A Nobel-díj odaítélése
Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893 - Woods Hole, 1986) orvos, biokémikus mindezideig az egyetlen olyan magyar tudós, aki Magyarországon élt és kutatott - méghozzá Szegeden -, amikor 1937-ben elnyerte a Nobel-díjat "azokért a felfedezésekért, amelyek a biológiai égési folyamatokra vonatkoznak, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav-katalízisre".
Szent-Györgyit 1928-ban nevezték ki a szegedi M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetének élére. Katedráját azonban csak 1930-ban foglalta el, miután befejezte négy évvel korábban megkezdett kutatásait a Cambridge-i Egyetemen, ahol Rockefeller-ösztöndííjasként dolgozott. Szegedre kerülését 12 évnyi külföldi kutatóintézetekben eltöltött időszak előzte meg: Pozsony (1918), Prága (1919), Berlin (1919-20), Hamburg (1920-21), Leiden (1921-22), Groningen - Élettani Intézet (1922-26, közben 1925-ben Anglia), Cambridge - Biokémiai Intézet (1927-30, közben 1929-ben USA, Rochester - Mayo Klinika).
Még a Groningeni Egyetemen történt, 1922 tájékán, hogy Szent-Györgyi - a biológiai oxidációra vonatkozó vizsgálatai során - felfigyelt egy erőteljes redukáló anyagra. E vegyület jelenlétét ún. peroxidációs növények (sebzésre nem barnuló) sejtnedvében és a mellékvesekéregben egyaránt észlelte. A jobboldali fotó egy búcsúfelvétel; a groningeni Élettani Intézetben készült 1926 decemberében, a következő év januárjában már Angliában találjuk őt. Cambridge-ben már kristályos formában is sikerült izolálnia az anyagot marhamellékveséből, igaz, mindössze 5 grammnyit. Ez ahhoz volt elegendő, hogy leírja a szer jó néhány tulajdonságát. Ám még a legjobb preparátum sem volt teljesen tiszta és a szerkezeti képlet megállapításában is csak a kezdeti lépésekig jutott; igaz, az összegképlet már megvolt (C6H8O6). A vegyületet ekkor még hexuronsavnak nevezte. 1929-ben meghívást kapott a rochesteri Mayo Klinikára. Itt körülbelül 85 kg (!) marhamellékveséből sikerült kivonnia 25 gramm hexuronsavat, ám ez a mennyiség is csak arra volt jó, hogy bebizonyosodjék, az anyag nem hormon, mint ahogy azt Szent-Györgyi eredetileg feltételezte.
1930-ban Szegeden folytatta a munkát. 1931 végén kiderült, hogy a hexuronsavnak C-vitamin aktivitása van. Erre az amerikai Joseph Louis Svirbely-vel közösen végzett kísérletek vezetettek. Az eredményt 1932 áprilisában publikálták a Nature-ben: "A hexuronsav mint a skorbutellenes faktor" ["Hexuronic acid as the antiscorbutic factor" (Nature, 1932.04.16.)]. (Letöltés ideje: 2021.09.10.) Tiszta anyag híján azonban még nem lehetett kizárni, hogy a C-vitamin esetleg csak szennyezésként van jelen a hexuronsavban.
Támadt viszont egy nagy nehézség. 1932-ben elfogyott a világ összes hexuronsava. Ezt az anyagot ugyanis nem csak Szent-Györgyi, hanem több külföldi kutatólaboratórium is vizsgálta, s nagy volt közöttük a versengés, hogy ki jut előbb eredményre. A fő forrás a marhamellékvese volt, de próbálkoztak például citrommal és csipkebogyóval is, ám ezekből nem lehetett annyit kinyerni, amennyi elegendő lett volna a szerkezeti képlet megállapításához.
És ekkor, 1932 októberében jött Szent-Györgyi nagy felfedezése! Hirtelen ötlettől vezérelve - egy vacsora alkalmával - megvizsgálta a paprikát, s kiderült, hogy az a C-vitamin (aszkorbinsav) valóságos tárháza. Szerencsés véletlen volt, hogy éppen ősszel jutott eszébe ez a vizsgálódás, mert ha mondjuk nyár elején gondolt volna erre, amikor a paprikacsövek még éretlenek, akkor csak annyi C-vitamint talált volna bennük, amennyi egy zöld levélben van. Az ősz folyamán 5 mázsa paradicsompaprikából szűk félkilónyi kristályos C-vitamint sikerült előállítani Szent-Györgyi irányításával. Ez már elegendő volt az alapvetően hiányzó ismeretek megszerzéséhez, annak kijelentéséhez, hogy a hexuronsav és az aszkorbinsav (C-vitamin) azonos. Erre vonatkozó nagy horderejű, egymondatos bejelentésük szintén a Nature-ben látott napvilágot 1933 januárjában: "A hexuronsav (aszkorbinsav) mint a skorbutellenes faktor" ["Hexuronic Acid (Ascorbic Acid) as the Antiscorbutic Factor" (Nature, 1933.01.07.)]. (Letöltés ideje: 2021.09.10.)
