Az odaút
Hogy a társaság pontosan mikor lépett skandináv területre, nem tudjuk. Knébel az alábbiakat osztotta meg a Rádióélet olvasóival: „Berlinből sűrű ködben indultunk, de a svéd határon szikrázó hó borította a tájat. Az a svéd egyetemi tanár, aki Malmőben várta Szent-Györgyi Albertet, azt meséli, hogy évtizedek óta nem volt ilyen nagy havazás december elején.” (Rádióélet, 1937.12.17.) A Németországból Svédországba történő átjutás – repülőjáratok még nem voltak – meglehetősen szokatlan módon zajlott akkoriban, akik először szembesültek vele, nem győztek eléggé csodálkozni, különösen a távolabbi vidékekről érkezők. A Berlinből induló utasszállító vonatot Sassnitz-ban, e Rügen-szigeti kikötővárosban rátolatták egy hatalmas kompra, amely az éjszakai órákban tette meg a tengeri átkelést Trelleborgig. (Ez a járat 1909 óta létezik, napjainkban a Berlin Night Express nevet viseli.)
Többen el sem akarták hinni, hogy ilyesmi egyáltalán létezhet, például Karinthy Frigyes sem, aki épp az előző esztendőben élte át ezt az utazást, hogy a híres agysebész, Herbert Olivecrona megoperálja Stockholmban. 1934-ben Kosztolányi Dezső érkezett hasonlóképpen a svéd fővárosba, hogy kezeléseket kapjon az Elis Berven által vezetett rádiumkórházban. Mindketten részletesen beszámoltak úti élményeikről. „Igyekszem gyorsan elaludni, hat órakor érkezünk meg reggel, s máris elég hűvös a levegő. Arra ébredek, hogy a vonat hullámzik alattam. Mi ez? Földrengés vagy rosszul vagyok megint? Feltápászkodom, felhúzom a függönyt. Láthatár helyett, az ólomszínű éjszakában vörös vasfalak merednek az ablak előtt. Papucsban, hálókabátban kikecmergek a folyosóra. A lejáró alatt vasburok, a kerekek nem forognak. Mégis hullámzik. Leszállok, pár lépést teszek, kikerülök az alagútból, melybe a vonatot betolták. Hajón vagyunk, óriási kompon. Ég és tenger egyetlen, fekete folt, csak a bóják világítanak. Valahol, nagy messze – éjszaka mindig nagyobbnak tűnik a láthatár – hunyorgó lámpasor.” Így írta le Karinthy a tengeri átkelést – távolban Koppenhága fényeivel – az Utazás a koponyám körül című regényében. Trelleborgból azután átszállással lehetett továbbjutni Malmőig.
Szent-Györgyiről az ország vezető napilapjai folyamatosan cikkeztek a Nobel-díj elnyerése óta, így utazásáról is hírt adtak. Neve egyébként már korábbról is ismerősen csenghetett, hiszen 1933-ban európai előadókörútjának egyik állomása Svédország volt – Stockholm, Uppsala, Lund –, ahol mindenütt óriási érdeklődéstől övezve beszélt a C-vitamin azonosításáról. Szent-Györgyi ezúttal is megállt Lundban, a Malmőtől 16 kilométerre fekvő ősi egyetemi városban, hogy előadást tartson kutatásairól.
A fővárosba 8-án, a délutáni órákban érkeztek meg. A pályaudvaron a magyar követség és a stockholmi magyar kolónia tagjai fogadták őket. A felső képen jobbra Frithjof Trulsson magyar konzul látható, kezében a főváros napilapjával, a Stockholms-Tidningennel. A kupé ajtajában Szent-Györgyi lánya és felesége áll.
A Nobel-bizottság nevében megjelent üdvözlésükre Szent-Györgyi jó barátja, Hans von Euler-Chelpin professzor, az 1929-es kémiai Nobel-díj nyertese (a középső képen jobbra).
.„Stockholmban olyan kegyetlen hideg várt, hogy szinte megfagytunk. A svéd kalauzok címeres prémkucsmájukban kozák hetmanként festenek. Száz és száz magnézium fénye villan, a fotográfusok Szent-Györgyi professzort ostromolják. Még négy óra sincs, de koromsötét az éjszaka.” – írta Knébel. (Rádióélet, 1937.12.17.) Hasonlóképpen vélekedett az időjárásról Szent-Györgyi felesége is: „Leányomat különben mindenütt megcsodálták, mert a húszfokos hideg ellenére kalap nélkül járkált, ami tudvalevőleg Cambridge-ben divat. Én a magam részéről majd megfagytam.” (Délibáb, 1938.01.23.)
Szállásuk a Carlton Hotelben volt - Stockholm modern, amerikai inspirációjú főutcájában - a Kungsgatanon (vagyis a Király utcában). Szent-Györgyi még november 11-én levelet kapott a stockholmi magyar követségtől, amelyben többek között az állt, hogy a magyar kolónia és a magyarbarát svédek nagy örömmel várják az érkezését és Nils Trulsson, a Svéd-Magyar Társaság alelnöke – egyúttal a stockholmi Carlton igazgatója – egy lakosztályt ajánl fel a Szent-Györgyi család számára. „A Carlton Hotel feltétlen elsőrangú, modern hely, diplomatáink is ott szoktak általában megszállni.” http://misc.bibl.u-szeged.hu/47868/ (Letöltési idő: 2021.09.10.) Szent-Györgyiék éltek a lehetőséggel. A The Nobel Prize Organization oldalán megtekinthető egy rövidke videó, amelyen láthatjuk, amint Szent-Györgyi és felesége bejelentkeznek a szállodába. https://www.nobelprize.org/prizes/medicine/1937/szent-gyorgyi/documentary/ (Letöltési idő: 2021.09.10.)
A Kungsgatan egyik sarkán magasodik a Zenepalota is (a fotó jobb szélén), a december 10-i Nobel-díj átadás hagyományos színhelye.
Szent-Györgyi már ismerősként üdvözölte az épületet: 1926 nyarán Groningenből utazott Stockholmba a XII. Nemzetközi Élettani Kongresszusra, amelynek megnyitóülését itt tartották. Ekkor történt, hogy váratlanul több ízben is meghallotta a nevét Sir Frederick Gowland Hopkins által említve, aki plenáris előadást tartott "A biológiai oxidáció mechanizmusáról". Hopkins a biokémia professzora volt Cambridge-ben, 1929-ben ő maga is Nobel-díjas lett. Szent-Györgyi itt ismerkedett meg vele és az ő meghívására került Cambridge-be, ahol 1927 januárjában Rockefeller-ösztöndíjas kutatói álláshoz jutott.
Szent-Györgyiék már érkezésük napján megnézték a Zenepalotát kívülről, amely akkor komoran magasodott elébük, kékre festett falaival szinte beleolvadva a délutáni sötétségbe. A nagy napon azonban már egy csodálatosan kivilágított, a görög templomok szépségét idéző épület várta a luxusautókon érkező frakkos, estélyiruhás vendégsereget. A „száz és száz nafta kandeláber vöröses fénye” egyúttal ráhullott a Zenepalota előtt álló monumentális Orfeusz szökőkútra, Carl Milles világhírű svéd szobrászművész alkotására, amely épp az előző esztendőben készült el. A mellékelt fotó a 2016-os Nobel-díjak átadásának idején készült.