Sakk-matt
Szent-Györgyi a szellemi sportokat sem vetette meg, nagyon kedvelte a sakkozást. A Szegedi Sakk-Kör ezt azzal honorálta, hogy 1938. május 23-án ünnepélyes keretek között a kör elnökének választotta. [1] A fotón a kis társaság halmozza az élvezeteket: valószínűleg medencében állva hűsölnek egy forró nyári napon, miközben a vízen lebegő sakktáblán ádáz küzdelem folyik.
----------
1937 novemberében Nagy Endre író, újságíró, a kor jeles konferansziéja és a magyar irodalmi kabaré megteremtője a következő anekdotát jegyezte fel Szent-Györgyi sakkszeretetéről:
„A minap egy este szalmaözvegy volt, bement egy kis szegedi kávéházba, amelyben a sakkozók szoktak tanyázni. Szólott a főpincérnek, hogy nem tudna-e szerezni neki egy jól játszó sakkpartnert. A főpincér a sakkegylet elnökéhez fordult. Az elnök megismerte a tanár urat és tiszteletteljes buzgalommal sietett hozzá. Jelentette neki, hogy van itt egy kitűnő sakkozó, az öreg Konrád bácsi, a versenyeken mindig ő szokta a díjakat megnyerni.
– Ez kell nekem! – mondta a tanár úr lelkesedve.
Az elnök úr akadozva, röstelkedve elmondta, hogy a Konrád bácsi nagyon szegény ember és csak pénzbe hajlandó játszani. A tanár úr erre még jobban lelkesedett:
– Hisz ez nagyszerű. Így én jól fogok szórakozni, ő pedig nyerni fog. Két legyet egy csapásra!
Az elnök odaintette Konrád bácsit. Az öreg mogorván nézett végig a pasasán. Hát bizony, esős idő volt, a tanár úr malaclopó köpönyegének föl volt gyűrve a gallérja, rossz kalapja a fülére volt húzva, bizony nem valami kecsegtető látvány volt. Bizalmatlanul dörmögte:
– De kérem, én előre bejelentem, hogy csak pénzbe játszom.
– Ez remek! Tudniillik én is csak pénzbe játszom.
– De figyelmeztetem, hogy nálam harminc fillér egy parti.
– Az baj. Mert én viszont csak ötven fillérbe játszom.
Konrád bácsinak megjött egyszerre a kedve. Éjfélig sakkozott a »pali«-jával és vigyázott rá, hogy minden partit ő nyerjen meg. Csak azon csodálkozott, hogy minél többet nyer, annál vidámabb a partnere. Mikor vége volt a játéknak, a tanár úr hálálkodva mondott köszönetet az elnöknek a mulatságért. Jókedvűen mondta:
– Tudja kérem, az a legtökéletesebb játszma, amelyben mind a két fél nyer. Én nyertem szórakozást, az öreg pedig néhány pengőt a holnapi ebédjére.
Hát ilyen ember Szent-Györgyi tanár úr.” [2]
Az említett kávéház nagy valószínűséggel a Royal volt, ahová 1927 őszén tette át körhelyiségét a Szegedi Sakk-Kör, elhagyva a Kass szállót. A Royal kávéház Kelemen utcai különterme mind nagyságánál, mind utcai bejáratánál fogva sokkal jobban megfelelt a kör céljaira. A szeptember 20-i Délmagyarország beszámolt arról, hogy a sakkozók vasárnap már itt gyűltek össze, „általános megelégedéssel nézve a barátságos, új körhelyiséget, mely valószínűleg végleges állomása lesz a körnek”. [3]
----------
A sakkozás szenvedélye Szent-Györgyi egész életét végigkísérte, képgyűjteményünkben található egy sorozat, amely a játék különböző pillanataiban örökíti meg őt.
----------
Irodalom:
[1] A Szegedi Sakk Kör […] = Délmagyarország, 1938. május 20.
[2] Nagy Endre: A Nobel-díjas Szent-Györgyi imádja a művészeket = Színházi Élet, 1937. november 7-13.
[3] Szegedi sakkélet = Délmagyarország, 1927. szeptember 18., 20.