A szegedi egyetem díszdoktora - 1938. április 7.

A Nobel-díj elnyerésének másnapján, 1937. október 29-én ülést tartott az a két kar, amelyhez Szent-Györgyi a legközelebb állt. A Matematikai és Természettudományi Kar elhatározta, hogy díszdoktorává avatja. Az alapot ehhez az szolgáltatta, hogy Szent-Györgyi amellett, hogy az Orvosi Vegytani Intézet élén állt, 1935-40 között megbízott tanszékvezetője volt a Matematikai és Természettudományi Karhoz tartozó Szerves és Gyógyszerészvegytani Intézetnek is. Az Orvostudományi Kar pedig javaslatot tett, hogy a kar készíttessen plakettet és érmet a Nobel-díj odaítélésének emlékére.

Az Egyetemi Tanács ünnepélyes díszdoktoravató közgyűlésére a következő év tavaszán került sor; ennek keretében Fröhlich Pál, a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja a bölcsészettudományok tiszteletbeli doktorává avatta Szent-Györgyit.

A helyszín az egyetem központi épületének aulája volt. Az ünnepi légkör a külsőségekben is kifejezésre jutott: az áprilisi szél zászlókat lengetett, a lépcsőházban és a folyosókon futószőnyegek, s már jóval a fél 12-re meghirdetett program előtt egymás után érkeztek az előkelő vendégek, közéleti notabilitások autói az épület elé, bentebb pedig már egész tömeg gyűlt össze.

Az eseményen jelen volt Liebmann Béla, Szeged jeles fotográfusa, ezen az oldalon zömében az ő felvételeit láthatjuk. A két bal oldali fotó azt a pillantaot örökíti meg, amikor Szent-Györgyi, családja hölgytagjainak kíséretében, megérkezik a központi egyetem elé. Elkísérte őt anyósa, Demény Károlyné; felesége, Kornélia és lánya, Nelli.

A megjelentek közül pár nagyobb név, ők mind az első sorban foglalhattak helyet: Szily Kálmán államtitkár a kultuszminiszter képviseletében; Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök; Imecs György főispán; Pálfy József polgármester; Lőw Immánuel főrabbi; Belák Sándor, a budapesti egyetem orvoskarának dékánja; Mansfeld Géza tanszékvezető egyetemi tanár a pécsi egyetem orvokarának képviseletében; Csikesz Sándor, a debreceni egyetem rektora.

Néhány perccel fél 12 után bevonult az aulába Gelei József rektorral az élen az egyetem tanácsa: Horváth Barna, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja; Rusznyák István, az Orvostudományi Kar dékánja, Várkonyi Hildebrand, a Bölcsészettudományi Kar dékánja és Fröhlich Pál, a Matematikai és Természettudományi Kari dékánja. Ők a díszes asztalnál foglaltak helyet. A prorektor és a prodékánok két oldalt helyezkedtek el, a tanács mögött pedig az egyetem professzorai ültek. Szent-Györgyi a tanácsi emelvény előtti karosszékben foglalt helyet. Gelei rektor köszöntője után Fröhlich Pál ismertette a jelenlévőkkel az előzményeket és a kormányzó legmagasabb engedélyét. Ezt követően Szent-Györgyi - a rektor felhívására -  a tanácsi emelvényhez lépett, s a Szent Korona előtt letette a tiszteletbeli doktorok ünnepélyes fogadalmát. Majd - szintén rektori felhívásra - Fröhlich Pál, szertartásos szavak kíséretében, honoris causa doktorrá avatta Szent-Györgyit. Ezután a rektor és a négy tudománykar dékánja kézfogással iktatta be Szent-Györgyit az egyetem tiszteletbeli doktorainak sorába. Végezetül Gelei József emelkedett szólásra. A nagyhatású beszéd elhangzását követően percekig zúgott a taps, majd a rektor átadta Szent-Györgyinek a honoris causa diplomát és az orvoskar ez alkalomra készíttetett bronz plakettjét.

