A Nobel-napok további érdekes programjai
Fogadás a stockholmi királyi palotában - 1937. december 11.
A Nobel-előadás napján, szombaton, este 7 órai kezdettel az uralkodó fogadást adott az 1937-es Nobel-díjasok tiszteletére a királyi palotában. A meghívottak köre mintegy száz prominens személyből állt. A Nobel-díjasokat ide is elkísérték feleségeik és az országukat képviselő követek, így Magyarország részéről ismételten jelen volt Matuska Péter. Az öt Nobel-díjas félkörbe rendeződve várta a királyi család érkezését. Először V. Gusztáv lépett a fogadóterembe, őt a trónörökös követte, majd rangsorban a királyi család többi tagja. Szent-Györgyi Albertet Matuska Péter mutatta be. Az Est-lapok tudósítója, Pálóczi Horváth György valószínűleg fültanúja volt a Szent-Györgyi házaspár és az uralkodó közti kötetlen, angol nyelven folytatott párbeszédnek, mivel tőle tudjuk, hogy a király – miután Szent-Györgyi bemutatta a feleségét – udvarias üdvözlő mondatait a következőkkel toldotta meg:
„– Olvastam az itteni lapokban, asszonyom, hogy mennyire szeret teniszezni. Nagyon örülnék, ha egyszer játszhatnánk.
– Rendkívül nagy kitüntetés lenne számomra felség – válaszolta Szent-Györgyiné.
A cercle itt most megakadt, mert a 80 éves uralkodó, aki lelkes sportember, hosszasan beszélgetett a Szent-Györgyi házaspárral, majd barátságos mosoly után lépett tovább.”
Pálóczi nem túlozhatott, amikor azt írta, hogy a beszélgetés kezdetén a király „feltűnő melegen” rázta meg a magyar tudós kezét. V. Gusztáv valószínűleg olvasta a lapok híradásait, amelyekből kiderült, hogy akárcsak ő, Szent-Györgyi is nagy sportkedvelő. Ha adódott volna alkalom, bizonyára szívesen teniszezett volna a házaspárral, hiszen amellett, hogy hosszú élete folyamán kiválóan űzte az úszást, a síelést, a korcsolyázást és a lovaglást – tehát éppen azokat a sportágakat, amelyekben Szent-Györgyi is jeleskedett –, nagyszerű teniszező is volt. Mint született demokrata, kész volt örömmel teniszezni bárkivel, akivel osztozhatott e játék iránt érzett szenvedélyben. És akárcsak Szent-Györgyi, ő is úgy tartotta, hogy a testi és a lelki egészség egymás erősítői, kiegészítői. 1879-ben, egy Angliába tett látogatása során ismerkedett meg a tenisszel, amely annyira elnyerte a tetszését, hogy attól kezdve 67 éven keresztül (88 éves koráig) intenzíven űzte e sportot. Kezdeményezésére építették Stockholm első teniszpályáját, majd megalapította a Királyi Hercegi Tenisz Klubot (Kronprinsens Lawn Tennis Klubben), amelynek elnevezése 1907-ben – miután uralkodó lett – Királyi Tenisz Klubra (Kungliga Lawn Tennis Klubben) módosult. Számtalan nemzetközi versenyen vett részt, főleg Svédországban és a francia Riviérán. Mr. G.-t – e fedőnév alatt nyerte sorra a díjakat – egész Európa briliáns teniszbajnokként tisztelte. 1980-ban, mint kiváló játékost és a teniszsport patronálóját, az International Tennis Hall of Fame tagjává választották (posztumusz).
Karinthy Frigyes – műtétje után magához térve, bár még zavart állapotban – azzal a kívánsággal állt elő, hogy teniszezni szeretne: „[...] kijelentettem, hogy teniszezni akarok, ami annál meglepőbb, mert soha nem teniszeztem, és nem is éreztem hiányát. Könnyen lehet, hogy az ország királya iránt érzett hódolatomnak és hálámnak akartam, öntudatlanul, kifejezést adni, akiről tudtam, hogy hajlott kora ellenére kitűnően teniszezik, s pár nappal ezelőtt hallottam, hogy megnyert egy nemzetközi bajnokságot.” (Karinthy Frigyes: Regények II. Utazás a koponyám körül, Akkord, Budapest, cop. 2007. 184. p.)
