapi konferansz = Délmagyarország, 1938. december 25.

[6] Vasárnapi konferansz = Délmagyarország, 1940. április 7.