--------------------

Szent-Györgyi köszönő beszéde a bal oldali képre kattintva teljes egészében elolvasható, ám pár gondolatot ki is emelünk belőle:

"Mély megilletődéssel veszem át ezt a díszdoktori oklevelet, a legnagyobb kitüntetést, amit egyetem adhat, az egyetem, amely maga a legmagasztosabb intézmény, amelyet a társadalom eddig magából kitermelt, melynek működését immár hét évszázad koronázza. Az egyetem lényegében még ma is az, ami volt századokkal azelőtt, első alkotásának idején: a professzorok gyülekezete és az azok körül csoportosuló, tudást kereső ifjúság. A „professzor” mivoltát neve is mutatja. A „confesszor” az, aki magában titkon gyón. A „professzor” a szó értelménél fogva az, aki nyíltan gyón, nyíltan tesz hitvallást a maga legbensőbb meggyőződéséről, aki keresi a tudást, az igazságot és ha azokat megtalálta, azokról félelem nélkül tesz nyíltan tanúbizonyságot, tekintet nélkül minden külső hatalomra. Az igazságoknak ez a töretlen keresése és szeretete, a szellemi szabadság, az egyetem éltető levegője és az egyetem is csak addig élhet és tarthat számot magas helyére, amíg ezen hivatásának eleget tesz és nem adja el magát a nap divatos jelszavainak, pártnézeteket helyezve az örök igazságok helyébe."

"Az egyetem a maga sok évszázados történelmével, a nagy közös emberi ideálok szolgálatával fölötte áll a történelem pillanatnyi ingadozásainak és megmutatja azt az irányt, amely felé az emberiség jobb jövője fekszik. Ez a nagy történelmi távlat azt tanítja, hogy nem állhatunk mindannyian egymás fölött, hanem egymás mellett kell, hogy éljünk, ha békességben akarunk élni. Nem az a lényeges, hogy a magunk nemzetiségét, faját vagy pártját helyezzük mindenki más fölé, hanem hogy a tudást helyezzük a tudatlanság fölé, a képességet, szaktudást, tehetséget a protekció és pártérdem fölé, a szeretetet a gyűlölet fölé, a megértést a marakodás, az építést a rombolás fölé."

Beszédét azzal a megható gesztussal fejezte be, hogy a Nobel-díj odaítéléséről szóló hivatalos táviratot az egyetemnek ajándékozta:

"nem tudom leküzdeni a vágyat, hogyha csak jelképesen is, valamiképpen ne viszonozzam az egyetem ajándékát. Ezért méltóztassanak megengedni, hogy az egyetem oltárára letegyek egy kis darabka papirost, amelyen csupán néhány kézzel írott szó áll. Ez a távirat hozta nekem a Nobel-díj örömét. Engedjétek meg, hogy ezt a kis darabka papirost hálám jelképeként tegyem az egyetem oltárára."

Ma a távirat lappang, vagy már örökre az enyészet martalékává vált.

--------------------

Az ünnepélyt az Egyetemi Énekkar a Himnusszal fejezte be. Amikor Szent-Györgyi elhagyta a dísztermet, a mellette lévő tanácsteremben az Egyetemi Énekkar tagjai sorfalat álltak és a közéjük lépő Szent-Györgyi professzort a régi üdvözlő dallal köszöntötték:

"Éljen ő, boldogan. / Az Isten éltesse őt soká. / Éljen, éljen soká!"

A jobb felső fotón Szent-Györgyi látható az egyetem vezetőinek körében, a díszdoktorrá avatása utáni percekben.

Balról jobbra: Fröhlich Pál, a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja; Horváth Barna, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja; Szent-Györgyi Albert; Gelei József rektor; Rusznyák István, az Orvostudományi Kar dékánja. Gelei mögött balról Várkonyi Hildebrand, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja; jobbról Miskolczy Dezső, az Orvostudományi Kar prodékánja.

Az jobb alsó felvételen Szent-Györgyi látható, amint az ünnepség végeztével távozik az épületből.

Tőle balra Belák Sándor, a budapesti egyetem orvoskarának dékánja; jobbra, Szent-Györgyibe karolva, Mansfeld Géza tanszékvezető egyetemi tanár, aki a pécsi egyetem orvoskarának képviseletében volt jelen.

Még ugyanazon nap délutánján másodjára is hallhatta a közönség Szent-Györgyit a központi egyetem aulájában, ahol az Egyetem Barátainak Egyesülete szabadegyetemének keretében előadást tartott "Égések és vitaminok" címmel. Közvetlen, élvezetes és a humort sem nélkülöző mondanivalóját azzal fejezte be, hogy kívánatos lenne, ha nem csak a vitaminok oszolnának szét a táplálékunkban, hanem a tudás szelleme is az emberek között.

A díszdoktorrá avatási ünnepség és a szabadegyetemi előadás között ünnepi ebédre került sor az egyetemi menzán. Az asztalfőn Gelei rektor és Szent-Györgyi Albert.

A nap eseményeiről a Délmagyarország részletes tudósítást adott: http://dmarchiv.bibl.u-szeged.hu/8519/1/dm_1938_078.pdf (Letöltési idő: 2021.09.10.)

Még ugyanebben az esztendőben, 1938. november 5-én a párizsi Sorbonne is díszdoktorává avatta.