A Nobel-díj szegedi fogadtatása

A hír szinte nyomban megérkezett Szegedre, mivel Beznák Aladár – a tanulmányúton lévő budapesti élettanprofesszor, Szent-Györgyi barátja – a helyszínen, a Karolinska Intézetben időzött a döntés meghozatalakor. Beznák így jellemezte a vonal túloldalán álló kollégáját: „úgy éreztem, nagyon meg volt hatva, remegett a hangja az értesítés hallatára”. (Pesti Hirlap, 1937.10.30.) Magyarországról az első írásos gratuláció, amelyet Szent-Györgyi kézhez kapott, Hóman Bálint kultuszminiszter távirata volt. Még éjfél előtt megérkezett a hivatalos stockholmi értesítés is – először egy rövid, tényközlő; majd egy hosszabb, már indoklást is tartalmazó távirat formájában.

A Tisza-parti éjszakában, Szent-Györgyi lakásán megélénkült az élet. A hír futótűzként terjedt. „Órákig nem tehettem le kezemből a telefonkagylót. Egész éjjel alig esett idő nyugovásra. Míg én a telefonkagylóval kezemben álltam, meghitt barátaim csoportja vett körül, kint az utcán pedig szeretett diákjaim gyülekeztek, hogy nekem az ének hangján hozzák tudtomra, mennyire velem örülnek. Sőt az éjjel csendjében még a szegedi cigányok is előjöttek és szép zenéjük nem hagyott kétséget az iránt, hogy szívből húzzák.” (Magyar Hirlap, 1937.11.07. Elhangzott a Magyar Rádió mikrofonja előtt 1937. november 6-án.) Az újságírók is sorra jelentkeztek – ki személyesen, ki telefonon –, így másnap már öles vezércikkek kürtölték szét a világra szóló szenzációt a helyi és az országos napilapok hasábjain.

Szent-Györgyi így vélekedett a díj felől: „Egy élet küzdelmét koronázza meg ez a tudományos elismerés, amelyben részesültem.” (Pesti Napló, 1937.10.29.) „A Nobel-díj elnyerése rendkívül mély örömet okozott nekem, mert ez nemcsak elismerést jelent, hanem azt is biztosítja számomra, hogy a jövőben nyugodtan folytathatom eddigi kutatásaimat.” (Budapesti Hirlap, 1937.10.29.)

--------------------

Kora reggel az egyetem központi épületére és a városházára felvonták a nemzetiszínű lobogót, majd az egyetem összes épületére kitűzték a zászlókat. Gelei József rektor előadási szünnapot rendelt el. Az Orvosi Vegytani Intézet Templom téri épülete felé valóságos népvándorlás indult meg. A téren összegyűlt diáksereg szűnni nem akaró ovációval fogadta az érkező Szent-Györgyi professzort; intézetébe lépve pedig munkatársai köszöntötték harsány éljenzés és virágáradat kíséretében.

Itt tette tiszteletét az egyetemi tanács is (bal felső fotó), testületileg, teljes létszámban, élen a rektorral, aki meleg szavakkal üdvözölte a tanítványoktól és újságíróktól körülvett ünnepeltet.

A bal alsó felvételen a diákság egy csoportjával látható, a virágcsokrot Varga Éva (Szent-Györgyitől jobbra), a Matematikai és Természettudományi Kar hallgatója adta át a professzornak.

Délben két városi gépkocsi állt meg a Templom téren; az egyikből Imecs György főispán, a másikból Pálfy József polgármester szállt ki, mindketten a város üdvözletét hozták. Elmondták, hogy díszpolgárság adományozását és családi ház építését tervezik. (Szent-Györgyi végül nem kapott házat, ellenben saját költségén vásárolt egyet Újszegeden.)

Este ülést tartott az a két kar, amelyhez Szent-Györgyi a legközelebb állt. A Matematikai és Természettudományi Kar elhatározta, hogy díszdoktorrá avatja; az Orvostudományi Kar pedig javaslatot tett arra, hogy a kar készíttessen plakettet és érmet a Nobel-díj odaítélésének emlékére.

A nap folyamán Liebmann Béla, Szeged jeles fotográfusa is felkereste Szent-Gyögyit az intézetében, ahol több fotósorozatot is készített róla; az egyik laboratóriumában, munka közben örökíti meg a tudóst.