Gratuláló levelek

Hamarosan táviratok és üdvözlőlevelek sokasága lepte el Szent-Györgyi íróasztalát. "Köszöntenek a legkisebbektől a legöregebbekig, a Lakner bácsi gyermekszínházának közönségétől, a falusi köröktől, az egyszerű munkástól társadalmunk vezetőiig és vezető intézményeiig. […] Úgy érzem magamat, mintha a szeretetnek és a becsülésnek ellenállhatatlan árja ragadott volna magával, mintha ez nem is az én ünnepem lenne, hanem a mi magyar testvériségünk családi ünnepe. […] De kint az utcán is, amerre jártam, az embereken mindenütt az öröm ragyogását láttam és meggyőződhettem arról, hogy boldogságomat nemcsak azok osztják, akik engem üdvözöltek, hanem talán mindazok, akik magukat magyarnak nevezik és a lelkek mélyén még nagyon sok levél és távirat maradt megíratlanul…" (Magyar Hírlap, 1937.11.07.)

Ízelítő a gratuláló levelekből

Abban, hogy ezek a levelek fennmaradtak, valószínűleg nem kis szerepet játszott Daday András (1899-1973), az Orvostudományi Kar magántanára, aki gratuláló levelében a következőket írta Szent-Györgyinek: "Legyen szabad ez alkalommal azt a kérésemet is előterjeszteni, hogy a Nobel-díjjal kapcsolatos összes írásos megnyilatkozásokat megőrizni szíveskedjék, hogy az egykor a szegedi orvostörténelmi múzeum legértékesebb részét képezhesse." Daday lényegében illetékesként kérte Szent-Györgyit a dokumentumok megőrzésére, hiszen 1933-ban a „Fejezetek a magyar orvostörténelemből, különös tekintettel közegészségügyünk kialakulására” tárgykörből minősítették magántanárrá, 1937-ben pedig megbízást kapott egy orvostörténelmi múzeum felállítására is a szegedi egyetemen. (Ez végül nem valósult meg.)

Középiskolájának, a Lónyay utcai Budapesti Református Gimnázium tanári testületének gratuláló levele Ványi Ferenc igazgató aláírásával (Szent-Györgyi tanulmányainak idején az elnevezés még Budapesti Református Főgimnázium volt). URL: http://misc.bibl.u-szeged.hu/47714/1/1937_4_065.pdf (Letöltés ideje: 2021.09.10.)

Egyetemi Alma Materének, a M. Kir. Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar tanártestületének gratuláló levele Belák Sándor dékán aláírásával. (Szent-Györgyi tanulmányainak idején az elnevezés még Budapesti Tudományegyetem volt). URL: http://misc.bibl.u-szeged.hu/47687/1/1937_4_033.pdf (Letöltés ideje: 2021.09.10.)

Banga Béla ügyvéd gratuláló levele. URL: http://misc.bibl.u-szeged.hu/47720/1/1937_4_073.pdf (Letöltés ideje: 2021.09.10.)

A Szeged és Szegedvidéki Fűszerpaprikatermelők Szövetségének gratuláló levele Papp József elnök és további tagok aláírásával. URL: http://misc.bibl.u-szeged.hu/47950/1/levelek_009.pdf (Letöltés ideje: 2021.09.10.)

Dinnyés Ferenc festőművész, "a szegedi paprikapiacok és paprikahasító lányok festőjének" gratuláló levele. URL: http://misc.bibl.u-szeged.hu/47813/1/1937november_006-007.pdf (Letöltés ideje: 2021.09.10.)

A Nagycserei Áll. Elemi Népiskola tanulóinak gratuláló levele Herboly Zoltán áll. tanító és a tanulók aláírásával. URL: http://misc.bibl.u-szeged.hu/47951/1/levelek_010.pdf (Letöltés ideje: 2021.09.10.)

Utazás Budapestre: kormányzói magánkihallgatáson és a rádió mikrofonja előtt

Október 31-én Horthy Miklós kabinetirodája is táviratozott: "A kormányzó úr őfőméltósága büszke arra a nagy elismerésre, amely Méltóságod tudományos sikerét a Nobel-díj adományozásával érte és személyében első ízben jutott magyar földön élő magyar tudósnak. Őfőméltósága megbízni méltóztatott, hogy legmelegebb szerencsekívánatait tolmácsoljam Méltóságodnak. Uray titkos tanácsos, államtitkár". (Esti Kurir, 1937.11.03.) Néhány nap múlva Horthy személyesen is fogadta Szent-Györgyit, november 4-re kérette fel a királyi palotába. A fotó a kormányzói magánkihallgatás után készült a Budai Várban.