Az első adagnyi, Szent-Györgyi által kristályosított C-vitamint mind a mai napig őrzi egy kis üvegkapszula. Felette a felirat: "C. vitamin / fűszerpaprikából előállította: Dr. Szent Györgyi Albert / egyet. ny. r. tanár".
Hátra volt még a szerkezeti képlet megállapítása. Ezt Norman Haworh (UK) tette meg Paul Karrer (Svájc) kutatási eredményeit is felhasználva a Szent-Györgyitől kapott tiszta aszkorbinsav vizsgálatával. 1937-ben ők is Nobel-díjasok lettek (megosztott kémiai). Az aszkorbinsav talán egyedülálló érdekessége a kémia világában, hogy hamarabb sikerült szintetizálni, mint ahogy a pontos szerkezeti képlete megszületett. 1933 őszén folytatódott a C-vitamin előállítása, az Orvosi Vegytani Intézet feldolgozó üzemmé alakult. Hasítóasszonyok, munkatársak és családtagok egyaránt kivették részüket a munkából. A Szent-Györgyi ötlete alapján készített paprikalényerő centrifuga segítségével viszonylag rövid idő alatt 33 mázsa paradicsompaprikából már több mint 3 kiló tiszta C-vitaminhoz jutottak, ezt azonban már nem a kémikusok, hanem a fiziológiai hatás kutatói használták fel.
Szent-Györgyi számára 1933-ban véget ért a C-vitamin-kutatás, s folytatta kiindulási témáját, a seltlégzés, a szervezetben folyó égési folymatok (biológiai oxidáció) tanulmányozását, amely végül egészen a Nobel-díjig juttatta. Ezt a lényeges mozzanatot Einar Hammarsten professzor, az Orvosi Nobel-bizottság tagja is kiemelte 1937. december 10-én, a díj átadásakor tartott beszédében: "Önt soha, semmi nem riasztotta vissza kitűzött céljától, a biológiai oxidáció fő és alapvető folyamatainak tanulmányozásától. Még a C-vitaminnal kapcsolatos nagy felfedezései sem térítették el a gondolkozása által kijelölt út követésétől, az aktivált oxigén és hidrogén sejtlégzésben betöltött szerepének beható vizsgálatától. Munkájának közeli megfigyelése arra enged következtetni, hogy az aszkorbinsavval kapcsolatos érdekes felfedezéseit különválasztotta többi merész tervének megvalósításától."
Szent-Györgyit 1934-1937 között összesen 23-an jelölték a díjra, míg végül 1937. október 28-án a stockholmi Karolinska Intézet (Karolinska Institutet) neki ítélte az orvosi Nobel-díjat. (Alfred Nobel a végrendeletében azt is meghatározta, hogy az egyes díjakat mely testületeknek kell odaítélniük. Az élettani vagy orvosi Nobel-díjak felől mindig a stockholmi Karolinska Intézet, Svédország legrangosabb orvostudományi egyeteme dönt.) A vezető svéd napilapok, mint a Dagens Nyheter és a Stockholms-Tidningen másnap előkelő helyen közölték a hírt. Nemkülönben a Svenska Dagbladet, amely tekintélyes terjedelmű vezércikkben összegezte Szent-Györgyi pályafutását és munkásságát. A címoldalra tett fényképen (lásd jobbra) a Karolinska Intézet tanári testülete látható, amint éppen döntenek a díj felől. Az előtérben Herbert Olivecrona ül, a neves idegsebész, aki Karinthy Frigyest is operálta. Mellette Lichtenstein, Antoni és Söderlund professzorok, a fő helyen Gunnar Holmgren rektor. Szent-Györgyi a díjat egyedül kapta, amely azt jelezte, hogy kutatási területén nem volt hozzá fogható teljesítménye senkinek. A döntés meghozatala ugyanakkor nem volt teljesen zökkenőmentes.
"A Karolinska Intézet termeiben 1937. október 28-án lefolytatott vita hosszú volt és heves. Annyira elkeseredetté vált, hogy amikor a jelölőbizottság elnöke, Hans Christian Jacobaeus kijött, hogy megtegye a bejelentést, szívrohamtól lesújtva, holtan esett össze a tetthelyen." Jacobaeus jeles orvostudós volt, a laparoszkópia feltalálója.
--------------------
A téma ajánlott szakirodalma: Marton János: "Látni, amit mindenki lát, s arra gondolni, amire senki.” A C-vitamin kémiai azonosítása. In: Marton János - Pap Kornélia: Szent-Györgyi Albert Magyarországon. Kihívások, küzdelmek, kalandok a tudományban és a társadalomban. Gondolat, Budapest, 2017. 7-49. p.; Marton János: Kulcs a Nobel-díjhoz: a sejtlégzés Szent-Györgyi modellje. In: Uo. 50-73. p.