Miután V. Gusztáv minden Nobel-díjast üdvözölt, a társaság átvonult vacsorázni a Fehér Tenger (Vita Havet) terembe, amelynek falait „a világ talán legszebb gobelinjei” ékesítették. Az első fogás hatalmas ezüsttálakon körbehordott orosz kaviár volt, mivel Alfred Nobel úgy rendelkezett, hogy a Nobel-díjasok tiszteletére rendezett királyi vacsorán mindig legyen kaviár – ezt a Nobel Alapítvány küldi. Az étkezést követően a vendégek körsétát tettek a palota termeiben.
Szent-Györgyi így összegezte benyomásait: „A királyi vacsora felejthetetlen volt. Nem egy felhőkben trónoló uralkodóval, hanem egy mély emberi érzésekkel átfűtött, szívjósággal teli öregúrral álltam szemben, akinek érdeklődési köre hihetetlenül elasztikus.” De nem csak V. Gusztávról alakított ki ilyen kedvező képet, hanem előző napi tapasztalatai alapján Gusztáv Adolfról is: „A bankett végén a ruhatárba mentünk kabátunkért. Már indulófélben voltunk, amikor egy hátsó ajtón egyszerre csak megjelent a svéd trónörökös és aziránt érdeklődött, hogy rendben van-e minden, megkaptuk-e a kabátunkat, kalocsninkat? Hát ezt a közvetlenséget nem lehet elfelejteni…”
A stockholmi Lucia-nap - 1937. december 13.
„Lucia, fény és szépség leánya, most ezzel az ékszerrel megkoronázlak. Engem kértek fel erre a feladatra, mert én, mint tudományos kutató, egész életemben a fényt kerestem és az egészségnek dolgoztam, amelynek legfelsőbb megjelenési formája a szépség. Kívánom, hogy egészséged és szépséged minden emberre kisugározzon, és fényed beragyogja az egész világot. Mert ha minden emberi szívben kigyullad a láng, az egész világ nagy fénytengerré válik.”
Szent-Györgyi Albert e szavak kíséretében adta át a legszebb stockholmi leányok közül megválasztott fővárosi Luciának (Lucának) a város ajándékát, egy értékes nyakéket. Eredetileg mindez svédül hangzott el, méghozzá, a korabeli újságok híradásai alapján, kiváló kiejtéssel! (Megjegyzendő, hogy Szent-Györgyi remekül tudott angolul, németül, franciául és hollandul is.) Az időpont 1937. december 13-a volt, a helyszín pedig a Berns Salonger, a főváros egyik legimpozánsabb nagykávéháza. Itt került sor a Luca-napi estélyre, amelyen Stockholm majd minden számottevő személyisége megjelent. Érdekes a történet háttere is.
Lucia a fény szimbóluma, a téli napforduló hírnöke és a karácsonyi időszak megnyitója Svédországban. Ezen a napon a Luciák – akiket országszerte az egyes helységek, közösségek legszebb leányai közül választanak meg – földig érő fehér ruhában, fejükön koronával, amelyben gyertyák égnek, mindenhová elviszik a fényt udvarhölgyeik társaságában. Régi népszokás ez náluk. A Lucia-napot és a Nobel-díj kiosztását (december 10.) alig több, mint két nap választja el egymástól, így alakulhatott ki az a hagyomány, hogy a főváros Luciának szánt ajándékát mindig az a Nobel-díjas adja át, aki az adott évben leginkább elnyerte a svéd közönség rokonszenvét. 1937-ben Szent-Györgyire esett a választás. Nekünk, magyaroknak, ez egyáltalán nem meglepő.
Érdemes még azt is megemlíteni, hogy a svéd Wikipedia Lucia szócikkéhez mind a mai napig (pedig eltelt azóta jó pár évtized!) az a fotográfia szolgál illusztrációként, amelyen Szent-Györgyi felolvassa Luciának szóló üdvözletét: https://sv.wikipedia.org/wiki/Lucia (Letöltési idő: 2021.09.10.)