Pár napos budapesti tartózkodása idején arra is sort kerített, hogy megjelenjen a rádió mikrofonja előtt. Mint mondta, annyi gratuláló levelet és táviratot kapott, hogy ha ezeket szíve szerint mind megválaszolná, másra nem is maradna ideje. "Tanácstalanságomban a rádió igazgatóságához [Somogyváry Gyula irodalmi igazgatóhoz] fordultam, hogy engedjen ide néhány percre a mikrofon elé, hogy így mondhassak köszönetet az én magyar testvéreimnek, akik az én örömömet és boldogságomat velem megosztották és ezzel megsokszorozták." A Nobel-díj elnyerését a következő szerény szavakkal kommentálta: "Ha a tudomány egy szerény, csendben dolgozó munkását ilyen kitüntetés éri, az szinte érthetetlennek látszik, mert hiszen kutatásaival nem tett többet, mint éppen saját vágyát elégítette ki. Emellett a kutató nem a sikerben, nem az elért eredményben gyönyörködik, hanem mindig csak az új, az ismeretlen igazságokat keresi, folyton ott borong fölötte az ismeretlennek a nyomasztó nagysága és az ismertnek még nyomasztóbb csekélysége. Az ember a kutatásban sohasem állhat meg." (Magyar Hirlap, 1937.11.07.)

Beszéde után Cs. Szabó László, a rádió irodalmi osztályának vezetője kérte fel interjúra. Szent-Györgyi válaszai igen pozitív visszhangot váltottak ki. Már ekkor hitet tett a béke és az emberi szolidaritás mellett, ami előrevetíti a stockholmi Nobel-napokon tartott emlékezetes beszédeinek fő irányvonalát: "A tudomány embereit ma az egész világon, tudományuk mellett, elsősorban a béke kérdése foglalkoztatja, mert minden igyekezetünk hiábavaló, ha felfedezéseinkből a rombolás eszközeit kovácsolják és békés munkánk gyümölcseit egy világégés fogja elpusztítani." (Magyar Hirlap, 1937.11.07.)

Kassák Lajos író, költő, műfordító és képzőművész a következő sorokat vetette papírra saját folyóiratában, a baloldali, avantgárd szellemű Munkában Szent-Györgyi rádióbeszédével kapcsolatban

"Stockholmban ebben az évben Szent-Györgyi Albert szegedi egyetemi tanárt munkálkodásáért, tudományos eredményeiért az orvosi Nobel-díjjal jutalmazták meg. Örültem a jó hírnek és hívatlanul is osztozom az érdemeiben megbecsült tudós boldogságában. Mikor rádiónyilatkozatát olvastam az újságokban, akaratlanul is felsóhajtottam magamból a költő szavait: Ember az embertelenségben.

Ember, aki embertelen világunkban egy magasabb rendű életforma elérése érdekében évtizedek óta kutat, mérlegel és értékel s akinek laboratóriumi elfoglaltsága mellett arra is marad ideje, hogy körültekintsen a rendezetlen tájon, hogy megismerkedjen a rejtett és rejtőzködő társadalmi viszonylatokkal s ne csak felülemelkedett szemlélője maradjon, hanem építő akaratával bele is szóljon a zűrzavarba. Egy ember, aki, miközben dolgozik, tudja és a legünnepélyesebb pillanatokban kimondja, hogy: „A tehetség érvényesülésének itthon nincs szabad útja, tudományos berendezkedésünkben sok hiba van.” De nemcsak megállapít, hanem mindjárt a megoldás lehetőségeivel is foglalkozik. Mindenek felett az ifjúság felkészületlenségétől, szellemi elparlagiasodásától fél s ezért is új, időszerű iskolai reformok bevezetését kívánja. Egy pillanatra sem kalandozik el a politika útvesztői felé, nyilván nagyon jól tudja, hogy a ma embere mennyi bajt, egyéni és társadalmi szenvedést köszönhet azoknak a lelkiismeretlenül spekuláló politikusoknak, akik jobbról és balról, lentről és fentről, mint hajcsárok a barmaikat, úgy hajtják vágóhídra emberek ezreit és százezreit. Az újságok frázisdzsungelében milyen jólesett olvasnom a professzor szerény, de komolyan átgondolt és nagyon igazul hangzó szavait, mikor azt mondta: „Ha a tudomány egy szerény, csendesen dolgozó munkását ilyen kitüntetés éri, ez szinte érthetetlennek látszik, mert hiszen kutatásaival nem tett többet, csak éppen saját vágyait elégítette ki.” Milyen világos, egyértelmű és megnyugtató ez a mondat. Minden hisztérikus kitörés nélkül vádolja az élet kártevőit, a zseniális kalandorokat és a kalandokba keveredett ostobákat és rámutat arra a szociális igazságra, hogy az ember legszubjektívebb vágyaiban, érzéseiben és gondolataiban árulja el társadalmi jelentőségét.

Bensőségesen vallom, hogy Szent-Györgyi professzor kitartó tudományos munkálkodása, etikus emberi magatartása mintaképül szolgálhat mindazok előtt, akik őszintén kívánják elrontott életük reorganizálását és át tudják látni, hogy a hatalmi politika reklámtábláin és elveszejtő csapdáin túl még élnek egyéb erők is és fáradhatatlanul munkálkodnak beteg testünk meggyógyításán, elfáradt szellemünk megművelésén.

Talán nem tűnik túl nevetségesnek, ha úgy vélem, hogy a politikai haszonlesők még nem tudtak bennünket olyan mélyen a sárba nyomni, hogy a tudomány művelői vissza ne segíthetnének emberi méltóságunkba."

Kassák Lajos: Szent-Györgyi Albert tiszteletére (Munka, 1937. december). URL: http://misc.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/47301 (Letöltés ideje: 2021.09.10.)